Ha el lehet Tőled
bármit is venni,
koldus vagy csupán
nyomorult,
hiába a legkáprázatosabb
palást,
örömöd a rémület és a bánat,
reménytelen moccanás
bunkerek mélyére zárt
míg a bolond kezében
lévő pálcán rózsa fakad…
Ím a szenvedély
tragikomédiája,
mi gyönyörtől mámorosan
égre tekint és
csillagokkal porzik útja,
később aztán dalolva dob
a legmélyebb szakadékba,
mert lehet, nincs is száma,
kutyája, a sorsa marja,
s Ő nevet rajta,
midőn hátralépve várja,
utolsó léptét
vajon ki vigyázza.
Éva 
