A lelátó soraiba egy székre ülök.
Az utolsó sorokba, magasra.
Onnan figyelem a semmit.
Bárányfelhők fodrozódnak,
S karolják egymást szorosan.
Végtelen színtér.
Hamvaszöld, türkiz, csillogó fehér…
Lehetnék a karmester.
Inthetnék előrefelé.
Kezem mozdul.
Meghasítom a felhők kedves fodrait,
S köztük a megnyíló hasadék lesz
Vetített mozim áttetsző ablaka.
Letekintek a földre,
S nézem,
Miként fordul a lenti világ.
Égi lelátó…
Lassan megtelnek sorai.
Jegyünket megváltottuk.
A film pereg.
S lám,
Nekünk is intenek.
Most szól
Az igazi Karmester,
Menjetek!
Indulunk a kitárult ablakon át,
S velünk fordul,
Mert fordítjuk,
A földi világ.
Éva 
12 Hozzászólás:
Ezt érteni próbálom, de csak érezni tudom.
Gondolom ez is álomból született.:)
Megírtam, h mit válaszolnék neked. De mást teszek.
Kérdezek.
Elmondanád mit érzel?
Az érzelem, mit hoz az írás alapján?
Nemtelen benyomást. Az agyam igyekezne értelmezni a sorokat, de csak érezni tudom a mondanivalót, az értelem színeibe önteni nem. Márpedig az érzések kifejezéséhez szavak kellenek, a szavak pedig az értelem függvényei.:)
Balázs!
Köszi!
Ezt nagyon jól megfogalmaztad! Megjegyzem, m sokszor ezt akartam mondnai, de nem jött ki ilyen "értelmesen" :)
"Az agyam igyekezne értelmezni a sorokat, de csak érezni tudom a mondanivalót, az értelem színeibe önteni nem. Márpedig az érzések kifejezéséhez szavak kellenek, a szavak pedig az értelem függvényei.:)"
Kinga!
Te pedig csodálatosan megfogalmaztad, amit éreztél! :)
"Velünk fordul, mert fordítjuk"
azt írtad meg, hogy rajtunk (is) múlik, mi történik........
Ha szeretnétek, kifejtem, de lehet nincs is rá szükség :)
Köszönöm, hogy olvastátok !
Azért én kíváncsi lennék, Te mire gondoltál !
A kép volt lementve először a gépemre. Aztán egy idő múlva elővettem és nézegettem, majd belezuhantam :)
Színtér az "ég"bennünk a magasabb tartomány, tehát a szellem és a lélek tere, annak tisztasága, nincs lehúzó erő. Szóval valahol "magasan" létezőként ülök, ott ahol a dolgok eredete akár fakadhat.
A semmi megjelölése egyben a Minden..
Akár én is teremthetnék...ablakot nyitok a felhők közt, hogy lélekként az anyagba (földre) ráláthassak
ott "fent" nem csak én vagyok, akik a jövőért akár léphetnek, azok mind jelen vannak....sorsközösség, lélekközösség
valamibe ezáltal beletekinthetünk
láthatjuk a Tervező tervét
és amikor ő int, vagyis a szívünk belül úgy dobban (hallgatunk a belső hangra), megcselekedjük, amit kell.
Üdvtörténet, maga a jó beváltása.
Remélhetőleg :)
Köszi az okfejtést!:)
Masszív tartalom! Ezért írtam, hogy inkább csak érezni lehet. Nem adtál egyszerű feladatot!:)
Éspedig a szövegezés miatt nem. A kifejezés elég szimbolikus, ám ez nem baj, csak szokatlan a megközelítés, de pont ezért jó, elmélyülésre ösztönöz.
Szuper frankó!
Szerencsére a magyarázat nem rombolta le az álmot, amit ezzel kapcsolatban láttam, és éreztem! :)
(én úgy tudom, a verseket nem szabad megmagyarázni, mert mindenkinek mást jelentenek, mert mindenki felépít róla egy álmot, ami picit másabb, mint a többieké! Saját szemszöges, szubjektív! És ha vki megmagyarázza, összetörik/törhet ez a leheletfinom, csodálatos, törékeny álomkép)
Ebben az esetben ugyanaz volt az álom, mint amagyarázat! Csodálatos, és nagyszerű! Ezt érezni kell! :) /jó az írónő:)/
Ez általában így, ahogy írod Erzsi!
Ám én itt most kifejezetten Kinga olvasatára voltam kíváncsi, még akkor is, ha netán lerombolja a saját álmomat.:))) Igaz, hogy nem tette.
Mondjuk elméletileg az igazán kifejező vers mindenkinek ugyanazt jelenti.
Mert ki tudta fejezni az érzéseit, és mi rá tudtunk kapcsolódni a hullámhosszára!
Nem rombolta le, mert összhangban voltak a gondolatai az álmaival, és azzal, amit kifejezett!
:))
Lenyűgöző!
HUUUHHH :)
Nem szeretem lerombolni, de hát végül is vállalni érdemes, amit az ember ír.
Igen, simán benne van, hogy amit megosztunk gondolatot, majd kifejtésre kerül, az mégsem az, ami a másikba a kép-olvasás kapcsán megjelenik.
Köszönöm :)
Megjegyzés küldése