Nincs kezdet, és nincs vég

Van egy olyan érzésem, rosszak a szóhasználataink, vagy legalábbis nem pontosak. Ezért nagyon sok - egy adott szóhoz kapcsolódó – írásban vagy szóban közlés, egyéb... – teljesen tévútra jut.

Itt van pl. az a szó, hogy „teremtés”. Mindig „pipa” leszek, ha ezt a szót használják, de nem úgy, ahogy kellene... (Manapság nagy divat munkahely-teremtésről beszélni). NINCS olyan, hogy teremtés! Ez még Istennek sem sikerült. Legalábbis, ha úgy értelmezzük a teremtés szót, hogy a semmiből hozunk létre valamit.

A semmit ma a fizikusok az un. ősrobbanás előtti állapotra értik, amikor – szerintük – nem volt sem tér, sem anyag, sem idő. Ez egy ad abszurdum jelenség, tehát ilyen nincs. 

Már hallom is a kritikákat: Akkor Isten hogyan teremtette a világot? Hát, sehogy...

Nem teremtett Ő semmit „csak úgy (0per hecc.), hogy csak úgy elgondolt-kitalált volna dolgokat. A teremtés valójában ragaszkodik a fizika törvényeihez (mint minden más is).

A világ (bármilyen is legyen) már létezett az ősrobbanás előtt is. Létezni fog ezután is. Mivel az „igazi egész” valójában egy örökösen önmagába záródó, és örökösen újra-és újra kinyíló végtelen folyamat, amelyben minden „szereplő” (a neutrinók, a plazma, a hő, a mindenféle megnyilvánulás) örökkön-örökké volt és lesz, CSAK mindig kialakulnak végtelen kicsivé zsugorodott „gyújtópontok”, és végtelen naggyá váló „tágulatok”. Újra és újra bekövetkeznek ősrobbanások, újra és újra elenyésznek világok a végtelen ködébe...

Ezek után joggal kérdezheted: Akkor, valójában mit csinált Isten? Sem többet, sem kevesebbet, minthogy koordinálta a folyamatokat (talán a sokadik ősrobbanás után már kialakult ez a képessége (ő is fejlődött), és eljuthatott abba a „kitüntetett” állapotba, hogy meghatározhatta: az éppen esedékes ősrobbanás után mi és hogyan jöjjön létre. Ám ez a szó valódi értelmében soha sem „teremtés” a semmiből. Csak az amúgy is létező folyamatok irányítása (talán: jobbá tétele?)

A világ teljesen abszurd módon végtelen, benne mi, mindannyian, benne: Isten, az ősrobbanás előtti hihetetlen energiájú „gyújtópont”, és mindebben a végtelen halmazban NINCS soha Teremtés, csak átalakulás, újjászületés (pont).

Címkék: Baranyi András, Isten, Olvasói cikkek, Olvasói-Alkalmi szerzők cikkei, teremtés