Lehetséges-e Isten nélkül élni?

Én, magam soha életemben nem voltam templomba-járó ember. Egyszerűen nem szerettem sem azt a hangulatot, ami egy templomból árad, sem a vallási énekeket, sem a papokat, akiket azért nem szerettem soha, mert túldíszített ruhákat öltöttek, nem szerettem a hangjukat, a „mézes-mázos” ... imára szólító szavakat, és egyáltalán: Nem lett belőlem hívő. Olyan értelemben biztos nem, ahogyan emberek tömege válik hívővé: családi hagyományként (muszájból).

Tovább olvasom

Nincs kezdet, és nincs vég

Van egy olyan érzésem, rosszak a szóhasználataink, vagy legalábbis nem pontosak. Ezért nagyon sok - egy adott szóhoz kapcsolódó – írásban vagy szóban közlés, egyéb... – teljesen tévútra jut.

Itt van pl. az a szó, hogy „teremtés”. Mindig „pipa” leszek, ha ezt a szót használják, de nem úgy, ahogy kellene... (Manapság nagy divat munkahely-teremtésről beszélni). NINCS olyan, hogy teremtés! Ez még Istennek sem sikerült. Legalábbis, ha úgy értelmezzük a teremtés szót, hogy a semmiből hozunk létre valamit.

A semmit ma a fizikusok az un. ősrobbanás előtti állapotra értik, amikor – szerintük – nem volt sem tér, sem anyag, sem idő. Ez egy ad abszurdum jelenség, tehát ilyen nincs. 

Tovább olvasom

Olyan lassan, ahogy lehet. Olyan gyorsan, ahogy lehet.

Néha úgy gondolom, maga a Teremtő is belebukik abba, amit vállalt. Mit vállalt? Vállalta azt, hogy megküzd mindennel ami negatívan befolyásolja a teremtést, vállalta azt, hogy a saját teremtményeit megmenti a végső pusztulástól. Ez az álláspont egyfajta "kívül-állást" feltételez.

A Teremtő nincs sem kívül, sem belül. Viszont, ha egy általa felvázolt struktúrát fent kell tartani, ahhoz komoly energia-forrás kell.

Tovább olvasom

Kéréseiddel fordulj Istenhez!

Bármilyen kérdésed van, fordulj az Egyetemes Intelligenciához!

Nincs olyan kérdés, ami túl nagy lenne, és nincs olyan, ami túl kicsi vagy jelentéktelen.
Milyen gyakran korlátozzuk Őt azzal, hogy nem fordulunk hozzá mindennel, amire szükségünk van!?
 

Tovább olvasom