Csernus Imre könyvének középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen is az ideális nő. A könyvből rengeteg dologra választ kapunk, csak éppen erre nem. Leginkább azt tudhatjuk meg, hogy milyen a nem ideális nő, de arról nagyjából egy szó sem esik, hogy milyen az ideális. A könyv lapjain a szerző mindennapjait, praktizálása során felhalmozott élményeit, beszélgetéseiből leszűrt következtetéseit és magánéletéből vett, személyes tapasztalatait követhetjük nyomon unos-untalan.
Sokszor felmerül a kérdés a szerző szájából – Ön mitől érzi magát nőnek? Dr. Csernus felteszi ezt a kérdés fiataloknak, korosabb hölgyeknek, tanulóknak, háziasszonyoknak stb. és az oldalszám becsületesen fogy is azáltal, hogy mindegyiküknek megmagyarázza, hogy mitől nem nők. Ellenben arról, hogy mitől érzi magát egy nő nőnek, vagy, hogy mitől lenne az, nem sok konkrétumot kapunk. Persze, ha kizárjuk a nem nőség tényezőit, a semmihez képest az is előrelépést jelenthet, ez mégsem tűnik kielégítő válasznak.
A szerző a nem nőség okait, egyszerűen a szülő-gyermek kapcsolat hiányosságaiban keresi, a nőség kritériuma mindössze pedig annyira egyszerűsödik le, hogy a nő mer kilépni nem működő párkapcsolatából (nem pedig megoldja azt). A nem működő párkapcsolat pedig rendkívül pontosan beazonosítható: nagyjából mindegyik az, ugyanis a jól működő párkapcsolatok ismérveiről sem olvashatunk a könyvben, csak arról, hogy mitől rossz egy párkapcsolat. A minőségjelzők listájának hossza pedig olyan terjedelmes-e tekintetben, hogy nehezen tudnánk említeni olyan párkapcsolatot, melyre ne lenne érvényes fél tucat, vagy egy egész tucat jellemző ezek közül.
A könyv nem szól a párkapcsolaton kívül élő nőkről. A női lét összes dimenzióját egyetlen halmazba helyezi, a párkapcsolatban élő nőkébe. Milyen a párkapcsolatban élő gyermektelen, a gyermekes, a teenager, a párja mellett évtizedek óta kitartó, a párját éppen elhagyó, válófélben lévő, az átmeneti kapcsolatokat hajszoló stb. nő élete? – erről mind olvashatunk. Arról viszont egy szót sem ezen túl, hogy a nő, hogyan is élheti meg nőiességét egyéb módon.
A könyv az elején azt ígéri, hogy alaposan kivesézi a témát, annak minden aspektusában, igaz, ügyesen már ott meghagyja: a szerző célja nem a válaszadás, hanem az elgondolkodtatás. A szerző szándékosan nem szeretne válaszokat adni, azt akarja, hogy az olvasó dolgozzon a kapott információval. Ennek így az elején még örülhet is a morfondírozni és végső soron fejlődni vágyó olvasó, azonban ez a kijelentés a könyv első harmadának vége felé már erősen sántít. Ekkora már inkább az a benyomás fogalmazódhat meg bennünk, hogy a szerző egyáltalán rendelkezik-e az általa sokszor számonkért válasszal? Ugyanis egyetlen eszköze, egész végig a tagadás és olykor-olykor már igencsak kikívánkozna tőle is egy-egy konkrét válasz, de ez minden esetben elmarad.
Naiv elgondolás azt képzelni, hogy egy könyvből mindent megtudhatunk a nőről vagy a férfiról, az azonos vagy a másik nemről. Ugyanakkor egy bestsellertől mégiscsak többet vár el az ember, minthogy bestseller legyen. Sokat forgatott, nagy példányszámban elkelt könyvekből létezik olyan is a könyvpiacon, mely által valóban egy kicsit közelebb kerülhetünk az emberhez, az egyénhez, már amennyire ez egy könyv által lehetséges. Ez a könyv egyszeri olvasásra megfelelő, de talán néhány órás kikapcsolódásnál többet kéne nyújtania annak a kiadványnak, mely azt a címet viseli: A nő.
