Ülök

 

Ülök,

csend.

Csend,

ülök.

Tovább olvasom

Szeresd Felebarátod, igen szeresd akkor is

Szeresd Felebarátod, igen szeresd akkor is,

ha merő közönyből, félelmei kagylóhéjai közül

rád csapja a telefont, s a vonal végi csöndet markolja

csak kezed, s a műanyag készülék érzéketlenné lesz,

miközben szíved zakatolását felfogja agyad,

de némaságba bámulnak szemeid, s torkodban

kaparnak a benned maradt szavak

- fénytelen glóriák -,

Tovább olvasom

Minden

Szabadítsd ki lelked

tested fogságából

engedd a félelmet

elszállni magától.

Tovább olvasom

Rideg falaknak embere

 
Rideg falaknak embere visszhangos jajszóval kiált.

Aztán csak ül, dideregve némán.

Melegre vágyva, fényre, szabadságra…

Kőszívében halvány az élet,

Vére csak halkan csordogál.

Tűnődik a szépen, mi lehetne.

Mit tehetne.

Tovább olvasom

Farkas erő

Farkas, Farkas

Zölden sejlő

Határt őrző

Biztos erő

Tovább olvasom

Tükör

csüggedt napon önmagammal szembefordulok…

s bár fejemben kavarog tengernyi gondolat,

csak úgy faggatom a csendet, s a sorsomat,

…kérdezgetek - de senki nem válaszol…

csak a néma tükör tekint vissza rám,

és vajon onnan ki néz vissza most,

s ha a pillantás mélán mosolyog,

mi lakozik egy kőálarc mögött,

ki vagyok én, és kit faggatok,

ki van ott mélyen legbelül

ki szenved, ki örül, talán

éppen csak könyörög,

kettő, vagy egy az,

ki lágyan bólogat,

ki vagyok én,

ki az az én,

a lelkem,

a tükör

kettő,

egy

én,

ki

ő

?

Tovább olvasom

Legyek

Fotó: Barti Magdolna

Légy vagy nem légy.

Legyek vagy ne(m) legyek.

Jövök, megyek.

Jövők.

Legyek.

Tovább olvasom

Variációk egy témára - haiku csokor

Saját szemszögből
figyeljük a világot,
mit üzen nekünk?

Nem a munkád vagy,
se a tested, se neved,
határtalan lény…

Tovább olvasom

Égi lelátó

A lelátó soraiba egy székre ülök.

Az utolsó sorokba, magasra.

Onnan figyelem a semmit.

Bárányfelhők fodrozódnak,

S karolják egymást szorosan.

Végtelen színtér.

Hamvaszöld, türkiz, csillogó fehér…

Felhőn túli fények varázsa játszik.

Tovább olvasom

Tarot - Egy: Aleph - A Mágus

Homlokodon csillagok csókja

álmodik napot az éjjel.

Toltékok özönlenek széjjel,

ősképek sora ad Néked megoldást:

Tiéd a ragyogás.

Ósdi szavak. Trükkök.

Ötletek a versben.

Megfoghatatlan időrombolás.

Pazarlás a létben.

Tovább olvasom

Szamszára

Hiányzik minden ölelésed,

hisz elfeledtünk egymásra figyelni,

s az úton valami régen elveszett…

kemény búzaszemként őrlődtünk a malomban,

- talán igaz volt, vagy talán mégsem?

- szenvedek, nagyon szenvedek…

Csecsemőként őszintén, tisztán,

csöppentünk bele ebbe a valóságba,

még ismertük igaz önvalónkat,

- de belementünk a játékba!

Emberként e földön követtük őseink lábnyomát,

hagytuk érvényesülni mások akaratát,

cipeltük ezredévek súlyos keresztjét,

miért jussunk lett örök fájdalom…

követtünk hamis álmokat,

a nagyobbak által kitűzött célokat,

kergettünk elérhetetlen ábrándokat…

- sodort az ár…

Tovább olvasom

Analízis - Leválasztva

Leválasztanak, mint gyermeket a köldökzsinórról.

Mindenről, mi kötelékként tartotta testemet.

Saját létezésem tanulom.

Külső szemlélője vagyok magamnak.

Saját filmjeim előadására jegyet kapok.

Megnézem mind,

Figyelek.

Leválasztva lebegek.

Elsuhannak mellettem az árnyak.

Rájuk pillantok, majd tovanézek.

Új képek mozdulnak, színesek.

Elemzek.

Tovább olvasom

Lélektánc

Az élet nem küzdelem,
csak a lélek tánca,
milliónyi érzelem,
mi nyomot hagy rajta.

Tanítvány vagy, vagy tanár,
szerelmes, szerető?
Földön élsz, vagy égben jársz…
- minden átélhető!

Ha koldusként kéregetsz,
s nem látod a csodát,
mindig jusson eszedbe,
te nem kérsz palotát!

Ismered jól fajtáját,
kik nem néznek rád sosem,
elkerülöd a házát,
neked nem ad úgysem…

Kit elvakít temérdek,
végtelen gazdagság,
annak léte sekélyes,
örök szomorúság.

Tovább olvasom

Vázolt valóság

Leképeződni vágyott az akarat,
a győzelem tükrét szorongatva
magára bámulni tudatával,
létrehozni a boldogság szimmetriáját,
felülmúlni a forrást
egy párhuzamos tengelytartománnyal. 

Megérkeztünk, s kivárva a korokat
feléltük létezésünk.
Tüneteivé váltunk a túlvilág valóságának,
sejtbe kódoltuk az információt
s nem sikerült továbblépnünk,
elhittük, hogy már nem várnak.

Mindenből eredetire vágyunk, mégis
megcsalni reméltünk egy
funkcionális természetet.
Ragaszkodással szültük anyaggá
a természetfelettit, de megaláztuk a
testetlen változó művészetet.

Tovább olvasom