AZ IDŐ EGY NAGY ILLÚZIÓ

2011. december 3-án Satguru Sirio Surat Shabd Yoga Mester ismét nyilvános előadást tart Budapesten.

Az előadásra a belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várunk!

Bővebb információ a megadott elérhetőségeken áll rendelkezésre, ahol a programmal kapcsolatos kérdéseket, észrevételeket is várjuk.

Dátum: 2011. DECEMBER 3. (SZOMBAT) 16.30-19.00

Helyszín: Soter Ezoterikus Klub és Teaház, Budapest, VI. ker., Dessewffy utca 53.

Elérhetőségek: web: www.santbani.hu; e-mail: info@santbani.hu; mobil: +36307251293      

Az előadás tervezett menete:

Satguru Sirio beszéde - kb. 1 óra közös meditációs

ülés: meditációs beszéd – kb. 15 perc; meditáció – kb. 30 perc

kérdések és válaszok - kb. 30 perc

„Satguru Sirio napjaink egyik meghatározó Surat Shabd Yoga Mestere, aki Európában és világszerte tanítja és mutatja be ennek a spirituális útnak a gyakorlatát. Tudása nem csak elméleti, hiszen hosszú évtizedek személyes tapasztalata és gyakorlata áll a háta mögött, mely igazán hitelessé és életszerűvé teszi munkásságát.
Az utóbbi években Sirio Mester rendszeres látogatója Magyarországnak, ahol spirituális elvonulásokat vezet, előadásokat tart. Ezen kívül meghívást kapott már Romániába, Németország több nagyvárosába, az Amerikai Egyesült Államokba és Mexikóba is

Tovább olvasom

Természet és világnézet a harmadik évezred elején (2. rész)

Cikksorozatunk első részében arra tettünk kísérletet, hogy felhívjuk a figyelmet emberi létünk legfőbb egyetemes szellemi problémáinak gyökerére. Utaltunk rá, hogy az Ember Természete megfelel a Világegyetem Természetének, továbbá áttételesen kitértünk arra is, hogy van-e mód és lehetőség feltárni a kozmikus rend hiányának forrását. Eközben ismeretelméleti kérdéseket is felvetettünk s megkíséreltük felhívni a figyelmet a létrontás lelki és szellemi bázisára – nevezetesen, hogy az ember léthelyzetét empirikus és racionális alapon magyarázza, éli, képzi, végzi. Kétségtelen, hogy a Lét egység-elve nem igazolható  kizárólagosan a racionalitás módszertanával, de nem elgondolható  csupán analogikus koncepcióval sem. Vizsgálat nélkül a misztifikáció  csapdájába esni megbocsáthatatlan hiba lenne. Ennél fogva szükségesnek éreztük, hogy átgondoljuk korunk világnézetének szellemtörténeti hátterét. Számos kórtünet mutatja, hogy soha eddig nem látott és ki nem mondott vágy munkál a civilizáció  emberének lelkében, amit a metafizikai hagyomány jegyében kutató  és/vagy alkotó titokfejtő  joggal nevezhet világhiánynak. Miben áll hát lényege? Honnan ered? Mit tehetünk kitöltése érdekében? Boldogságvágy és teljességigény istenkeresés és metafizikai űr? Mire jó ez a gyakorlatban? E kérdések is indokolják, hogy második körben a holisztikus világnézet mibenlétéről ejtsünk néhány vázlatos szót.  

Tovább olvasom

„A mágikus és a logikus gondolkodás konfliktusa…” Hamvas Béla: Naplók és jegyzetek