Hölgyeim és Uraim! Sajnos az a rossz hírem van, hogy tovább kell kutatnunk egy, a témában hiánypótlónak számító kötet után.
18 Hozzászólás:
Egy ilyen könyvet valószínűleg nem is férfi tudna jól megírni!
Heller Ágnes meg tudná, ha akarná!
Csernus meg, mint azóta tudjuk, saját házasságában is megbukott, s nem igazán tudja ezt feldolgozni!
Írom ide azt, amit már máshol is írtam, mikor ez a kérdés felvetődött:
Irreális elvárás lenne egy ilyen témájú könyv írójától azt várni, hogy olyan ember legyen, akinek még egyetlen kapcsolata sem szakadt meg. Ha azt, hozzuk fel, hogy válik, ennyi erővel minden ilyen témájú könyv megírójának felhozhatnánk, hogy nem hiteles, hiszen már legalább egyetlen olyan kapcsolata, ami elszakadással végződött.
A dolog nem erről szól. A nők ismeretének nem függvénye a válás, az elszakadás. Lehet, hogy azért válik, mert a felesége, mint nő nem ismeri önmagát, illetve nem képes érett kapcsolat fenntartására. Hiába tudja az egyik fél a tényállást, ha a másik nem tudja. Úgyhogy biztosra ebben nem mehetünk. Viszont nem is ez a lényeg.
A könyv ettől független is gyenge.
A nőről jelenleg rendelkezésünkre álló információk közül és alapján kevés jelenik meg benne. Már a több ezer évvel ez előtt élt kultúrák számára sem volt olyan nagy titok a nő vagy a férfi. Az csak a ma emberének titok. Ám, ha valaki arra a felelősségteljes feladatra vállalkozik, hogy ma erről ír, akkor tegye azt igényesen.
Nőről szerintem csak férfi tud jó könyvet írni, mivel ebben is él az: aki a vizsgált objektuomot kívülről látja, olyan szemszögből is képes azt figyelmi, amelyből az magát nem tudja. Nem is lenne szerencsés, ha ezt egy nő írná meg, mert a férfiak nem hinnének neki.:)
Ez jó megközelítés. Tetszik. És hiszem, hogy így van.
Balázs!
Ez szuper magyarázat volt! Köszönöm! :)
Érzem, h így is van! :)Főleg az, hogy kívülről, más szemszögből olyasmit észrevejhetünk, amit az nem, aki benne van! :)
Az jutott még eszembe ezzel kapcsolatban, hogy igazából csak a férfi tudhatja, hogy mire van a nőnek szükséges, hiszen ezt a valamit ő nyújtja.:)
Bár itt most konkrétan a nő ismeretéről volt szó.:)
Így van, a nő ismeretéről!
/Csak zárójelben jegyzem meg, szerintem egy picit több érzelemre van szükségük, és több odafigyelésre, mivel a nők érzelmibb lények :))))/
Ez az írás a Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület, Műértékelő pályázatán - I. helyezést ért el, Egyéb kategóriában.
Őszintén gartulálok hozzá!
Kiérdemelte!
Kedves Balázs, szerintem sok férfit kergettek őrületbe olyan nők, akik arra helyezik a hangsúlyt, hogy a férfi az (állandó) óhajaikat kutassa. Szerencsére, miután megszületik az első csemete, a legtöbb nő örül, ha minden rendben van a gyerek körül és a párjától elég annyi, hogy szereti, támogatja :)
Kedvenc írásom a témáról:
http://boldogfalva.blogspot.com/2010/06/noiesseg.html
Szia Mária! :)
örülök, hogy itt vagy
egy kiegészítés. akkor van a nő a helyén, ha megtalálja magát ebben az életben, legyen az az anyaság, vagy bármi más, ami kiegyensúlyozottságot és örömöt hoz. a család elvehetetlenül fontos tényező, itt a szerepvállalás, vagy a női minőség eredeti értékrendjének megtanulása, visszahozatala azért jó lenne....
