2013. február 24., vasárnap

Komor Kenneth, a tragikus sorsú látnok



A Csalagúttól Lockerbie-ig

„Amikor majd az emberek ló nélküli kocsikban, a tenger alatt mennek Franciaországba, akkor szabadul fel és születik újjá Skócia.”
Ez a jóslat valamikor a 17. század második felében hangzott el, a skót felföldön, a brahani vár mellett, egy egyszerű mezőgazdasági munkás szájából.
A La Manche csatorna alatt átvezető, Angliát és Franciaországot összekötő Csalagutat 1994 tavaszán adták át a forgalomnak, a csaknem háromszáz évig nem működő skót parlament pedig 1999 júliusában kezdte újra munkáját.
A titokzatos jósnak, nem csak ez a próféciája teljesedett be az elmúlt évszázadok során. Egy másik híres jóslata is a 20. század végének eseményeire vonatkozott: „Amikor a Loch Ness fölött átível a kilencedik híd, tűzvész, majd vízözön támad, majd rémséges szerencsétlenség következik be.”
Mikor ez a jövendölés elhangzott a Loc Ness felett még egy híd sem állt. A kilencedik hidat 1987-ben fejezték be. Még két év sem telt el, amikor óriási tűzvész támadt az Északi-tengeren, kigyulladt majd felrobbant a Piper Alpha olajfúró torony. A balesetben 167 munkás vesztette életét. Ezt követte a vízözön. A lezúduló víz elsodorta a Loc Nessen átívelő öreg, 127 éves vasúti hidat. Rövidesen bekövetkezett a szerencsétlenség is: a Pan Am 123-as járata rázuhant a skóciai Lockerbie városra. 279 ember halt meg, a városnak egy része pedig leégett.

Mit jelent, a „második látás”?

A hagyományos skót hitvilág fontos eleme a dá shealladh, a „második látás”, amely a távolba-, illetve a jövőbelátás képességét takarja. Az ilyen képességekkel rendelkező ember neve taibhsear. A skótok természetesnek tartották, hogy vannak emberek, akik révületbe esve, meg tudják jósolni valaki halálát. A második látást véletlenszerű adottságnak tartották. Senki sem lett önszántából, vagy akaratlagosan látnok, csak azzá vált.
A második látással, nem csak komor, lehangoló, elszomorító dolgokat lehet látni, Skóciában még is ez a jellemző. Szokásos történetsablon, hogy a taibhsear egy gyászmenet lát, melyben egy jó erőben lévő, a halálra nem is gondoló ember holtestét kísérik. A menetben holtan látott személy aztán rövidesen valóban meghal. A skótok elfogadják azt, hogy a második látással megáldott személy nem okozója a szerencsétlen eseményeknek, és nem telik öröme abban, hogy azok bekövetkeznek, a taibhsear csak közli azt, amit látott.
A leghíresebb második látással rendelkező személy, a fenti jóslatok szerzője, Coinneach Odhar Fiosaiche, azaz Jósoló Komor Kenneth volt. Az angoloknál általában, mint a Brahani Látnok ismert, mert a hajdan Inverness városától 24 kilométerre álló, Brahan vár mellett élt.
A jóslatot kérők esténként látogatták meg nyomorúságos kunyhójában. Kenneth fizetségként rendszerint egy nagy korsó italt kért, amiből aztán addig ivott, míg összerándult, megmerevedett, és jobb szeme annyira kifordult, hogy csak a fehérje látszott. Akkor világtalan bal szeméhez emelte csodálatos kövét, és rekedtes hangon elkárogta jóslatait.

