Szintek

Az emberek többsége csak arról beszél, hogy felfelé kell lépni, a felsőbb szinteket kell elérni. És csak ritkán említik azt, van lefelé is, vannak alsóbb szintek is. Ha már erre az útra szánjuk el magunkat, a lenti dolgok megismerése, uralása, ugyanolyan fontos, mint a fenti dolgoké, vagy még az is lehet, hogy fontosabb.

Tovább olvasom

Egy világ teremtése

 

Az ember saját maga teremti meg világát, hasonlóképpen egy festőhöz, aki első képét festi.

Először a festő izgalommal telve, feszültségtől remegő kézzel keresi ki a színeket festékes dobozából. Az állványon egy hatalmas, embernyi méretű vászon felfeszítve, csak rá vár, hogy tiszta fehérségét, ürességét, színekkel, formákkal takarja be. A festő és a vászon farkasszemet néznek egymással. Az utolsó várakozással teli percek. Az ecset egy festékkupacba nyomódik, majd abból lassan kiemelkedve a vászonhoz közelít. És akkor megtörténik. Megszületik az első folt, az első vonal. 

Tovább olvasom

Ez az én sorsom?

Ez az én sorsom. Ez van, ezt kell szeretni. Ezt dobta a gép. Ilyen az élet.

Ezeket és még sok más hasonló kifejezést hangoztatunk életünk során, de sokszor alaptalanul. Jellemzően, valamilyen nehéz helyzetben kerülnek elő ezek a mondatok. Számunkra nehéz helyzetben, de általában mi vagyunk a teremtői, az okozói ezeknek a helyzeteknek. Egy – egy ilyen helyzet, probléma előidézése, lehet hosszú folyamat, de lehet, látszólag más helyzetektől független, pillanatnyi állapot is. Elképzelhető, hogy már egy nagyon régóta torlódó eseménysorozat végkifejlete az egész, vagy egy berögzült, állandóan ismételt rossz döntés. A hangsúly azonban, a döntésen van. Döntés, a mi döntésünk. Mi határoztunk így vagy úgy. A mi szándékunk szerint tettük ezt vagy azt. De egyedül a mi döntésünk alapján alakult így a helyzet. 

Tovább olvasom

Az élet boldogság, a boldogság élet

Az első dolog, ami eszembe jut, hogy már maga az élet, az, hogy élünk, boldogsággal kéne, hogy eltöltsön minket.

A következő dolog, pedig, hogy: élni boldogan, talán mindenki erre vágyik. Boldognak lenni, mosolyogni, nevetni, és ha lehet, mindezt valakivel egy párként, családban, barátokkal. Azonban, általában ezt a boldogságot az emberek úgy képzelik, hogy majd magától, csak úgy, egyszerűen, lesz, de ez egyáltalán nem így van. Vagy esetleg a másik lehetőség, az, hogy másoktól várják a saját boldogságukat. Ez utóbbi helyzet képtelenségét könnyű belátnunk, hiszen ha mindenki mástól várja a boldogságot, akkor, annak egy olyan helyről kell származnia, ahol nincs is. Ez pedig nem lehetséges. Hogyan jöhetne valami onnan, ahol nincs? A másik variáció, hogy: csak úgy. Semmi sem lesz csak úgy, miért pont ez lenne kivétel?

Tovább olvasom

Hullámvasút

Az élet olyan, mint a hullámvasút, amikor felfelé haladunk, izgulunk, arcunk kipirul, feszültségekkel telve várjuk, hogy elérjük a csúcsot, ahonnan tágra nyílt tekintettel nézünk körbe és próbálunk minél több látványt belesűríteni abba a pillanatba, míg a kocsi átbukik az emelkedőn és az út lejtővé alakul, ahol sikítva, rémülettel markoljuk a karfát, szorosra csukjuk a szemünket és időnként még vicsorítunk is a megerőltetéstől. Majd a végén, jön a megkönnyebbülés, a kocsi lassítva gurul még pár métert, mi pedig, mosolyogva vagy még az emlékek hatása alatt kicsit kábultan tekintünk vissza a megtett útra és szeretnénk újra átélni, újra csinálni az egészet, most már tapasztalatokkal felvértezve, sokkal bölcsebben, de... Nincs több kör.

Tovább olvasom

Én úgy éreztem...

Azt mondtad, azért hívsz, hogy a múltkori, utolsó telefonbeszélgetésünk után ne érezzem azt, hogy már soha többet nem beszélhetünk egymással, nem kereshetjük egymást.

Erre én mondtam, hogy:

− Nem éreztem úgy.

Mire te azt felelted:

− Én úgy éreztem. 

Tovább olvasom

Ülök

 

Ülök,

csend.

Csend,

ülök.

