2011. január 10., hétfő

Olyan lassan, ahogy lehet. Olyan gyorsan, ahogy lehet.




Néha úgy gondolom, maga a Teremtő is belebukik abba, amit vállalt. Mit vállalt? Vállalta azt, hogy megküzd mindennel ami negatívan befolyásolja a teremtést, vállalta azt, hogy a saját teremtményeit megmenti a végső pusztulástól. Ez az álláspont egyfajta "kívül-állást" feltételez.
A Teremtő nincs sem kívül, sem belül. Viszont, ha egy általa felvázolt struktúrát fent kell tartani, ahhoz komoly energia-forrás kell.

Néha úgy tűnik, maga a Teremtő is belebukik abba, amit vállalt. Ám, ez csak nekünk, gyarló embereknek tűnik így. A Teremtő soha sem bukhat bele semmibe (mivel a „semmi” nincs...), inkább a megértés sebességével van gond, baj... Isten tudja, mit akar. Az ember nem. Az ember nyeglén teszi fel kérdéseit, azonnali választ szeretne, azt sem tudja: kitől?
Mindenféle mesék keringenek: Istenről, angyalokról, démonokról, rosszakról és jókról, meg mindenfélékről. Csakis egyetlen-egyről nem: A Tényekről. – Kik vagyunk? Mit akarunk? Honnan jövünk? Mi a célunk?
Isten mindig akar segíteni rajtunk. Semmi más, csak a szabad akaratunk gátolja meg, hogy az üzenet célba érjen. Néha azért sikerül: Azt szeretném, hogy Isten irányítson! – Még ekkor sem biztos, hogy sikerül!
Ilyenkor van az, hogy: „gyorsan, ahogy lehet! Olyan lassan, ahogy lehet!” – és nincs tovább...