„Kit kell megkeresztelnem magamban? „Mindent tudok már, és nem vagyok az, aki szeretnék lenni?” – egymástól néhány sornyi távolságra feltett kérdések a Naplók és jegyzetek egyik lapján és egyébként visszatérően, többféle változatban a szöveg egészét nézve, sokszor a válaszadás lehetőségét teljesen nyitva hagyva. E kérdések a Naplók és jegyzetek és Hamvas Béla általános léthelyzetének központi kérdései is egyben. Erre mindennél jobban rávilágít az összeállítás. Ugyanis míg a szerző műveiből általában véve egyértelműen kitűnik, hogy az emberiség legfontosabb vallási, bölcseleti, erkölcstani okfejtéseit, a lét és az élet dimenzióinak különbségét, az ember feladatát, sorsának célját kétségtelenül megértette, a világirodalom és a társadalmi rendszerek szellemi hierarchiáját átlátta, egyúttal megértésétől legalább részben elmaradt megvalósítása, ahogy erre jelen esetben és példának okáért a Silentiumban is kitér. Noha ez csak az elemzés szempontjából lehet érdekes, és nem von le semmit ránk hagyott életműve értékéből.

Tovább olvasom

Mivel töltjük meg a teret?

Biztos tapasztaltad már, amikor beléptél egy ódon épületbe, templomba, múzeumba, vagy várkastélyba, de legyen az egy régi családi ház, vagy bármilyen egyszerű épület, hogy ott megszállt valami különös érzés, hangulat.  Az épületeknek saját „kisugárzása”, egyénisége van. Átsüt rajtuk elődeink minden gondolata, az, amivel folyamatosan megtöltötték a teret. Gondoljunk csak egy templomra, amiről sejtjük, mivel tölthették meg: áhítattal, alázattal, hálával, csenddel, befelé fordulással és hittel. A gondolatok rezgését átvették a falak, azt érezzük, amikor belépünk oda, sőt minket is hasonló érzések töltenek el, meghitt alázatra késztetnek, mintegy fogadjuk a falaktól az ősök üzenetét. Az ott tapasztalható, kézzel fogható csend suttogásra int bennünket, ahol nem azért maradunk csendben, mert nem illik hangoskodni. Ez azonban nemcsak a templomokkal van így, hanem minden egyes épülettel, sőt a házaink, a munkahelyünk és az egyéb intézmények esetében ugyanígy működik. Így már érthető, miért vannak olyan helyek, ahol jól érezzük magunkat, vagy ahonnan ész nélkül menekülnénk. Tehát nem mindegy, milyen gondolatokkal és érzésekkel töltünk meg egy teret, ahol élünk, ahol minden nap ott vagyunk, mert a visszasugárzó gondolatok hatnak ránk, az érzéseinkre és a hangulatunkra.

Tovább olvasom

Az idő, mely felszabadít

Oly régóta vándorolok már, oly régóta keresem a célt, hogy már az egésznek az eleje homályba vész...

Vajon volt-e egyáltalán a dolgoknak eleje, és lesz-e vége? Vagy csak egy folyton-folyvást önmagába záródó, folyton buzgó-forrongó energia-halmaz az egész? Ha így van, egyik energia miért jobb, több a másiknál? Az Istent keresők-kutatók habzó szájú, végtelenséget és örök-létet szomjazó csordájában mivel jobb embernek-lénynek-lélegző kőnek lenni, mint Istennek lenni? 

Egyre megy, hogy te magad vagy (végtelen magányodban), vagy Isten vagy. Egyívású a Minden(ség), csak a részletek dühöngenek... 

Tovább olvasom

Legyél képben!

Tovább olvasom

Balogh Béla: Hitek és tévhitek 2012-ről

Tovább olvasom

Kullancs(ok)

Mostanában már kezdi mindenki a saját bőrén érezni, merre is változik az általa lakott világ. Lehet gazdag, lehet szegény, egyre megy... Mindenki érzi, hogy a világ már nem az, mint ami akár csak 10 évvel ezelőtt volt. 

A világ (a Föld népessége) elromlott (minden tekintetben...) Totális morális és gazdasági válság jelei mutatkoznak. 