és nem árt ha a párja a párja ebben is. kiegészülés egymás által, a gyerekek javára..is :)
ja igen, addig a ffi sem tud velünk mit kezdeni, ha magunk sem leljük magunkat és ha ezt csak mi lépjük meg, akkor is óhatatlan a változás. vagy így vagy úgy. persze ha a ffi tökéletes, az a legjobb. de nekünk amúgy is akad tennivaló :))
tényleg örülök h itt vagy :)
Kinga, :) én is örülök és a kiegészítés nagyon jó
Észrevételem szerint a férfi és a nő között akkor csúsznak meg a dolgok, amikor az egyenrangúság összemosódik az egyenlőséggel. Egyenlőnek nem lehet lenni, ha egyszer a két ősprincípiumról van szó. Csakis egynek lehet lenni és ez is az eredeti normális törekvés.
Az juott eszembe nemrég, hogy azt nem lehet hallani a férfi szájából, hogy jaj, de szeretne nő lenni, viszont rengeteg nő szájából (vagy fejéből) árad az, hogy szívesebben férfi lenne, sőt, ha lehetne még annál is több. :))
A nőnek megvan a maga szerepe, jellege, feladata, a férfinek a ,magáé. Ha helyén marad , nincs baj. A valóság azt mutatja, hogy a nő mindent elér , amit akar, ha nem direkt, akkor indirekt. Megy neki, hiszen, mivel Ő az életadó, mágiája sokkal erősebb a férfiénál.
Hát, hogy lehet-e egyenlőnek lenni, vagy egyenrangúnak..., mára már kétséges ez, ugyanis létrejött a nemtelen faj is: a férfi már nem féri, a nő pedig nem nő, egyik sem hordozza neme kitűntető (és nem felsőbbrendű)sajátosságait.
De, egyébként az okfejtésed lényege indokolt, egyértelmű, igaz, elfogadható.:)
Az nem kérdés, hogy a nők irányítják a világot, és az sem, hogy nagyon is régóta így megy ez. Sőt, az anyagi világ, melyben mi is élünk, alapvetően a női alaptermészetet képviseli: Földanya, pl. És, ha ezt nem ellensúlyozzák a férfi tulajdonságok, akkor lészen káosz a földön. Vagyis elburjánzanak a női minőség negatív tulajdonságai.
Sajnos a nő manapság tényleg mindent elér, és ehhez nincs is szüksége komolyabb dolgokra, mint bedobni a báját.
Ahol pedig a nő erényei elcsökevényesedtek, ott általánosan is kihal az erény. Na, ennek lehetünk tanúi manapság.
Balázs!
Csak egy kérdés...
És mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik nem érnek el semmit, és nincs bájuk?
Hát nem jöhet mindenkinek minden össze.:)
Egy-egy tendencia sosem az adott populáció egészére vonatkozik, minden alól vannak kivételek. A tendencia azt jelenti, hogy az a jelenség, amit a legtöbben képviselnek a vizsgált csoport tagjai közül.
De, egyébként ritka az, ha egy nőnek nincs bája. Valamilyen bája minden nőnek van szinte. És itt nem külső tulajdonságokra gondolunk. A báj a lényéből fakadó kisugárzás, jellem stb.
Az pedig, hogy a nő hogy legyen bájos, belékódolt. Van, aki ezt jobban elő tudja hívni, más nem.
De azt tudjuk, hogy a csábítás művészete nem a szépségen múlik, hanem a bájon. A báj azt jelenti, hogy a nő pontosan tudja, hogy hogyan lágyítsa meg a férfi szívét, hogyan tegyen vonzóvá dolgokat észrevétlenül stb.
