Fotó: Barti Magdolna
Minden lény szenved, ezt próbálom most megérteni és nagyon leegyszerűsítve kifejteni.
Szenvedek. Szenvedek attól, hogy az életemet úgy alakítom, ahogy gondolom, hogy szerintem jó lehet. Biztos vagyok benne, hogy a célom, amit el akarok érni, nekem a legjobb, és nagyon szenvedek attól, hogyha nem sikerül megvalósítani azt. Vegyünk konkrétabb példát: ha valaki „konkrét formával”, tűzoltó, híresség stb. (ez mindegy ebből a szempontból), akar rendelkezni az szenvedést okoz neki, mert õ esetleg nem az. Van egy elképzelése a híresség személyéről és ehhez görcsösen ragaszkodik. Amikor mégis eléri, esetleg rájön, hogy milyen más is a valós helyzet ahhoz a képhez képest, amit elképzelt, a rózsaszín lufi kipukkad és ottmarad tátogva, hogy ez nem is olyan, és nem is így képzelte. Vagy az is előfordulhat, hogy mivel sikerült elérnie ezt a dolgot, már nem érdekes számára, új dolog után néz, amit szerinte el kell érni és akkor megint szenved.