A ragyogó fehér kő története

Úgy tartották Kenneth látnoki képességének záloga a csodálatos fehér kő volt. Az egyik legenda szerint, anyja egy este a temetőben legeltette állatait, mikor azt látta, hogy a sírok megnyílnak, a holtak pedig szellem alakban kiszállnak belőlük és eltűnnek az éjszakában. Az asszony nem mozdult onnan pirkadatig, mikor is a szellemek sorban visszaszállingóztak, csak egy sír maradt nyitva. Akkor berkenyefából faragott botját keresztbe fektette a nyitott síron (mint köztudott a berkenye ágon semmilyen szellem nem tud átszállni), és tovább várt. Rövidesen megérkezett az utolsó szellem is, egy gyönyörű, fehér ruhás, arany fejékes nő, aki a saját állítása szerint valamelyik norvég király vízbe fúlt leánya volt. A szellem addig könyörgött Kenneth anyjának, míg az felemelte a berkenye botot, és ezért a tettéért, a hálás hercegnő megajándékozta egy ragyogó fehér kővel. Búcsúzóul még azt ajánlotta neki, hogy a követ adja majd születendő fiának, akkor majd, ha az betöltötte a hetedik évét.
Mikor Kenneth hétévesen először a kőbe pillantott, egy hatalmas partra vetődött bálnát látott egy távoli, de ismert barlang közelében. A helybéliek meghallva ezt odamentek és megtalálták a bálnát. Ez az első jóslat alapozta meg Kenneth későbbi hírnevét.
A kő további sorsáról a hagyomány úgy tartja, hogy Kenneth, miközben kivégzésére hurcolták az Ussie-tóba dobta. A történet szerint azonnal bekapta egy óriási csuka, amely a tó legmélyebb pontján tanyázik. Egy napon azonban jönni fog egy olyan ember, akinek két köldöke lesz, és mindkét kezén hat-hat ujja. Ő majd megleli a követ és vele örökli Kenneth jóstehetségét is.

A vörös hajú nő

A hagyomány szerint a norvég királylány szelleme, előre megjósolta Kenneth anyjának, hogy fia vesztét egy vörös hajú nő okozza majd: „Fiad egy vörös hajú nőt segít meg, és az a poklok tüzével fizet majd érte.”
A vörös hajú nő, nem volt más, mint Lady Isabella, Lord Kenneth Mackenzienek, Brahan és Kintail harmadik grófjának felesége.
A gróf királypárti volt, a polgárháború alatt Cromwell hívei bebörtönözték, de mikor II. Károly visszaállította a királyságot, visszakapta birtokait, köztük a brahani várat. Abban az időben vette feleségül Isabellát, egy gazdag nagybirtokos vörös hajú leányát, akit a helybéliek „Skócia legrondább nőjének” tartottak.
Lord Kenneth, 1662-ben diplomáciai küldetésben, Párizsba utazott. Az év nyarán, Lady Isabella mulatságot rendezett a birtokon. Az egyik vendég hízelkedésére, hogy ritkán gyűlik össze ennyi nemesi ágyból származó ember, Kenneth gúnyosan felmordult, hogy ő inkább csak béresek és inasok ivadékait látja, és nem nemes urakét.
Mire kimondta a mondatot, már rá jött, hogy hibázott, nyomban el is menekült és sokáig a mocsárban bujkált. Lady Isabella megbocsátást színlelve, a születésnapján magához rendelte, és egész háznépe előtt arra kérte, mondja el nekik, mivel foglalatoskodik a gróf Párizsban.
Kenneth szeméhez emelte a követ, majd sokáig habozott, hogy elmondja-e azt, amit látott. Vesztére elmondta:
„A te urad nem gondol, se terád, se gyermekeire. Pompás arannyal átszőtt ruhát visel, és egy szépséges hölgy előtt térdel éppen, karjával átöleli derekát, száját pedig kezére szorítja. Ez az igazság.”
Lady Isabella, mintha csak erre várt volna felugrott székéből, és parancsot adott, hogy ura nevének gyalázásáért fogják el.
Kenneth ekkor újra elővette és vak szeméhez emelte a követ, és jósolni kezdett. Felsorolta mindazt a szörnyűséget, amely az évszázadok során majd a családot érni fogja. Mikor elhallgatott elvonszolták és másnap égő szurokba fojtották.