Tovább olvasom

Hamvas Béla: Henoch

Tovább olvasom

A láthatatlan fotográfus nyomában - Pályázat

Keressük a nyomravezetőt, akinek segítségével fény derülhet egy bizonyos láthatatlan fotográfus kilétére. Bizonyára sokan ismerik azokat a Hamvas Béláról készült portré-fotókat, amelyek raktáros időszakában születtek (lásd a csatolt képeket). Ezek a fotók fotóművészeti és kultúrtörténeti szempontból egyaránt kiemelkedőek, a látó és/vagy (hozzá)értő szem első ránézésre felismeri ezt. Nem meglepő, hogy a magyar fotó- és kultúrtörténet ugyanúgy figyelmen kívül hagyja őket, ahogyan a magyar irodalom- vagy gondolkodás-történet Hamvas írásait. Ki lehet a fényképezőgép innenső oldalán, aki annak idején ilyen éles meglátással és gyöngéd iróniával megfogta Hamvas személyiségét, nemcsak önmagában de tágabb szociális és történeti vetületeivel is? Ki lehetett ez a titokzatos fotográfus, aki előtt Hamvas ilyen derűsen és könnyedén megnyílt?

Elsősorban a konkrét, a fotográfus kilétére vonatkozó "külső" nyomravezető adatokat díjazzuk, de második körben kíváncsian várjuk a láthatatlan fotográfus és Hamvas közötti találkozásra-kapcsolatra vonatkozó esszé, novella, videó-installáció vagy kisfilm-forgatókönyv (stb.) jellegű "belső" próbálkozásokat-terveket is.

A nyertest Hamvas-kötetekkel jutalmazzuk.

Jelentkezés: http://www.hamvasbela.org/hu/szavak.html

Tovább olvasom

Magyar nyelvű „Bhagavad-gítá” fordítások

I. Bevezetés

„A Bhagavad-gítá szanszkrit nyelvű vallásbölcseleti költemény, a hindu vallás legfontosabb szent könyve. Jelentősége Indiában körülbelül akkora, mint az evangéliumoké Európában.” – szól a Vekerdi Jószef féle magyar fordítás hátlapja.

Részletesebben fogalmazva: A Bhagavad-gítá, vagyis a Magasztos Szózata (vagy Éneke) a világ legolvasottabb olvasmányainak egyike. Eredetét a Mahábhárata című eposzhoz lehet kötni, mivel annak bizonyos fejezeteit jelölik Bhagavad-gíta elnevezéssel. Az indiai hagyomány önálló vallásfilozófiai műként tartja számon. Tartalmának vázát azok a párbeszédekre alapuló kérdésfelvetések és kinyilatkoztatások alkotják, melyeket a hagyomány szerint maga Isten folytatott bizalmas hívével és barátjával, Arjunával. E beszélgetések által a különféle spirituális fejlettségi szinten álló embereknek ajánlott önmegvalósítási utak és folyamatok tematikus számbavétele tárul az olvasó elé, melyeket Isten ajánl, hogy híveit visszavezesse Önmagához és így örök, szeretetteljes kapcsolatuk elérje újra alaptermészetét. E a folyamatokat a mű jógafolyamatoknak nevezi.

Tovább olvasom

Természet és világnézet a harmadik évezred elején (1. rész)

Napjainkban kikerülhetetlenül szembesülünk a ténnyel, hogy a 21. század embere történelme során önmaga és környezete viszonyát illetően eddig soha nem tapasztalt nehézségekkel, ellentmondásokkal kénytelen farkasszemet nézni. A túlnépesedés, a globális felmelegedés, a klímaváltozás, a természeti katasztrófák, a növekvő víz- és élelmiszerhiány, a fosszilis energiahordozók drasztikus csökkenése és a környezetszennyezés valódi és gyakorlatias megoldásokat követelnek. Nem feledkezhetünk el azonban arról a világnézeti vákuumról sem, amely közvetve számos pszichoszomatikus betegség okozója, s amely egyfajta sajátos kozmikus metafizikai világhiányként is értelmezhető. Egzisztenciális létbizonytalanságunk arra sarkallja korunk emberét, hogy fölülbírálja régi, megkövesedett világfelfogását, átértékelje kapcsolatát a Természettel, tisztázza viszonyát önmagával és embertársaival, valamint választ találjon arra az ősi és egyetemes kérdésre, hogy mi a helye, mi a személyes sorsa a Világegyetemben, vagyis közvetetten mi végre született az emberi Létre. Cikksorozatunk bevezető részében ezekre a kérdésekre keressük a választ, messze a teljesség igénye nélkül.

