Az első lépés

Életem első felét szürke felhőkbe burkoltan éltem, bár tudtam, kell lennie valami magasztosabbnak is a felszín mögött, mégis sikerült teljesen elbuknom az úton. Mindig azt tettem, amit mások mondtak, megfeleltem az elvárásoknak, jó akartam lenni, – megjegyzem, nem okozott nehézséget, kényelmes volt konfliktusok nélkül haladni… Nem voltak saját céljaim, mert nem tudtam mit kezdeni magammal és az életemmel. Néha fel- felvillant némi saját akarat is, de aztán mindig hagytam magam vezetni, elnyomni. Így omlottam a párom karjaiba, 18 évesen szülők voltunk, gyereket neveltünk. 

Tovább olvasom

Az én Utam

Manapság az embereknek egyre nagyobb része fordul befelé. A külső, rohanó káosz felöl, saját maguk belső világa felé. Talán elfáradtak a sok rohanástól, talán csak öregszenek és az idősebb kori bölcsesség óhatatlan következményeként lassítanak, de az is lehet, hogy kíváncsiságuk vezeti őket más irányba.

Tovább olvasom

Nincs kezdet, és nincs vég

Van egy olyan érzésem, rosszak a szóhasználataink, vagy legalábbis nem pontosak. Ezért nagyon sok - egy adott szóhoz kapcsolódó – írásban vagy szóban közlés, egyéb... – teljesen tévútra jut.

Itt van pl. az a szó, hogy „teremtés”. Mindig „pipa” leszek, ha ezt a szót használják, de nem úgy, ahogy kellene... (Manapság nagy divat munkahely-teremtésről beszélni). NINCS olyan, hogy teremtés! Ez még Istennek sem sikerült. Legalábbis, ha úgy értelmezzük a teremtés szót, hogy a semmiből hozunk létre valamit.

A semmit ma a fizikusok az un. ősrobbanás előtti állapotra értik, amikor – szerintük – nem volt sem tér, sem anyag, sem idő. Ez egy ad abszurdum jelenség, tehát ilyen nincs. 

Tovább olvasom

Mindenki meditál

Napjainkban nagyon divatos kifejezés a meditáció. Ma már mindenki meditál. Bárhol, bármikor, bárkitől. Szinte bármilyen tevékenységre, lelki-, tudati-, testi gyakorlásra használják ezt a kifejezést és komolyan is gondolják. De mi is az a meditáció? Azt gondolom, hogy a meditáció egyfajta tudatállapotot takar, aminek elérése érdekében különböző emberek különböző meditációs gyakorlatokat végeznek.

Tovább olvasom

Milyen az igazi szeretet?

Itt a Földön azt hiszem, csak nagyon keveseknek adatik meg átélni a valódi, igaz szeretetet.

Ám, hogy mondandómat alátámasszam, előbb tisztáznunk kellene a szeretet fogalmát.

A szeretet fogalma:

A szónak többféle jelentése is van, és az évek során sokszor elcsépeltük, ragasztottunk hozzá bizonyos élményeket, érzéseket, saját szemüvegünkön, múltbeli tapasztalatainkon keresztül. Nagyon sok mindenre használjuk a hétköznapi életünk során a szeretet fogalmát, azonban ezek között is bőven vannak jelentésbeli különbségek. 

Tovább olvasom

Rásza – tánc az Istennel

Az Istenmegvalósítást legmagasabb szintje nem a kölcsönös szeretet, hanem a szerelmi viszony. Azok, akik csak a materializmus szűrőjén keresztül képesek szemlélni (és nem látni) a jelenségeket, ebben éretlen túlzást éreznek, aki viszont már volt szerelmes, pont az ellenkezőjét látja. Ő tudja azt is, hogy a szerelmi viszony páratlan élménye nem a szexualitás, hanem a tánc. A szerelmes elfogadja Isten felkérését és táncol az Istennel. Lelke könnyekbe borul, elméjét a szerelem eksztázisa ringatja révületbe. 

Tovább olvasom

Tégy rendet magadban - belső otthonteremtés

Ha a világ zaja már nem hagy nyugtot és menekülnél, állj meg csak egy pillanatra! Ne keress másutt megnyugvást! Magadba figyelj, ott tégy rendet! Belsőd lesz igaz otthonod. Bármekkora erővel riasztanának a külvilágból, te tudod, belső békéd és harmóniád elvehetetlen már. Jöhetnek a hétköznapok, a megszerkesztett valós és álhírek, a kikerülhetetlen fájdalmak és próbatételek, lesz benned egy sziget, egy ház, a sajátod, ahová folyton visszatérhetsz. Töltekezhetsz.

