Oly régóta vándorolok már, oly régóta keresem a célt, hogy már az egésznek az eleje homályba vész...
Vajon volt-e egyáltalán a dolgoknak eleje, és lesz-e vége? Vagy csak egy folyton-folyvást önmagába záródó, folyton buzgó-forrongó energia-halmaz az egész? Ha így van, egyik energia miért jobb, több a másiknál? Az Istent keresők-kutatók habzó szájú, végtelenséget és örök-létet szomjazó csordájában mivel jobb embernek-lénynek-lélegző kőnek lenni, mint Istennek lenni?
Egyre megy, hogy te magad vagy (végtelen magányodban), vagy Isten vagy. Egyívású a Minden(ség), csak a részletek dühöngenek...