Sok arcunk van, számtalan szerepünk, álarcaink, melyek néha teljesen ráégnek az arcunkra eltakarva ezzel valódi Önmagunkat. Előfordul, hogy ez a maszk, könnyen letéphető, de van mikor nehéz benső munka árán fejthető csak le. A fotózás ebben segíthet, megkönnyítheti-e folyamatot.
Számomra a fényképezés sok mindent jelent egyszerre. Kezdetben egy önkifejezési eszköz volt, amivel kommunikálhatok, látok és láttatok, tanulok és tanítok. Később átalakult, egy út lett belőle, mely befelé vitt, önmagamhoz, ahhoz a valakihez, aki valójában vagyok. Bárki és bármi, ami a lencsém elé kerül engem tükröz vissza, a félelmeimet, vágyaimat, korlátaimat, örömömet...
Csupán a bátorságnak kellett megszületnie bennem, hogy belepillantsak ebbe a tükörbe, ami mindig mást mutat, állandóan változik, áramlik akár az élet, segítve ezzel saját magamat és azt, akit éppen fotózom.
A legfantasztikusabb a fényképezésben, benne lenni a pillanatban, feloldódni, jelen lenni és ezáltal érdekes, szeretetteljes kapcsolódásokat létrehozni egy-egy kép elkészítésénél a fotós és a modell között. Ezáltal nemcsak az alkotó fejlődik, a kép szereplője is az önfejlődés kritikus pillanatait élheti meg, szembesülve önmagával, gátlásaival, mely az önbizalom növekedésével szertefoszlanak, így teret adva egy összjáték kialakulásának és egy közös alkotás létrejöttének.
Éva 
1 Hozzászólás:
Nagyon jól hangzik.:)
Kedvcsináló írás.
Bár nem tudom elképzelni, hogy pl. Kelemen Anna meg a többi celeb hogyan fejlődött a fotózás által.:(
Megjegyzés küldése