Tovább olvasom

Mátrix - a kultuszfilm döbbenetesen jó elemzése (részlet)

Tovább olvasom

Olyan lassan, ahogy lehet. Olyan gyorsan, ahogy lehet.

Néha úgy gondolom, maga a Teremtő is belebukik abba, amit vállalt. Mit vállalt? Vállalta azt, hogy megküzd mindennel ami negatívan befolyásolja a teremtést, vállalta azt, hogy a saját teremtményeit megmenti a végső pusztulástól. Ez az álláspont egyfajta "kívül-állást" feltételez.

A Teremtő nincs sem kívül, sem belül. Viszont, ha egy általa felvázolt struktúrát fent kell tartani, ahhoz komoly energia-forrás kell.

Tovább olvasom

2012 - Világvége – vagy új világ születése?

Tették már a világ pusztulását 1000-re, 2000-re, Cayce a híres alvó látnok viszont még a 22. századból is jövendölt eseményeket. Azt viszont ő is határozottan állította, amire az ősi maja feljegyzések figyelmeztetnek: 2012 fordulópont lesz az emberiség életében.

Sokan ezt a „fordulópontot” úgy értékelik: eljön a világvége. Mások optimistábbak, és azt mondják, a Halak korszak ér véget, és kezdődik az új világév, az igazi Vízöntő kor. De a fogadására mindenképp fel kellene készülni! Tudatosan! Hogy ne áldozatok, hanem az új korszak építői lehessünk.

Lehet, hogy az emberiség azért tér majd észhez, és kezd egy merőben új életet, mert a régi már nem élhető, katasztrófához vezet. Ennek „előszeleként” emlegetik a mostani gazdasági válságot épp úgy, mint természeti katasztrófákat, vagy az időjárás „megbolondulását”.

Világégést prognosztizálnak a Nostradamus hagyatékot elemzők épp úgy, mint a maja kód értelmezői. 

Tovább olvasom

Varázscsillagok, fényszikrák

Zene a vershez:

Cikázó eleven szikrák

Pulzáló fénymagok keringnek

Táncuk a csend hangjára születik

Varázscsillagok hullanak rám belőlük

S bőrömön át testembe esnek

Csengő hangokká válnak mind

Tovább olvasom

Megvezetve lenni - figyelemmel élni

A mostani írás szándéka a figyelemfelkeltés, hogy az úton járó igyekezze meglátni és kikerülni a csapdákat, és ha mégis belegyalogol, legyen „ereje” és mersze, akár egyedül is a maga útján tovább haladni. Legyen ereje, a nemet is kimondani. A nemet kimondani külön művészet szinte, hiszen előrevetíti magunkban azt, ami mellett igennel döntünk, hittel, indulat nélkül, harmóniában magunkkal és így mindennel. A vezettetés inkább belső és fölső vezettetés legyen, hagyatkozás és tiszta megérzések által, mint megtévesztés általi megvezettetés, ki-és felhasználás különböző célok, akár önös érdekek oltárán. Ne hazudjunk magunknak szépet, ne adjuk könnyen magunkat, hitünk legyen erős és eltéríthetetlen és ez a nagyobb csendben és figyelemben inkább kiteljesedhet, mint a folyamatos zajban, úgy hogy számosan javasolják és tanácsolják, mit tegyünk és mit ne. 

Tovább olvasom

A tudás hatalom, viszont a nem tudás bölcsesség!

Gyakran írok a jelenről, mert egy rendkívül tanulságos kor ez, ezen kívül szeretek benne élni. Ennyi információhoz és tanulási lehetőséghez, mint ma, sosem jutott még az ember. A tanulási folyamat konzekvenciája egyszerű: felhalmozni annyi tudást, amennyit csak az ember bír, azért, hogy végül a bölcs megfejtse, semmi szüksége a tudásra. Azonban idáig a legtöbben nem mennek el. A felismerés kétségtelenül terhes, a hatalom nagy úr. Tudással rendelkezni ma befolyást jelent, a befolyás érzékelése pedig mindennél fontosabb a biztonságérzethez, hisz ettől érezzük úgy, hogy megéri élni és mindennap tenni egy adott célért. 

