Égi lelátó

A lelátó soraiba egy székre ülök.

Az utolsó sorokba, magasra.

Onnan figyelem a semmit.

Bárányfelhők fodrozódnak,

S karolják egymást szorosan.

Végtelen színtér.

Hamvaszöld, türkiz, csillogó fehér…

Felhőn túli fények varázsa játszik.

Lehetnék a karmester.

Inthetnék előrefelé.

Kezem mozdul.

Meghasítom a felhők kedves fodrait,

S köztük a megnyíló hasadék lesz

Vetített mozim áttetsző ablaka.

Letekintek a földre,

S nézem,

Miként fordul a lenti világ.

Égi lelátó…

Lassan megtelnek sorai.

Jegyünket megváltottuk.

A film pereg.

S lám,

Nekünk is intenek.

Most szól

Az igazi Karmester,

Menjetek!

Indulunk a kitárult ablakon át,

S velünk fordul,

Mert fordítjuk,

A földi világ.

Címkék: Állandó szerzők cikkei, gondolatok, Götli Kinga, vers