Tarot - Egy: Aleph - A Mágus

Homlokodon csillagok csókja

álmodik napot az éjjel.

Toltékok özönlenek széjjel,

ősképek sora ad Néked megoldást:

Tiéd a ragyogás.

Ósdi szavak. Trükkök.

Ötletek a versben.

Megfoghatatlan időrombolás.

Pazarlás a létben.

Tovább olvasom

Szamszára

Hiányzik minden ölelésed,

hisz elfeledtünk egymásra figyelni,

s az úton valami régen elveszett…

kemény búzaszemként őrlődtünk a malomban,

- talán igaz volt, vagy talán mégsem?

- szenvedek, nagyon szenvedek…

Csecsemőként őszintén, tisztán,

csöppentünk bele ebbe a valóságba,

még ismertük igaz önvalónkat,

- de belementünk a játékba!

Emberként e földön követtük őseink lábnyomát,

hagytuk érvényesülni mások akaratát,

cipeltük ezredévek súlyos keresztjét,

miért jussunk lett örök fájdalom…

követtünk hamis álmokat,

a nagyobbak által kitűzött célokat,

kergettünk elérhetetlen ábrándokat…

- sodort az ár…

Tovább olvasom

Hétköznapi Mágiák: Lama Ole Nydahl a halálról

Tovább olvasom

Analízis - Leválasztva

Leválasztanak, mint gyermeket a köldökzsinórról.

Mindenről, mi kötelékként tartotta testemet.

Saját létezésem tanulom.

Külső szemlélője vagyok magamnak.

Saját filmjeim előadására jegyet kapok.

Megnézem mind,

Figyelek.

Leválasztva lebegek.

Elsuhannak mellettem az árnyak.

Rájuk pillantok, majd tovanézek.

Új képek mozdulnak, színesek.

Elemzek.

Tovább olvasom

Gonolatok-Reflexiók-Meglátások

HAZUGSÁG

 

A hazugsággal a bennünk élő igazat homályosítjuk el, így ráhagyatkozásunk a fennebbvalóra is alapjaiban inog meg, vezettetésünk fonala felfoszlik, s csak részleteket látunk meg a teljességből. Ha pedig nem hazudunk már magunknak, másnak sem hazudhatunk, még akkor sem, ha szeretjük. Mert az Igazság Tudása felelősséget ruház ránk, felelősekké válunk az Igazság megtartására. Így ha a hamist véljük felfedezni, ne harcoljunk, hanem békével legyünk. Egyetlen alkalommal, hogy lelkünket ne mardossa tovább, mondjuk ki, s ha más nem hallja, az már az ő felelősége. De mi magunk nem vehetünk részt benne. Elveszítjük azt, mit magunk megkaptunk, s felruháztak velünk.

Majd lesznek olyanok, kik az Igazságot Erővel kimondják, mert annak úgy kell lennie. De ez majd kiadja magát, s azt hogy kik lesznek ezek.

Ha a Feladatot nem tudjuk megtartani, elvétetik tőlünk, s másra átruháztatik. A döntésünk az Igazság mellett, Szabad.

Tovább olvasom

Lélektánc

Az élet nem küzdelem,
csak a lélek tánca,
milliónyi érzelem,
mi nyomot hagy rajta.

Tanítvány vagy, vagy tanár,
szerelmes, szerető?
Földön élsz, vagy égben jársz…
- minden átélhető!

Ha koldusként kéregetsz,
s nem látod a csodát,
mindig jusson eszedbe,
te nem kérsz palotát!

Ismered jól fajtáját,
kik nem néznek rád sosem,
elkerülöd a házát,
neked nem ad úgysem…

Kit elvakít temérdek,
végtelen gazdagság,
annak léte sekélyes,
örök szomorúság.

Tovább olvasom

Miért nem teljesülnek a vágyaink?

Van úgy, hogy szinte szellők szárnyán repülök, mert minden kívánságom teljesül, és persze voltak napok, amikor sebeimet nyalogatva egy sarokban reszkettem – no persze mindezt fejben, gondolatban, érzésben éltem át.

Feltettem magamnak a kérdést, ha az vagyok, amit gondolok magamról, akinek tartom magam, akkor miért van az, hogy egyik kívánságom teljesül, a másik meg nem? Pedig minden alkalommal pozitívan álltam hozzá, pontosan, világosan megfogalmaztam a célt, elvártam, meg is köszöntem, és éreztem a hálát is hozzá. Persze, ma már tudom, mikor fog teljesülni, mert ismerem azt az érzést, amikor biztosan tudom, hogy az enyém lesz, és amikor csak szeretném, de mégsem kapom meg az élményt. A kérdéseimmel nem maradtam egyedül, sokan kérdezték tőlem ugyanezt…

Tovább olvasom

Vázolt valóság

Leképeződni vágyott az akarat,
a győzelem tükrét szorongatva
magára bámulni tudatával,
létrehozni a boldogság szimmetriáját,
felülmúlni a forrást
egy párhuzamos tengelytartománnyal. 

Megérkeztünk, s kivárva a korokat
feléltük létezésünk.
Tüneteivé váltunk a túlvilág valóságának,
sejtbe kódoltuk az információt
s nem sikerült továbblépnünk,
elhittük, hogy már nem várnak.

Mindenből eredetire vágyunk, mégis
megcsalni reméltünk egy
funkcionális természetet.
Ragaszkodással szültük anyaggá
a természetfelettit, de megaláztuk a
testetlen változó művészetet.

Tovább olvasom

OSHO - Én tényleg nem tréfálok (1. rész)

Tovább olvasom

Dr. Csernus Imre "A nő" című könyvének kritikája

Amikor végre kezembe vettem Dr. Csernus Imre A nő című könyvét, már régóta kutattam egy olyan hiánypótló „szakirodalom” után, mely végre körültekintően felderíti és megmagyarázza A nőt. 294 oldal után közepes mértékben csalódottan és felháborodottan csaptam egymásnak a nyitott könyv elülső- és hátlapját, nagyjából azzal a gondolattal, hogy ennél még Karinthy Frigyes Egy nőt szeretni című kötete is többet árult el a nőről, ráadásul szórakoztatóbb formában.

Tovább olvasom