Tovább olvasom

Az ŐS: Magyar

A világtörténet kutatás már eljutott ahhoz a tényálláshoz, hogy a világ összes ma létező kultúrája egyetlen ősnéphez, egyetlen közös őseredethez vezethető vissza, mely nép a világ keletkezésekor birtokába jutott a tökéletes tudásnak, majd feladatául kapta, hogy szétterjessze azt az egész világon. A mi szempontunkból a történelemkutatás ott válik még érdekesebbé, hogy a történészek egy csoportja, a jelenleg már rendelkezésre álló adatok alapján azt is kimutatta, hogy ez az ősnép minden kétséget kizáróan a Magyar, vagy, ha nem is teljes egészében az, a Magyar ennek egy meghatározó eleme. Felesleges itt azon spekulálni, hogy ez puszta kitaláció, több okból is. Az egyik ok az, hogy a világtörténet írásos hagyatéka, valamint az írásbeliség előtti időkből származó, a különféle népek életében máig nyomon követhető hit- és szokásrendszer vizsgálata ezt alátámasztja. A másik ok pedig az, hogy ez az alapvetés nem nevezhető pusztán néhány lelkes és hitbuzgó hazai történelemkutató elméletének, ugyanis külföldi kutatási eredmények is igazolják. Persze, minden tudományos állításnak vannak pártolói és ellenőzi, azt pártoló és ellene érvelő érvelési rendszer is.

Tovább olvasom

Saját izmus

Tökéletes példát tudok felhozni arra, milyen az, ha valaki szolgaian, akar követni másokat. Bár jómagam is rájöttem, hogy vannak vezetők, és vannak tömegek, akiknek saját akarat híján a másik után kell menni, de ez hosszú távon nem vezet mégsem eredményre! Mindenképpen kell saját izmus! 

Tovább olvasom

Tükör

csüggedt napon önmagammal szembefordulok…

s bár fejemben kavarog tengernyi gondolat,

csak úgy faggatom a csendet, s a sorsomat,

…kérdezgetek - de senki nem válaszol…

csak a néma tükör tekint vissza rám,

és vajon onnan ki néz vissza most,

s ha a pillantás mélán mosolyog,

mi lakozik egy kőálarc mögött,

ki vagyok én, és kit faggatok,

ki van ott mélyen legbelül

ki szenved, ki örül, talán

éppen csak könyörög,

kettő, vagy egy az,

ki lágyan bólogat,

ki vagyok én,

ki az az én,

a lelkem,

a tükör

kettő,

egy

én,

ki

ő

?

Tovább olvasom

Lehet, hogy...

Régen azt gondoltam, szeretni csak annyi, hogy valakivel lenni, valakivel törődni, valakire vigyázni, valakit meghallgatni, valakit átölelni, valakit ápolni, valakivel beszélgetni, valakivel érezni.

Ma már, azt hiszem, szeretni azt jelenti, hogy valakit elengedni.

Tovább olvasom

Próbálj meg lazítani!

Próbálj meg lazítani! Milyen butaság, gondolhatják sokan, hiszen laza vagyok, nem vagyok ideges, nincs semmi bajom. Azonban, ha lefeküdnének, vagy elhelyezkednének egy kényelmes fotelben néhány percre, ők is rádöbbennének, hogy a lazaságuk mennyire csak látszat. Próbálják csak ki, helyezkedjenek el egy kényelmesen és figyeljék meg a testüket. Kezdjék az arcukkal. Attól függetlenül, hogy egész nap mosolyogtak vagy a homlokukat ráncolták, az egész arc, az egész fej, feszül, az izmok beálltak, megmerevedtek. Most el kellene lazítani őket. A homlok, a szem, az orr, a száj, az ál leereszkedik, feszültségük elmúlik, az álkapocs enged a szorításából, a fogak eltávolodnak egymástól, az ajkak enyhén szétnyílnak. Majd folytatásként következhet a nyak, a vállak, a karok, a mellkas, és így tovább, egészen a lábujjakig. Minden izom ellazul, a napi feszültségek eltűnnek. A test, most érzik, hogy teljes súlyával nehezedik a fotelre.

Tovább olvasom

A felfelé és a lefelé való építkezésről

E kategóriákat először egy keresztény művészeteket taglaló, s valahol külföldön megjelenő könyvben olvastam valahol.

Néha mindnyájan képesek vagyunk az elbizonytalanodásra, s ahol az előbb még melegséges Fényt láttunk, ott hirtelen dermedtté és hideggé válik minden.

Talán leginkább önmagunkban. Néha azt gondoljuk, szamaritánusai lehetünk mi is valakinek, aztán rádöbbenünk, hogy ezzel a cselekedetünkkel önmagunknak ártunk a legtöbbet.

Tovább olvasom

Taoista elmélkedés

Áttörvén teste sátrát

a selyemhernyó lepkeként száll

égi szívvel szabadon és boldogan.

Lao-ce, ha arra járna,

belső fényeitől elámulva

derűs komédiát énekelne,

színházat is így teremtve…

Tovább olvasom