Tudatosan igyekszünk fejleszteni és szemlélni magunkat. Így vizsgáljuk haladásunkat, utunkat, szenvedéseinket, örömünket. Életünkhöz előre kitalált terveket, menekülési útvonalakat készítünk, hogy azt elképzelésünk szerint zökkenőmentesebbé tegyük. Ám nem meglepetés az a felismerés, hogy jóval több a biztosíték, mint az a boldogságunkhoz elegendő lenne. Ráadásul nem is feltétlen az, ami igazán számunkra, örömünkhöz mérten kellene, így gátként minduntalan visszavet.