Tovább olvasom

Rezgésszint - 2. rész

Az egész komplexum hatalmas elektromágneses mezőt és olyan hangokat hozott létre, amelyek különböző frekvencián rezegtek. Gondosan kialakított formája egyszerre termelte, és befogta az energiát. Az elektromos részecskéket örvénylő oszlopba rendezte, amely a fénysebességnél gyorsabban terjedő energiát hozott létre (no és mi az, ami a fénynél gyorsabban terjed? A gondolat és a szeretet). A piramis kamráiban létrehozott különféle frekvenciák lehetővé tették, hogy a különböző fejlettségi szinteken lévő tanítványok magasabb frekvenciára hangolódjanak, és azon rezegjenek tovább. Ez megnövelte a mentális energiájukat és az aurájukat, azaz a saját elektromágneses mezőjüket. Amellett intenzív felkészítést is kaptak, amely által 21 éves korukban a tudatukat már a valóság magasabb dimenzióiba emelhették. A szeretetenergia felébresztette bennük a telepátiát, érzékennyé váltak a szférák zenéjére, az aurát, az embert körülvevő elektromágneses mezőt alkotó szubatomi részecskék táncára, avagy már hallották azt a csodálatos hangot, amit a mozgásuk, a súrlódás indukált.

Tovább olvasom

A gyümölcs és a virág

Mondják, hogy korunkban a tiszta metafizikai tartalom elveszett. Mennyiség és minőség, valamint a haladványok sorai széthullottak. Az idea homályosabb, mint valaha. A realitás pedig a polaritás csapdájába zárult. A tanítások szerint az egy a legnagyobb szám. A kettő pedig a legkisebb. Lehetséges, hogy valóban a szakadék szélén állhatunk, mert számrendszerünk már csak megszokásból használja a tízes kört, ami életünket átszövi és irányítja: az a kettő.

Tovább olvasom

Marcel Messing: Az Ébresztőhívás

Tovább olvasom

„Minden mű történik valahol…” Hamvas Béla: A láthatatlan történet

     Az az ember, aki ma jóleső, tápláló, tartalmas és teljes értékű lelki táplálékra vágyik, bizony könnyen éhen maradhat. Ebben a helyzetben számíthat szinte lakoma értékűnek Hamvas Béla A láthatatlan történet című esszékötete. E kötettel ugyanis jóllakik a társadalomtudós, a költő, a zenekedvelő, a spiritualista és egyébként általában véve minden figyelmes, tudatosan élni akaró ember. „A mű olvasása nem könnyű, a művelt, irodalomértő olvasók értékelni fogják.” – írja Legeza Ilona ismertetőjében. Ám, ahogy az életben egyetlen egyszerű dolog megértése sem könnyű, csak oly módon nehéz ezt a kötetet is értelmezni, mivel ez sem tesz mást, mint amit a Hamvas kötetek általában: az élet legegyszerűbb, de legmagasztosabb igazságairól ír, melyek az ember szeme előtt minduntalan ott hevernek, de meglátásukhoz és megértésükhöz egy olyan közvetítőre van szükség, mint e kötet szerzője.

Tovább olvasom

Fontos változások az oldallal kapcsolatban!

Kedves Olvasók!

Sajnos elsősorban időhiány miatt a szerzői alapcsapat és a szerkesztő ennek az oldalnak a gondozását a továbbiakban nem tudja vállalni. Ennek okán a magazin oldala a továbbiakban nem fog frissülni. Az ide állandó és olvasói szerzők által beküldött és korábban feltöltött írások egy része át fog kerülni a Comitatus irodalmi folyóirat oldalára, illetve az állandó szerzők ott folytatják a publikálást. A Comitatus folyóirat webcíme, külön kiírva: www.comitatusfolyoirat.blogspot.com

A JELEN-LÉT almenüre kattintva az ide tartozó írásokat meg lehet tekinteni. 

