Meddig terjed a felelősség...?

„Valóban nem felelsz feltámadó érzéseidért, vágyaidért, gondolataidért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha már befészkelik magukat az ereszed alá, fészket raknak, fiókákat költenek ki - az a te beleegyezéseden múlik.”

(Popper Péter)

Meddig terjed az egyén felelőssége tetteiért, s mikortól nem számít, mit tesz, mert a körülmények olyanok, hogy képtelen kilábalni azokból? Mi a bűn? Hogyan lehetséges, hogy meginog benned Mások bizalma, holott rajtad kívülálló okok hoztak létre egy olyan helyzetet, amelyből nem tudsz kilépni?

Tovább olvasom

A profán és szent találkozásai Kondor Béla művészetében - III. rész

Az ikonikus látomás

Kondor Béla képe az ikonokhoz is hasonlítható. Az ikon szó jelentése alak, vagy látomás. Ha csak a szó értelmét nézem, rávezethető lenne „A szentek bevonulása a városba” című képre, hiszen a mű izgalmas alakokban bővelkedik, s a látomásjellege is egyértelmű, legyen az a látomás az apokalipszis vagy egyszerűen a mennyország. Az ikonok ábrázolása két csoportba osztható, az egyik a keleti, vagyis a bizánci, a másik a nyugati, azaz a római kereszténység ikonfestésének egysége. Mindkét típus az isteni világ megjelenítésére és a művészi kiteljesedésre törekszik, ugyanakkor más irányból közelítenek: a római inkább túlvilági, bibliai témát választ, ezáltal az alkotás is fantáziadúsabb, míg a keleti nem szárnyal ilyen magaslatokba, emberibb témát jelöl. Ebből a szempontból Kondor képe inkább a nyugati kereszténység ikonfestőihez hasonlít.

Tovább olvasom

Szeresd Felebarátod, igen szeresd akkor is

Szeresd Felebarátod, igen szeresd akkor is,

ha merő közönyből, félelmei kagylóhéjai közül

rád csapja a telefont, s a vonal végi csöndet markolja

csak kezed, s a műanyag készülék érzéketlenné lesz,

miközben szíved zakatolását felfogja agyad,

de némaságba bámulnak szemeid, s torkodban

kaparnak a benned maradt szavak

- fénytelen glóriák -,

Tovább olvasom

A profán és szent találkozásai Kondor Béla művészetében - II. rész

A cím bűvöletében

„A szentek bevonulása a városba”- súgja Kondor Béla. Látni sem kell a művet ahhoz, hogy tudjuk, ez a kép vallásos témájú. Ilyen címmel akár egy reneszánsz kép is „élhetne”. Angyalok, glóriák, épületek, város...

Egy lexikon szerint a szent szónak két értelme lehet:

1. Vallási szempontból tökéletesnek tekintett, a haláluk után az egyház által szentnek nyilvánított emberek.

Így gondolhatnánk Szent Istvánra, Gellértre, Lászlóra stb.

2. Csodás tetteket véghezvivő vallásos személyek, pl. Szent Margit.

Embere válogatja, kinek mi jut eszébe a szent szóról: valakinek nagy fényesség, dicsőség, míg másnak az édesanyja. Sőt akad olyan is, akinek egy fekete macska...

Tovább olvasom

A profán és szent találkozásai Kondor Béla művészetében - I. rész

,,…Ne lépjen be ide senki!Hiába.
Ajtó mintha csukva, ablak zárva.
- Szád legyen hallgatag, lépésed
hallgatag; kínokban szerzett
rossz életed kívül maradjon.
- És maradjon meg a szándék
és ne lépjen be a szándék ide.
- Mint meztelen test, olyan legyen
szólalásod; a tested, mint a szó…”

/Kondor Béla: Sötétség/

Tovább olvasom

A felfelé és a lefelé való építkezésről

E kategóriákat először egy keresztény művészeteket taglaló, s valahol külföldön megjelenő könyvben olvastam valahol.

Néha mindnyájan képesek vagyunk az elbizonytalanodásra, s ahol az előbb még melegséges Fényt láttunk, ott hirtelen dermedtté és hideggé válik minden.

Talán leginkább önmagunkban. Néha azt gondoljuk, szamaritánusai lehetünk mi is valakinek, aztán rádöbbenünk, hogy ezzel a cselekedetünkkel önmagunknak ártunk a legtöbbet.