Tovább olvasom

Mindenki

Mindenki egy saját fát ültet az élete során. Van aki, illatos hársat, van aki, szomorúfűzt, van, aki csodaszép, de mérgező tiszafát, van, aki szúrós fenyőt és olyan is van, aki kőkemény ébent.

Mindenki egyet, neki tetszőt. És hiába ültetnek két ugyanolyat, a különbözőségük mégis határtalan.

És, hogy a fa ne álljon egyedül, körbeszórjuk fűmagokkal, virágokat ültetünk a lombja alá, vagy csak egyszerűen valahogy egy gomba nő a tövébe.

Egy biztos, sosem áll egymaga. Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, más fák, más növények kelnek életre a közelében. Néha kúszó, élősködő fajta, néha csak egy tő színes vadvirág, néha egész erdő.

Együtt születnek, együtt élnek, együtt lélegeznek és végül együtt is száradnak el.

Tovább olvasom

Boldogság-index

http://ujbuda.hu/video.php?articleid=2991&video=091207-boldogsagx-mag.wmv

„Régóta kutatják a világban, vajon min múlik az emberek boldogsága? Vajon külső tényezők, avagy kizárólag szubjektív feltételek határozzák meg azt, hogyan érezzük magunkat általában?” – egyebek mellett ezekre a kérdésekre kerestek választ a boldogságindexről szóló beszélgetéssorozat második fordulója, amin részt vettem 2009 decemberében. Ezt az élményt szeretném megosztani most az olvasókkal.

Tovább olvasom

Az én Utam

Manapság az embereknek egyre nagyobb része fordul befelé. A külső, rohanó káosz felöl, saját maguk belső világa felé. Talán elfáradtak a sok rohanástól, talán csak öregszenek és az idősebb kori bölcsesség óhatatlan következményeként lassítanak, de az is lehet, hogy kíváncsiságuk vezeti őket más irányba.

Tovább olvasom

Mindenki meditál

Napjainkban nagyon divatos kifejezés a meditáció. Ma már mindenki meditál. Bárhol, bármikor, bárkitől. Szinte bármilyen tevékenységre, lelki-, tudati-, testi gyakorlásra használják ezt a kifejezést és komolyan is gondolják. De mi is az a meditáció? Azt gondolom, hogy a meditáció egyfajta tudatállapotot takar, aminek elérése érdekében különböző emberek különböző meditációs gyakorlatokat végeznek.

Tovább olvasom

Lehet, hogy...

Régen azt gondoltam, szeretni csak annyi, hogy valakivel lenni, valakivel törődni, valakire vigyázni, valakit meghallgatni, valakit átölelni, valakit ápolni, valakivel beszélgetni, valakivel érezni.

Ma már, azt hiszem, szeretni azt jelenti, hogy valakit elengedni.

Tovább olvasom

Próbálj meg lazítani!

Próbálj meg lazítani! Milyen butaság, gondolhatják sokan, hiszen laza vagyok, nem vagyok ideges, nincs semmi bajom. Azonban, ha lefeküdnének, vagy elhelyezkednének egy kényelmes fotelben néhány percre, ők is rádöbbennének, hogy a lazaságuk mennyire csak látszat. Próbálják csak ki, helyezkedjenek el egy kényelmesen és figyeljék meg a testüket. Kezdjék az arcukkal. Attól függetlenül, hogy egész nap mosolyogtak vagy a homlokukat ráncolták, az egész arc, az egész fej, feszül, az izmok beálltak, megmerevedtek. Most el kellene lazítani őket. A homlok, a szem, az orr, a száj, az ál leereszkedik, feszültségük elmúlik, az álkapocs enged a szorításából, a fogak eltávolodnak egymástól, az ajkak enyhén szétnyílnak. Majd folytatásként következhet a nyak, a vállak, a karok, a mellkas, és így tovább, egészen a lábujjakig. Minden izom ellazul, a napi feszültségek eltűnnek. A test, most érzik, hogy teljes súlyával nehezedik a fotelre.

Tovább olvasom

A buddhista Satipatthána meditáció gyakorlata - 2. rész

A test megfigyelésének legegyszerűbb része a légzés figyelemmel kísérése, de a gyakorlat nem állhat meg ennél. Mivel testről beszélünk, az egész tes­tet kell néznünk, a fejünk búbjától a talpunkig. Az egész testünket és annak működését. Persze, itt az olvasónak eszébe juthat az, hogy látott valamilyen filmet vagy találkozott buddhista meditációt végző emberrel és az nem egy kényelmes ka­rosszékben üldögélt a kertjében a tóparton, hanem elég kényelmetlen hely­zetben, valamilyen különös testtartásban, a kezei összekulcsolva és ebben teljesen igaza lenne. Egy buddhista meditáció valóban megfelelő szertartási keretek között zajlik, de itt, jelenleg, azt gondolom, hogy ez nem lényeges. Az a gyakorlat, elv, amit itt szeretnék bemutatni az éberség­ben, a figyelemben, a rálátásban teljesedik ki. Ez az éberség állandó vagy leg­alábbis ez lenne a cél. Ebben az esetben pedig, nem lényeges sem a hely, sem az idő, sem a testtartás. Bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben megvalósít­ható, gyakorolható.

