Olvadás

Azon gondolkodok, jó címet adtam-e az alábbi blognak? Talán azt kellett volna adni: Feloldódás. Mi a különbség a kettő között? Az olvadás, a szilárd halmazállapot folyékonnyá válását jelenti egy adott hőmérsékleten. A feloldódás pedig, egy adott anyag vagy helyzet bele-azonosulását jelenti egy másik struktúrába. Ha pl. „feloldódom” a szeretetben, akkor nem „elolvadok” (a gyönyörtől...:)), hanem hasonlóvá válok az engem befogadó közeggel. 

Az emberiség ebben az időszakban (mondjuk, az utóbbi pár évtizedben) a feloldódás állapotában van. Mi az a közeg, amelyben szépen, lassan, de biztosan feloldódunk, bele-oldódunk? Sokkal több ez, mint a hétköznapokban érzett „pillanatnyi” fellángolások szalma-lángja. A Föld, benne az összes élőlénnyel szép lassan, de annál biztosabban oldódik fel a jövendő – egy teljesen más alapokon álló – világában. A folyamat már tart. (kicsiben és nagyban is) Ez egy részleteiben sokszor kíméletes, globálisan pedig nagyon is kíméletlen folyamat. Mit érzünk ebből az egészből? Nagyon sokan semmit. (Pontosabban szólva: Nem hajlandóak megnyílni a változásokra), mások is csak nehezen szedik össze gondolataikat, és elemzik ki, mi is történik velük?

Mert, mi is történik? Ha igazán választ szeretnél kapni, akkor folyamatosan vissza kell magad „csatolni” a múltba, leginkább a közelmúltba. Elegendő csak 20-30 évet visszamenni a földi időben, és összehasonlítani a mai állapottal az akkorit.

Az első - és leglényegesebb - a lelki tényezők felfokozottá válása. Pl. az 1950-es években még senkit sem érdekelt (tömegesen) sem a saját lelki-felépítése, annak kihatásai,..., az még a mostanihoz képest egy totál kemény fizikai világ volt. (Akit jól megvertek fizikailag, az érezte is...)

Mit érzünk valójában ma? Tetszik-nem tetszik: Az emberek zöme ma „elkizik”..:)

Az „tvenes”években egy tsz-paraszt azt se tudta, a szó mit jelent...

Ma a népesség zöme szép lassan „beoldódik" ebbe a magasabb rezgésszámú, ÚJ világba.

Mondhatnánk úgyis: mindenki spirituálisabbá válik. Én inkább azt mondanám: Összességében érzőbbé válunk. A kemény, fizikai dolgok lassan megtörnek, életlenebbé válnak. Egészen egyszerűen: Az emberek egyre gyakrabban mélyednek el a másik szemében, és gondolják azt: Több vagyok, mint fizikai test, több vagyok, mint a fizikai dolgok elszenvedője, több vagyok, mint egy pénzkereső rabszolga... Következésképpen egy hihetetlen erejű és mégis szeretet-teljes erőhöz: Istenhez közeledem (és ez jó nekem, és mindannyiunknak...) . Feloldódok és nem felolvadok.

Címkék: Baranyi András, létezés, Olvasói-Alkalmi szerzők cikkei, valóság