Köszönjük szépen az eddigi figyelmet, reméljük, a megújult működési rend ellenére a továbbiakban  is velünk tartotok!:)

Tovább olvasom

„A helyesen felfogott élet játék.” Hamvas Béla: A babérligetkönyv

A babérligetkönyv sokkal komolyabb esszégyűjtemény, mint amilyennek első pillantásra tűnik s mint azt a bevezetőként felfogható, címadó esszé alapján sejteni lehet. Hamvas tőle megszokott stílusban maga is alulértékeli a művet, mikor az alapötletet kínáló babérligetben eképp tűnődik, majd pedig így ír: „…könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Újra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el is lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni. A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos. Csak fűszeres babérlevegővel élvezhető. Legjobb kávé után, amikor az ember nyugvószékben hever, illatos cigarettát szív, elolvasva belőle másfél lapot s utána édesen szundikál, mialatt a sirályok a kék víz fölött keringenek…”

Tovább olvasom

Rezgésszint - 1. rész

 

Régebben jóformán hallani sem lehetett, mostanában pedig már a vízcsapból is ez a kifejezés folyik, és persze nemcsak fizika órán…

A hétköznapi emberek néha tétován csóválják a fejüket, rálegyintenek, miközben fogalmuk sincs, miről szól, mit jelent valójában. Jómagam is kerestem a válaszokat, amik sorra érkeztek, mert ha az ember felteszi a kérdést, megérkezik a felelet.

A „Fényemberek vagyunk” című írásomban bővebben kifejtettem, miből állunk mi, akár az egész világegyetem, és a hologram-illúzió valónak vélt világunk.

Tovább olvasom

Fogság és Szabadság - A Szív Országa a Lélek Gazdagsága

Érzelmeink viharos tengerén mi magunk vagyunk a tenger, a csónak, az evező, mi uraljuk a szelet, s váltjuk az időt jóvá, vagy rosszá fölöttünk. Ha új kapuk nyílnak számunkra, ami mögött a szabadság fényként csillan, óhatatlan erővel törünk előre, hogy ezt magunkénak tudhassuk. De vajon képesek vagyunk-e élni (és megtartani) a szabadság adta lehetőséggel, vagy eddigi gondjaink, kudarcaink, mélyben hánykolódó, s még felszínre nem tört érzelmeink a kinyíló rését mind szűkebbé váltják, s hiába szaladunk felé, az egyre messzebbre távolodik, akár egy rossz álom. Nem értjük, mit rontunk el, hisz úgy vágytuk már ezt. Akartuk. Egyre csak magunk válunk úszó hajónk nehezékévé, hiába kormányzunk, evezünk, az irány minduntalan másfelé fordul, csónakunk süllyed. Hánykolódik az egyre viharosabbá vált tengeren. Pedig a megoldás nem is olyan nehéz. Egyszerűen annyira akarjuk, hogy akaratunk vet gátat a szabadság elérésének. Biztosítékokat akarunk, ha már elértük és a miénk, az már úgy is maradjon. Ezernyi kérdést teszünk föl, pedig a válaszok rég előttünk hevernek. Hitetlenkedünk, ingadozunk, vajon miénk lehet-e, érhet-e bennünket ekkora szerencse. S amint a kétség felmerül, az előttünk felnyíló lehetőség a végtelenbe távolodik. Lassanként elveszni látjuk, pedig a Jószerencsénk nem hiába sodorta elénk. Nem kellene mást csinálni, csak hittel, hogy jó lesz számunkra, átgyalogolni azon a kitárt kapun. Meglátni a felcsillanó sugarakat, s egyszerűen megfürödni benne, hagyni, hogy szívünket áthassa és betöltse. Nem kapaszkodunk, nem irányítunk, nem sodródunk, nincs akarat, csak elfogadás. Elfogadás, hogy számunkra ezt így adódott. Ki tudja, hány lehetőséget kapunk még, ha ezzel az egyel is képtelenek vagyunk helyesen élni, ha nem hagyjuk magunknak a csodát megélni. Az életünkben megmutatkozó és kitáruló csodák mindig ajándékok. Legyen akár a legkisebb, vagy a legnagyobb, mivel eddig találkoztunk. Szívünket szinte túlfeszíti a túlcsorduló öröm…..

Tovább olvasom