Tovább olvasom

Taoista elmélkedés

Áttörvén teste sátrát

a selyemhernyó lepkeként száll

égi szívvel szabadon és boldogan.

Lao-ce, ha arra járna,

belső fényeitől elámulva

derűs komédiát énekelne,

színházat is így teremtve…

Tovább olvasom

Tarot - Kettő: Béth - A főpapnő

Fénysugarak finom

hálója alatt

Ízisz holdfátyla

belső oázisod

áradó sugára

szolgálatod kristálypalotája.

Tovább olvasom

Vezetettnek lenni

Olyan ember nem létezik, aki spontán materiálisan vonzódna a világ összes dolga iránt.

Legegyszerűbb példa a lelkiismeretünk fellángolása bizonyos dolgokban. Honnan van? Miért jelez? Mi történne, ha nem lenne? Hogyan viszonyulnánk önmagunkhoz, s a többi emberhez?

A másik triviális szituáció: baleset ér valakit a családunkban. Mi hagyja el ilyenkor leggyakrabban a szánkat öntudatlan is: „Jaj, Istenem!”

Tovább olvasom

A közhelyekről

Valószínűleg átsiklasz rajtuk és észre sem veszed, mennyi igazságtartalmuk van, ha vigasztalnod kell valakit vagy önmagad, ha fáj valamid, ha nem látod csak az élet árnyékos oldalát…

Nevethetsz rajtuk, csúfolhatod magát a mondatot, vagy sírhatsz, zokoghatsz, és valamikor megtanították Neked, hogy ezek a nyelvtani egységek milyen snasszak és értéktelen, hitvány betűk halmazaiból állnak csupán… 

Tovább olvasom

Hűség

Néha az ember elvérzik.

Akaratlanul is, mert hűséges olyan eszmékhez, amelyek valójában már nincsenek is, vagy soha sem voltak, csak Ő akarta érezni belső magánya feloldására, hogy igenis van Valaki, aki minden egyes rezzenésében Ő, vagy a pontos tükörmása.

Tovább olvasom

A relatív igazságról...

Igazsága van ma már mindenkinek, s még sincsen teljes rátekintése a dolgokra senkinek sem...

Legfeljebb megsejthet valamit a Lét azon nagy kérdéseiből, amely éppen az ő számára fontos.

Az emberek sokfélék, így az igazságuk is nagyon színes kavalkáddal szolgálhat.

Az esendőség, a tökéletlenség, a kategorizálás sajnos mindnyájunkat jellemez.

A modern civilizáció, a felgyorsult kor, a mindennapos megélhetési gondok közepette mégis egyedül az az ember lehet boldog - úgy hiszem legalábbis -, akinek a lelkében rend van.

Tovább olvasom

A belső tükrökről...

Van, aki csak belepillant, mások hosszú percekig időznek előtte, de mit is látnak?
Az éppen abban a pillanatban tapasztalható valóság lenyomatát.

És most a rendes tükrökről beszéltem, amelyek rögzítenek, de nem értékelnek...
Visszatükröznek egy tekintetet, egy rosszul választott öltözéket, de még a szúrós tekintetet is...
Ha nem tetszik, amit látok, legfeljebb továbblépek vagy végső kétségbeesésemben kiviszem valahová, hogy ne is legyen szem előtt... Anno az ószövetségi időkben halálesetek után, a gyász idején letakarták a tükröket vagy a fal felé fordították, s ma is sokan tartják még ezt a szokást.

Tovább olvasom

Tarot - 0: Sin - A bolond

Ha el lehet Tőled

bármit is venni,

koldus vagy csupán

nyomorult,

hiába a legkáprázatosabb

palást,

örömöd a rémület és a bánat,

reménytelen moccanás

bunkerek mélyére zárt

álca,

Tovább olvasom

Tarot - Egy: Aleph - A Mágus

Homlokodon csillagok csókja

álmodik napot az éjjel.

Toltékok özönlenek széjjel,

ősképek sora ad Néked megoldást:

Tiéd a ragyogás.

Ósdi szavak. Trükkök.

Ötletek a versben.

Megfoghatatlan időrombolás.

Pazarlás a létben.

Tovább olvasom