Tovább olvasom

A buddhista Satipatthána meditáció gyakorlata - 1. rész

Nekem, az önmagam megismerésében és ez által, a másokhoz való viszonyom­ban nagyon sokat segített a meditáció. Meditáció? Erre a szóra biztosan egy páran felkapják a fejüket. Lehet, hogy valaki kíváncsian, de az is előfordulhat, hogy valaki rosszallóan.

A meditációt sokan sokféleképpen értelmezik. Van, akinek valamilyen „elva­rázsolt” állapot: elképzel dolgokat, valakinek a segítségével vagy egyedül és ettől egész más, szinte lebegő állapotba kerül. Nekem a meditáció mást jelent, nekem jelenlétet a cselekvésben, a gyakorlatban, a járásban, a lélegzésben, a létezésben, teljesen éber állapotban. Mindenféle rózsaszín lebegés nélkül. Tisztán, élesen, mint a hideg téli reggeli levegő. Ezzel nem állítom, hogy más­fajta gyakorlat nem jó, lehet más is jó, csak én nem abban a másban találtam meg a nekem megfelelőt.

Tovább olvasom

Az egyén felelőssége és lehetőségei - 2. rész

Amikor, én megpróbáltam átadni másoknak a tudásomat az alap dolgok után, amikor a mélyebb felfogás, megértés volt a lényeg, próbáltam személy szerint figyelni az emberekre. Láttam, hogy míg a magyarázatom az egyik embernél vidám csillogást csalt a szemébe és megértette, hogy miről is beszélek, addig a másik ember értetlen, üres tekintettel nézett rám. De amint másik oldalról megközelítve ő is felfogta a dolgot, rögtön megértette az első példát is. 

Tovább olvasom

Az egyén felelőssége és lehetőségei - 1. rész

A buddhizmus egyik jellegzetessége, hogy az egyénből indul ki, az egyén a saját tudatán keresztül, segítségével közelíti, szemléli, teremti a világot. Tehát egyén-, személyközpontú gondolkodás jellemzi. Persze, itt felmerülhet az a gondolat is – ha már keleti gondolkodásról van szó –, hogy keleten a harcművészetek területén találhatunk belső, úgynevezett, lágy stílusokat (tai chi, pha kua, xing ji stb.) és külső stílusokat (karate, kung fu, muay thai) egyaránt, és elvileg mindkét irányzat végső célja a külső és belső harmónia elérése lenne, mindkét oldal megismerésével, csak az ellenkező irányból közelítenek a végkifejlet felé. 

Tovább olvasom

Legyek

Fotó: Barti Magdolna

Légy vagy nem légy.

Legyek vagy ne(m) legyek.

Jövök, megyek.

Jövők.

Legyek.

Tovább olvasom

Az oktatás valódi szerepéről és lehetőségeiről

Milyenek ezek a jegyek? Forrás: http://ellenorzo.blog.hu/

„Bármelyik iskola válhat olyan hellyé, melyben kreatívan gon­dolkodó, mohón kíváncsi, gyorsan és felelősségteljesen tanuló diákok jár­nak, melyben a tanárok élvezik a munkájukat és a diákjaikkal való együttlétet, ahol magas a morális mérce, s ahová mind a diákok, mind a tanárok szeretnek járni.”

(Carl Rogers)

Azt gondolom, hogy a mai rideg világunkban nagyon fontos az emberekkel, mint egyénekkel való foglalkozás. Ezt egy személyközpontú oktatási rendszer­ben inkább látom megvalósíthatónak, mint egy olyan oktatási formában, ahol, mint az állami iskolák többségében, a mennyiségre teszik a hangsúlyt. Többek között azért is, mert én úgy tapasztalom, hogy nagyon fontos lenne az embe­rek számára egy helyes énkép kialakítása. Erre nagyobb esélyt látok egy olyan közösségben, ahol az egyénekre külön-külön is odafigyelnek és nem csak cso­portként kezelik a gyerekeket. 

Tovább olvasom

Lélekbolt

 Fotó: Barti Magdolna

– Jó napot kívánok!

– Jó napot, jó napot! Segíthetek valamiben? Mivel szolgálhatok?

– Egyelőre nézelődnék kicsit, ha lehet.

– Természetesen, ahogy óhajtja. Tessék, csak nyugodtan.

...

Tovább olvasom