Igazad van, jó ezt hallani ilyen fiatal férfi szemszögéből, te aztán nem bíztad a véletlenre a környező világod megfigyelését, és a sokkal távolabbit sem!
Másrészt itt sok szó esett a női alaptermészetről, és annak túlsúlyáról! Ezt szerintem csak mi érzékeljük így, alapvetően bizonyára teljes egyensúlyban van a kettő!
És vessetek rám követ, de szerintem Földanya nem nőnemű! Szerintem semleges, ugyanúgy, mint Isten, mindkét oldalt teljes rendezettségben egyesíti önmagában! (hiszen senki sem lehet anya férfi néálkül - legalábbis nem sűrűn)
Azok a nők pedig, akik irányítanak, a férfias oldalukkal teszik, tehát azért az egyensúly itt is megvan. Hisz mind magunkban hordozzuk mindkét fél tulajdonságait, hol ez, hol az a domináns belőle.
Ám, ha egy nő elhajlik a férfioldalra, annak súlyos következményei lehetnek (lsd Evita)
Nem is bízhattam a véletlenre.
Állandóan nőkkel voltam/vagyok körülvéve.:)
Anyám nevelt fel.
Apámhoz való költözésem után tulajdonképpen két nővel éltem együtt.
Kirepülés után nővel éltem együtt.
Olyan szakmát tanultam, hogy az osztály 99 százaléka nő volt.
Aztán a munkahelyemen is ebből fakadóan. Illetve a főiskolán is.
Az ezoteria iránt is főleg nők érdeklődnek, tehát velük kerülök kapcsolatba.
Jelenleg pedig két nővel élek együtt.:)
Szóval...:D
Ezt a részt nem igazán értem.
"Másrészt itt sok szó esett a női alaptermészetrőlo, és annak túlsúlyáról! Ezt szerintem csak mi érzékeljük így, alapvetően bizonyára teljes egyensúlyban van a kettő"
Mi itt a kettő? És tulajdonképpen miről is van itt szó?
Követ nem vetünk rád, de megjegyezzük:
Nincs ebben a világban nemtelen dolog.
Ez a világ az elszakadás és a kettészakadás miatt jött létre. Alapvető természete, hogy elszakadt az istenitől és minden elemében női és férfi princípiumra szakadt. Egyébként és más formában nem létezne, létezhetne.
Az apát nem a földön kell keresni. Ezért tanítják úgy: Földanya, Istenatya.
Ha úgy tetszik, Istenatya termékenyítő hatásának köszönhetően jött létre a földi lét, de Földanya a kormányzó. Ahogy a hagyományos családban is. Az apa fenntart, eltart, a nő a családi idilért felelős, a család összetartója, a családi élet irányítója stb.
A nemtelenséget más dimenziókban kell keresni.
Az emberi lényben a férfi és női princípiumok kiegyensúlyozottságát nem az egyik fél felé való természetellenes elhajlás és a torz egyensúly jelenti.
Nyílván, hogy a férfi egyre nőiesebb lett, a nő meg egyre férfiasabb, de mindig az alaptermészetből kell kiindulni. Nem az a baj a nővel, hogy férfias lett vagy sem, hanem, hogy vagy nem nő, vagy pedig nőiségének káros tulajdonságait helyezi előtérbe. Mivel, ugye mindkét nemnek vannak pozitív és negatív tulajdonságai. A tulajdonságokat folyamatos ellenőrzés alatt kell tartania az embernek, akár nő, akár férfi, különben elburjánzanak negatív jegyei.
A te olvasatodban mindig olyan jól megértem! :)
(Én itthon vagyok férfiakkal: 2 öcsém, 2 fiam, 1 keresztfiam, a párom... egyébként lányiskolákba jártam, és nők között dolgoztam.)
Megjegyzés küldése