A Seafort család balvégzete

Kenneth utolsó jóslatában, hosszan sorolta azokat a rémségeket, melyek az évszázadok során a családra várnak:
„A híres Seafort család néhány nemzedék múltán kihal. A ház utolsó ura, süket lesz és néma. Négy fia közül az egyiknek kiállnak majd a fogai a szájából, a másiknak nyúlszája lesz, őrült a harmadik, és dadogós a negyedik. Ő maga túléli majd mind a négy fiát. Birtokai majd egy keletről jött fehércsuklyás leányra szállnak, aki majd megöli saját húgát. Brahan várából pedig egyetlen kő sem marad.”
Ez a prófécia Francis Humberston Mackenzie-n teljesedett be, ő volt az utolsó Seafort. 1755-ben született, majd Etonban tanult. Tizenkét éves volt mikor kitört egy skarlátjárvány, és a fiú megsüketült; hosszú időre meg is némult, de beszélő képessége később visszatért. Idővel megházasodott, és négy fia született.
Bár süket volt, haladt előre a ranglétrán. Előbb képviselő lett, majd ezredparancsnok, később Barbados kormányzója; 1808-ban pedig altábornaggyá nevezték ki. Úgy tűnt, hogy sorsa jól alakul, fiait azonban sorra elvesztette.
A két legidősebb, William és Georg még csecsemőkorukban meghaltak. A negyedik, Francis is fiatalon került a temetőbe. A harmadik fiú, aki az elsőszülötthöz hasonlóan szintén a William nevet kapta, már felnőtt férfi volt, amikor súlyosan megbetegedett. Egy visszaemlékezés szerzőjének, leginkább a gróf kiálló vámpírfogai tűntek fel, amiről Kenneth jóslata jutott eszébe. Miután Williamet is utol érte a halál Seafort is összeomlott és meghalt. A birtok megmaradt darabjait legidősebb leánya, Mary Frederica örökölte. Ő még Barbadosban ismerte meg leendő férjét, Sir Samuel Hoodot, a flotta későbbi admirálisát, aki Seafort grófot megelőzve hunyt el Indiában. Mary hazatért az ősi birtokra. Ő volt a „keletről jött, fehércsuklyás leány”. Indiából érkezett, és Hood nevet viselte, ami csuklyát jelent. 1823-ban, bekövetkezett egy baleset. Kocsikázás közben Mary elengedte a gyeplőt, a fogat egy szakadékba zuhant, és húga Caroline szörnyethalt.
A második világháború után az új tulajdonosok lebontották az omladozó várat. Brahan helyét benőtte a fű. Ezzel pedig a családról szóló összes jóslat beteljesedett.

A skót Nostradamus

A Brahani Látnok próféciáit az 1850-es években kezdték összegyűjteni. A jóslatok könyv alakban 1877-ben jelentek meg először, azóta pedig számtalan kiadást értek meg. Mivel Nostradamus kortársa volt, és jóslatai hozzá hasonlóan aforizmaszerűek gyakran állítják vele párhuzamba. Kenneth jóslatai azonban gyakran sokkal konkrétabbak, mint a francia jósé.
Előre látta a gőzmozdonyokat:
„Hatalmas fekete, megzabolázhatatlan lovak száguldanak majd erre, melyek tüzet és füstöt hánynak és utakat rajzolnak keresztül a völgyeken.”
Megjósolta a culloden-i csatát is, melyben a skót „hegylakók” a vesztes felet, a Stuart családból származó, Károly Edward herceget támogatták:
„Sivár vadon lesz és a legjobbak vére öntözi majd a Felföldet. Boldog vagyok, hogy nem fogom megélni azt a pillanatot, és nem látom majd a napot, amikor a fejek a hangára hullnak.”
Egyik gyakran idézet mondása a felföld erőszakos kiürítését vetítette előre. A távoli városokban élő klánfőnökök, a nagyobb haszon reményében elűzték földjeikről a bérlőket, mert jövedelmezőbb volt, ha ott birkákat legeltettek, mintha megművelték volna. Az embereket, gyakran fegyverrel, hajókra terelték és a távoli Ausztráliában vagy Kanadában telepítették le őket.
„A Felföld népe annyira el fog puhulni, hogy egy birkahadsereg elől elfut, és otthagyja szülőföldjét.”
Komor Kenneth próféciái még napjainkban is hatnak. Strathpeffer városában áll egy kőszikla, melyről azt jósolta, hogy „ha háromszor eldől, akkor a Loch Ussie melletti kisvárost elönti az áradat”. Miután a szikla már kétszer eldőlt, a helybeliek, – biztos, ami biztos – beton alapba ágyazták a hatalmas követ.


Bojtor Iván


0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló