2011. december 29., csütörtök

AZ IDŐ EGY NAGY ILLÚZIÓ - Videó felvétel és beszámoló



Az előadásról készült videó felvétel (angol nyelven, magyar tolmácsolással) online megtekinthető a http://www.santbani.hu/hu/dokumentumok/eladasok/88-2011-december-3-1630 linken.

2011. december 18., vasárnap

Rezgésszint - 3. rész



Imhotep törvényeinek tanulmányozása során elgondolkodtam azon, amit Albert Einsteinről olvastam.

A törvény:

„Minden kettős, minden poláris. Ebben a valóságban mindennek megvan a maga ellentéte. A szélsőségek találkoznak. A két pólus ugyanazon dolognak, a forró és a hideg ugyanannak a hőmérséklet-nevű dolognak a két szélsősége. Világosság és sötétség, nagy és kicsi, puha és kemény, fehér és fekete, zaj és csend, magas és alacsony.”

2011. december 1., csütörtök

Az idő játékai



Az idő tényleg egyenletesen halad? Ha igen, akkor miért tűnik úgy, hogy ugrál előre, hátra, néha csak néhány pillanatot, máskor több száz évet? Igaz lehet az, hogy felgyorsul, vagy lelassul? Mi lesz akkor, ha egyszer megfordul és az ellenkező irányba halad? Vajon utazhatunk az időben? Ezekre, a kérdésekre már az ősi népek is keresték a választ. A mitológiában, az ókori tudomány fennmaradt irataiban, és a középkori feljegyzésekben számtalan furcsa történetet találunk, melyek megmozgatják fantáziánkat és talán reményt (nemcsak hiú ábrándokat) keltenek, hogy egyszer megvalósul az időutazás. Lehet, hogy már egy későbbi nemzedék keresztül-kasul bejárta az idő ösvényeit?  
Lehet, hogy egy még nem is létező, eljövendő tudás nyomai maradtak fenn a néphitben az Ír szigeten, a Himalája hegyei közt, vagy a Kaukázus eldugott völgyeiben?

2011. november 19., szombat

Természet és világnézet a harmadik évezred elején (3. rész)



Cikksorozatunk harmadik részében arra teszünk kísérletet, hogy felvázoljuk azt a logikai hátteret, amely a holisztikus és átfogó  világlátás alapjául szolgál. Amennyiben e természetes és átfogó világnézet segítségével megismerhető a mikro- és makrokozmosz mibenléte, léteznie kell egy homogén rendszeralkotó elvnek, amely által a „fiat lux” aktusa a Logoszt a Létbe hívta. S ha létezik ilyen ősok vagy arché, akkor a belőle kibomló természeti (testi, lelki és szellemi) törvények mögött álló logika is felfedezhető. A Természet számos megnyilvánulása felületesen vizsgálva valóban ésszerűtlennek tűnhet, azonban – amint arra a modern tudomány is rámutatott – nem létezhet semmi a világon, amelynek nincs valamilyen oka. Kétségtelen, hogy ezen ok vagy okok összetettsége a racionális ész számára gyakran megfoghatatlan, azonban ez nem jelenti azt, hogy a dolgokat a vakvéletlen irányítaná, ugyanis ha így lenne, akkor joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy miképpen szervezheti meg ez a bizonyos „véletlen” például a hihetetlenül bonyolult kozmikus folyamatokat. (Ennél az információelméleti buktatónál borul meg az a feltevés is, mely szerint az első ősi sejteket alkotó aminosavak és fehérjék „véletlenül” élővé lettek, ugyanis a kibernetika egyik alaptétele, hogy csak magasabb szervezettségű rendszer képes alacsonyabb szervezettségűt létrehozni, irányítani és nem fordítva.) A káoszelmélettel foglalkozó kutatók azt találták, hogy még a látszólag kaotikus és teljesen rendezetlen folyamatok mögött is kell, hogy legyen valamiféle szabályozó erő, hiszen e nélkül a folyamat maga be sem következhetne.

2011. november 16., szerda

AZ IDŐ EGY NAGY ILLÚZIÓ



2011. december 3-án Satguru Sirio Surat Shabd Yoga Mester ismét nyilvános előadást tart Budapesten.

Az előadásra a belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várunk!

Bővebb információ a megadott elérhetőségeken áll rendelkezésre, ahol a programmal kapcsolatos kérdéseket, észrevételeket is várjuk.

Dátum: 2011. DECEMBER 3. (SZOMBAT) 16.30-19.00

Helyszín: Soter Ezoterikus Klub és Teaház, Budapest, VI. ker., Dessewffy utca 53.

Elérhetőségek: web: www.santbani.hu; e-mail: info@santbani.hu; mobil: +36307251293      

Az előadás tervezett menete:

Satguru Sirio beszéde - kb. 1 óra közös meditációs
ülés: meditációs beszéd – kb. 15 perc; meditáció – kb. 30 perc
kérdések és válaszok - kb. 30 perc
„Satguru Sirio napjaink egyik meghatározó Surat Shabd Yoga Mestere, aki Európában és világszerte tanítja és mutatja be ennek a spirituális útnak a gyakorlatát. Tudása nem csak elméleti, hiszen hosszú évtizedek személyes tapasztalata és gyakorlata áll a háta mögött, mely igazán hitelessé és életszerűvé teszi munkásságát.
Az utóbbi években Sirio Mester rendszeres látogatója Magyarországnak, ahol spirituális elvonulásokat vezet, előadásokat tart. Ezen kívül meghívást kapott már Romániába, Németország több nagyvárosába, az Amerikai Egyesült Államokba és Mexikóba is


2011. november 12., szombat

Természet és világnézet a harmadik évezred elején (2. rész)



Cikksorozatunk első részében arra tettünk kísérletet, hogy felhívjuk a figyelmet emberi létünk legfőbb egyetemes szellemi problémáinak gyökerére. Utaltunk rá, hogy az Ember Természete megfelel a Világegyetem Természetének, továbbá áttételesen kitértünk arra is, hogy van-e mód és lehetőség feltárni a kozmikus rend hiányának forrását. Eközben ismeretelméleti kérdéseket is felvetettünk s megkíséreltük felhívni a figyelmet a létrontás lelki és szellemi bázisára – nevezetesen, hogy az ember léthelyzetét empirikus és racionális alapon magyarázza, éli, képzi, végzi. Kétségtelen, hogy a Lét egység-elve nem igazolható  kizárólagosan a racionalitás módszertanával, de nem elgondolható  csupán analogikus koncepcióval sem. Vizsgálat nélkül a misztifikáció  csapdájába esni megbocsáthatatlan hiba lenne. Ennél fogva szükségesnek éreztük, hogy átgondoljuk korunk világnézetének szellemtörténeti hátterét. Számos kórtünet mutatja, hogy soha eddig nem látott és ki nem mondott vágy munkál a civilizáció  emberének lelkében, amit a metafizikai hagyomány jegyében kutató  és/vagy alkotó titokfejtő  joggal nevezhet világhiánynak. Miben áll hát lényege? Honnan ered? Mit tehetünk kitöltése érdekében? Boldogságvágy és teljességigény istenkeresés és metafizikai űr? Mire jó ez a gyakorlatban? E kérdések is indokolják, hogy második körben a holisztikus világnézet mibenlétéről ejtsünk néhány vázlatos szót.  

2011. november 11., péntek

„A mágikus és a logikus gondolkodás konfliktusa…” Hamvas Béla: Naplók és jegyzetek



„Kit kell megkeresztelnem magamban? „Mindent tudok már, és nem vagyok az, aki szeretnék lenni?” – egymástól néhány sornyi távolságra feltett kérdések a Naplók és jegyzetek egyik lapján és egyébként visszatérően, többféle változatban a szöveg egészét nézve, sokszor a válaszadás lehetőségét teljesen nyitva hagyva. E kérdések a Naplók és jegyzetek és Hamvas Béla általános léthelyzetének központi kérdései is egyben. Erre mindennél jobban rávilágít az összeállítás. Ugyanis míg a szerző műveiből általában véve egyértelműen kitűnik, hogy az emberiség legfontosabb vallási, bölcseleti, erkölcstani okfejtéseit, a lét és az élet dimenzióinak különbségét, az ember feladatát, sorsának célját kétségtelenül megértette, a világirodalom és a társadalmi rendszerek szellemi hierarchiáját átlátta, egyúttal megértésétől legalább részben elmaradt megvalósítása, ahogy erre jelen esetben és példának okáért a Silentiumban is kitér. Noha ez csak az elemzés szempontjából lehet érdekes, és nem von le semmit ránk hagyott életműve értékéből.

2011. november 2., szerda

Mivel töltjük meg a teret?



Biztos tapasztaltad már, amikor beléptél egy ódon épületbe, templomba, múzeumba, vagy várkastélyba, de legyen az egy régi családi ház, vagy bármilyen egyszerű épület, hogy ott megszállt valami különös érzés, hangulat.  Az épületeknek saját „kisugárzása”, egyénisége van. Átsüt rajtuk elődeink minden gondolata, az, amivel folyamatosan megtöltötték a teret. Gondoljunk csak egy templomra, amiről sejtjük, mivel tölthették meg: áhítattal, alázattal, hálával, csenddel, befelé fordulással és hittel. A gondolatok rezgését átvették a falak, azt érezzük, amikor belépünk oda, sőt minket is hasonló érzések töltenek el, meghitt alázatra késztetnek, mintegy fogadjuk a falaktól az ősök üzenetét. Az ott tapasztalható, kézzel fogható csend suttogásra int bennünket, ahol nem azért maradunk csendben, mert nem illik hangoskodni. Ez azonban nemcsak a templomokkal van így, hanem minden egyes épülettel, sőt a házaink, a munkahelyünk és az egyéb intézmények esetében ugyanígy működik. Így már érthető, miért vannak olyan helyek, ahol jól érezzük magunkat, vagy ahonnan ész nélkül menekülnénk. Tehát nem mindegy, milyen gondolatokkal és érzésekkel töltünk meg egy teret, ahol élünk, ahol minden nap ott vagyunk, mert a visszasugárzó gondolatok hatnak ránk, az érzéseinkre és a hangulatunkra.

2011. október 14., péntek

Az idő, mely felszabadít



Oly régóta vándorolok már, oly régóta keresem a célt, hogy már az egésznek az eleje homályba vész...
Vajon volt-e egyáltalán a dolgoknak eleje, és lesz-e vége? Vagy csak egy folyton-folyvást önmagába záródó, folyton buzgó-forrongó energia-halmaz az egész? Ha így van, egyik energia miért jobb, több a másiknál? Az Istent keresők-kutatók habzó szájú, végtelenséget és örök-létet szomjazó csordájában mivel jobb embernek-lénynek-lélegző kőnek lenni, mint Istennek lenni? 
Egyre megy, hogy te magad vagy (végtelen magányodban), vagy Isten vagy. Egyívású a Minden(ség), csak a részletek dühöngenek... 

Legyél képben!

2011. október 4., kedd

Balogh Béla: Hitek és tévhitek 2012-ről




2011. október 3., hétfő

Kullancs(ok)



Mostanában már kezdi mindenki a saját bőrén érezni, merre is változik az általa lakott világ. Lehet gazdag, lehet szegény, egyre megy... Mindenki érzi, hogy a világ már nem az, mint ami akár csak 10 évvel ezelőtt volt. 
A világ (a Föld népessége) elromlott (minden tekintetben...) Totális morális és gazdasági válság jelei mutatkoznak. 

2011. október 1., szombat

Hamvas Béla: Henoch




2011. szeptember 29., csütörtök

A láthatatlan fotográfus nyomában - Pályázat


Keressük a nyomravezetőt, akinek segítségével fény derülhet egy bizonyos láthatatlan fotográfus kilétére. Bizonyára sokan ismerik azokat a Hamvas Béláról készült portré-fotókat, amelyek raktáros időszakában születtek (lásd a csatolt képeket). Ezek a fotók fotóművészeti és kultúrtörténeti szempontból egyaránt kiemelkedőek, a látó és/vagy (hozzá)értő szem első ránézésre felismeri ezt. Nem meglepő, hogy a magyar fotó- és kultúrtörténet ugyanúgy figyelmen kívül hagyja őket, ahogyan a magyar irodalom- vagy gondolkodás-történet Hamvas írásait. Ki lehet a fényképezőgép innenső oldalán, aki annak idején ilyen éles meglátással és gyöngéd iróniával megfogta Hamvas személyiségét, nemcsak önmagában de tágabb szociális és történeti vetületeivel is? Ki lehetett ez a titokzatos fotográfus, aki előtt Hamvas ilyen derűsen és könnyedén megnyílt?
Elsősorban a konkrét, a fotográfus kilétére vonatkozó "külső" nyomravezető adatokat díjazzuk, de második körben kíváncsian várjuk a láthatatlan fotográfus és Hamvas közötti találkozásra-kapcsolatra vonatkozó esszé, novella, videó-installáció vagy kisfilm-forgatókönyv (stb.) jellegű "belső" próbálkozásokat-terveket is.
A nyertest Hamvas-kötetekkel jutalmazzuk.
Jelentkezés: http://www.hamvasbela.org/hu/szavak.html

2011. szeptember 27., kedd

Magyar nyelvű „Bhagavad-gítá” fordítások



I. Bevezetés

„A Bhagavad-gítá szanszkrit nyelvű vallásbölcseleti költemény, a hindu vallás legfontosabb szent könyve. Jelentősége Indiában körülbelül akkora, mint az evangéliumoké Európában.” – szól a Vekerdi Jószef féle magyar fordítás hátlapja.
Részletesebben fogalmazva: A Bhagavad-gítá, vagyis a Magasztos Szózata (vagy Éneke) a világ legolvasottabb olvasmányainak egyike. Eredetét a Mahábhárata című eposzhoz lehet kötni, mivel annak bizonyos fejezeteit jelölik Bhagavad-gíta elnevezéssel. Az indiai hagyomány önálló vallásfilozófiai műként tartja számon. Tartalmának vázát azok a párbeszédekre alapuló kérdésfelvetések és kinyilatkoztatások alkotják, melyeket a hagyomány szerint maga Isten folytatott bizalmas hívével és barátjával, Arjunával. E beszélgetések által a különféle spirituális fejlettségi szinten álló embereknek ajánlott önmegvalósítási utak és folyamatok tematikus számbavétele tárul az olvasó elé, melyeket Isten ajánl, hogy híveit visszavezesse Önmagához és így örök, szeretetteljes kapcsolatuk elérje újra alaptermészetét. E a folyamatokat a mű jógafolyamatoknak nevezi.

2011. szeptember 26., hétfő

Természet és világnézet a harmadik évezred elején (1. rész)



Napjainkban kikerülhetetlenül szembesülünk a ténnyel, hogy a 21. század embere történelme során önmaga és környezete viszonyát illetően eddig soha nem tapasztalt nehézségekkel, ellentmondásokkal kénytelen farkasszemet nézni. A túlnépesedés, a globális felmelegedés, a klímaváltozás, a természeti katasztrófák, a növekvő víz- és élelmiszerhiány, a fosszilis energiahordozók drasztikus csökkenése és a környezetszennyezés valódi és gyakorlatias megoldásokat követelnek. Nem feledkezhetünk el azonban arról a világnézeti vákuumról sem, amely közvetve számos pszichoszomatikus betegség okozója, s amely egyfajta sajátos kozmikus metafizikai világhiányként is értelmezhető. Egzisztenciális létbizonytalanságunk arra sarkallja korunk emberét, hogy fölülbírálja régi, megkövesedett világfelfogását, átértékelje kapcsolatát a Természettel, tisztázza viszonyát önmagával és embertársaival, valamint választ találjon arra az ősi és egyetemes kérdésre, hogy mi a helye, mi a személyes sorsa a Világegyetemben, vagyis közvetetten mi végre született az emberi Létre. Cikksorozatunk bevezető részében ezekre a kérdésekre keressük a választ, messze a teljesség igénye nélkül.

Rezgésszint - 2. rész



Az egész komplexum hatalmas elektromágneses mezőt és olyan hangokat hozott létre, amelyek különböző frekvencián rezegtek. Gondosan kialakított formája egyszerre termelte, és befogta az energiát. Az elektromos részecskéket örvénylő oszlopba rendezte, amely a fénysebességnél gyorsabban terjedő energiát hozott létre (no és mi az, ami a fénynél gyorsabban terjed? A gondolat és a szeretet). A piramis kamráiban létrehozott különféle frekvenciák lehetővé tették, hogy a különböző fejlettségi szinteken lévő tanítványok magasabb frekvenciára hangolódjanak, és azon rezegjenek tovább. Ez megnövelte a mentális energiájukat és az aurájukat, azaz a saját elektromágneses mezőjüket. Amellett intenzív felkészítést is kaptak, amely által 21 éves korukban a tudatukat már a valóság magasabb dimenzióiba emelhették. A szeretetenergia felébresztette bennük a telepátiát, érzékennyé váltak a szférák zenéjére, az aurát, az embert körülvevő elektromágneses mezőt alkotó szubatomi részecskék táncára, avagy már hallották azt a csodálatos hangot, amit a mozgásuk, a súrlódás indukált.

A gyümölcs és a virág



Mondják, hogy korunkban a tiszta metafizikai tartalom elveszett. Mennyiség és minőség, valamint a haladványok sorai széthullottak. Az idea homályosabb, mint valaha. A realitás pedig a polaritás csapdájába zárult. A tanítások szerint az egy a legnagyobb szám. A kettő pedig a legkisebb. Lehetséges, hogy valóban a szakadék szélén állhatunk, mert számrendszerünk már csak megszokásból használja a tízes kört, ami életünket átszövi és irányítja: az a kettő.

2011. szeptember 25., vasárnap

Marcel Messing: Az Ébresztőhívás




„Minden mű történik valahol…” Hamvas Béla: A láthatatlan történet



     Az az ember, aki ma jóleső, tápláló, tartalmas és teljes értékű lelki táplálékra vágyik, bizony könnyen éhen maradhat. Ebben a helyzetben számíthat szinte lakoma értékűnek Hamvas Béla A láthatatlan történet című esszékötete. E kötettel ugyanis jóllakik a társadalomtudós, a költő, a zenekedvelő, a spiritualista és egyébként általában véve minden figyelmes, tudatosan élni akaró ember. „A mű olvasása nem könnyű, a művelt, irodalomértő olvasók értékelni fogják.” – írja Legeza Ilona ismertetőjében. Ám, ahogy az életben egyetlen egyszerű dolog megértése sem könnyű, csak oly módon nehéz ezt a kötetet is értelmezni, mivel ez sem tesz mást, mint amit a Hamvas kötetek általában: az élet legegyszerűbb, de legmagasztosabb igazságairól ír, melyek az ember szeme előtt minduntalan ott hevernek, de meglátásukhoz és megértésükhöz egy olyan közvetítőre van szükség, mint e kötet szerzője.

2011. május 12., csütörtök

Fontos változások az oldallal kapcsolatban!

Kedves Olvasók!

Sajnos elsősorban időhiány miatt a szerzői alapcsapat és a szerkesztő ennek az oldalnak a gondozását a továbbiakban nem tudja vállalni. Ennek okán a magazin oldala a továbbiakban nem fog frissülni. Az ide állandó és olvasói szerzők által beküldött és korábban feltöltött írások egy része át fog kerülni a Comitatus irodalmi folyóirat oldalára, illetve az állandó szerzők ott folytatják a publikálást. A Comitatus folyóirat webcíme, külön kiírva: www.comitatusfolyoirat.blogspot.com

A JELEN-LÉT almenüre kattintva az ide tartozó írásokat meg lehet tekinteni. 

Köszönjük szépen az eddigi figyelmet, reméljük, a megújult működési rend ellenére a továbbiakban  is velünk tartotok!:)

2011. május 1., vasárnap

„A helyesen felfogott élet játék.” Hamvas Béla: A babérligetkönyv


A babérligetkönyv sokkal komolyabb esszégyűjtemény, mint amilyennek első pillantásra tűnik s mint azt a bevezetőként felfogható, címadó esszé alapján sejteni lehet. Hamvas tőle megszokott stílusban maga is alulértékeli a művet, mikor az alapötletet kínáló babérligetben eképp tűnődik, majd pedig így ír: „…könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Újra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el is lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni. A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos. Csak fűszeres babérlevegővel élvezhető. Legjobb kávé után, amikor az ember nyugvószékben hever, illatos cigarettát szív, elolvasva belőle másfél lapot s utána édesen szundikál, mialatt a sirályok a kék víz fölött keringenek…”

Rezgésszint - 1. rész

 


Régebben jóformán hallani sem lehetett, mostanában pedig már a vízcsapból is ez a kifejezés folyik, és persze nemcsak fizika órán…
A hétköznapi emberek néha tétován csóválják a fejüket, rálegyintenek, miközben fogalmuk sincs, miről szól, mit jelent valójában. Jómagam is kerestem a válaszokat, amik sorra érkeztek, mert ha az ember felteszi a kérdést, megérkezik a felelet.
A „Fényemberek vagyunk” című írásomban bővebben kifejtettem, miből állunk mi, akár az egész világegyetem, és a hologram-illúzió valónak vélt világunk.

Fogság és Szabadság - A Szív Országa a Lélek Gazdagsága


Érzelmeink viharos tengerén mi magunk vagyunk a tenger, a csónak, az evező, mi uraljuk a szelet, s váltjuk az időt jóvá, vagy rosszá fölöttünk. Ha új kapuk nyílnak számunkra, ami mögött a szabadság fényként csillan, óhatatlan erővel törünk előre, hogy ezt magunkénak tudhassuk. De vajon képesek vagyunk-e élni (és megtartani) a szabadság adta lehetőséggel, vagy eddigi gondjaink, kudarcaink, mélyben hánykolódó, s még felszínre nem tört érzelmeink a kinyíló rését mind szűkebbé váltják, s hiába szaladunk felé, az egyre messzebbre távolodik, akár egy rossz álom. Nem értjük, mit rontunk el, hisz úgy vágytuk már ezt. Akartuk. Egyre csak magunk válunk úszó hajónk nehezékévé, hiába kormányzunk, evezünk, az irány minduntalan másfelé fordul, csónakunk süllyed. Hánykolódik az egyre viharosabbá vált tengeren. Pedig a megoldás nem is olyan nehéz. Egyszerűen annyira akarjuk, hogy akaratunk vet gátat a szabadság elérésének. Biztosítékokat akarunk, ha már elértük és a miénk, az már úgy is maradjon. Ezernyi kérdést teszünk föl, pedig a válaszok rég előttünk hevernek. Hitetlenkedünk, ingadozunk, vajon miénk lehet-e, érhet-e bennünket ekkora szerencse. S amint a kétség felmerül, az előttünk felnyíló lehetőség a végtelenbe távolodik. Lassanként elveszni látjuk, pedig a Jószerencsénk nem hiába sodorta elénk. Nem kellene mást csinálni, csak hittel, hogy jó lesz számunkra, átgyalogolni azon a kitárt kapun. Meglátni a felcsillanó sugarakat, s egyszerűen megfürödni benne, hagyni, hogy szívünket áthassa és betöltse. Nem kapaszkodunk, nem irányítunk, nem sodródunk, nincs akarat, csak elfogadás. Elfogadás, hogy számunkra ezt így adódott. Ki tudja, hány lehetőséget kapunk még, ha ezzel az egyel is képtelenek vagyunk helyesen élni, ha nem hagyjuk magunknak a csodát megélni. Az életünkben megmutatkozó és kitáruló csodák mindig ajándékok. Legyen akár a legkisebb, vagy a legnagyobb, mivel eddig találkoztunk. Szívünket szinte túlfeszíti a túlcsorduló öröm…..

2011. április 18., hétfő

Angyal rituálé

 

Olvastam Eckard Strohm Atlantisz angyalai című könyvét.
Elmentünk Dobogókőre, egy hotel udvarán várakoztunk, amíg felkészültek a rituáléra az esszénus papok és mesterek, akik csillag alakzatban, 144 –en álltak 6x3-as sorokban, esszénus papi ruhában. Középen maga Eckard Strohm ült egy széken, jobbján, és balján szintén egy- egy főpap. Ők hárman közvetítették az angyalok erejét.
A betegek hosszú, tömött sorban várakoztak. Előre mentek a rokkantak, a gyerekek, a legbetegebbek. Mi is beálltunk a sorba, egészen elől voltunk, mégis több mint 3 órát vártunk, mire sorra kerültünk.
A sorban várakozva többen mondták, hogy érzik az erőt, az energiát. Én irigykedtem egy kicsit, mert én is akartam érezni valamit, de nem éreztem semmit, vagy nem tudtam, hogy mi az. Furcsa, megmagyarázhatatlan izgalommal vártuk a sorunkat, vajon milyen lesz? 

Szabadulás


Az ember gyerekkorából igazán sok önkorlátozó hiedelmet, bűntudatot, félelmet hoz, amit aztán szinte észrevétlenül beleépít további életébe. Építőkővé válik. Csak épül az a ház, mind több hamis kővel kirakva. Mikor pedig felnőttként feltűnik egy-egy probléma, nem győzünk csodálkozni, s rettentő erővel a gyökerekig leásni, mi is lehet a majdan terhünkké váló, kiváltó ok. Válaszainkat egyaránt meglelhetjük ébren és az álomvilágban, csak figyeljünk belső hangunkra, képi világunkra, kibomló szimbólumrendszerünkre. Olvassunk a magunk írta sorok között. A segítség mindig ott van. Rajtunk áll, észrevesszük-e, vagy sem.

2011. április 17., vasárnap

A szalmakutyákról és a bizalom megszerzésének manipulálhatóságáról – kommentár Lin-csi 77. beszélgetéséhez

Lin-csi.jpg

Vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet mit kezdeni az érvelés hagyományos eszközeivel, a vitázás még építő jellegű, kultúrált formájában. Velük beszélni olyan, mintha a falnak beszélne az ember. Megvan a saját vélt igazságuk, tántoríthatatlan véleménnyel bírnak mindenről. Szeretnek tetszelegni az igaz és becsületes ember, valamint az áldozat szerepében. Csak azt fogadják el, ha dicsérik őket, persze mindig toleránsnak, nyitottnak és elfogadónak mutatják magukat. Róluk szól e példázat és a kommentár.


A jövő titkai

 

Amikor egy kisbabát ringatsz a kezedben, a jövőre hangolódsz. Ebben a folytonos mozgásban – amelyben egyáltalán az idő létezik – te már a múlt felé hátrálsz, miközben a jövőt (a kisbabát) ringatod. A jövő záloga a kezedben van. Mit fog tenni ő, és mit teszel te? A legfőbb kérdés pedig: Mi a történések értelme? Egyáltalán, lehet-e bármiféle „értelmet” keresni, ha az aki keresi, teljesen kiszolgáltatott? Hogyan lehet a jövőt tervezni úgy, hogy nem vagyunk teljesen tisztában sem a múlttal, sem a jelennel? Ha nem látjuk a fától az erdőt, magunk is apró facsemeték vagyunk. Csak a legmagasabbra növő fák képesek rálátni az alattuk lévő rengetegre. A tudat, hogy alant az élet tobzódik, de „nekem” rálátásom van erre, emelkedetté tesz. Lerázok magamról mindent, ami aláhúz, bánt, keserít, elbátortalanít... Csak az Egészet látom. Csak az Egész alakulása visz tovább a jövőbe. Bár része vagyok magam is a folyamatnak, nem tehetek ellene. Sokan megpróbálják, de ez mindig visszaüt, és elég keményen... Akik bombákat gyártanak, bomba által vesznek el...
Akik szeretetet mímelnek, a gyűlölet haragosai által vesznek el. 

Kus és Nimrud nyomában


Kus és Nimród után kutatva sokkal több minden tárult fel előttem, mint azt korábban sejtettem; például a Nap két minősége, az Istenek és a földi királyok eredete, mindez a rájuk alkalmazott jelzőkből és szimbólumokból bontakozott ki.

Kompromisszum


A kompromisszum azt jelenti, hogy megalkuvás valami fölött, hogy mindkét félnek jó legyen. Addig és ott kell, amíg és ott, ahol nincs elfogadás. Tiszta röhej, hogy ott menjek bele kompromisszumba, ahol én odaadom magam. Viszont, ha valóban odaadom magam, akkor számomra nem kompromisszum. Csak személyes felelősség van. Akkor, csak az él kompromisszumban, aki csak így tudja elfogadni, hogy legyen még gyermek pl., vagy, aki nem lát normálisan. Csak az él kompromisszumban, akinek az élet normális történései csak így elfogadhatóak. Legyen neki, ahogy akarja. Hát persze! Ha akarja, legyen neki úgy. Nem lehet senkit megmenteni, aki el akar pusztulni! Nem lehet semmit erőltetni, hagyni kell, hogy éljen amiben akar.

2011. április 11., hétfő

A szeretet céljáról és a végtelenség céltalan egyensúlyáról


Ha létezik egy végtelen egyensúly, akkor van-e célja a szeretet létezésének? Hiszen ami vég nélküli, az nem szolgálhat egy végcélt. Ezek alapján tehát a szeretet vagy végtelen és nincs célja, vagy éppenséggel van célja, de ez esetben véges. Amennyiben viszont nincsen célja, vajon miért akarunk tárgyat keresni számára, tehát célt találni neki, mely cél az előzőekből következően a múlandóságot vonja maga után? Vajon ragaszkodunk-e a múlandóság melankóliájához, vagy éppen csak nem tudunk mit kezdeni a szeretettel?



Miért feltűnő az ember meztelen?


Egyik nap a fiam bokszer alsóban sétált a lakásban, nem bírtam nézni, rászóltam.
– Vegyél már fel valamit!
– Miért? Nem vagyok meztelen! – méltatlankodott.
– Akkor is! – kötözködtem.
– Nem értem! – csóválta fejét.
– Nem illik így mászkálni, főleg nem a konyhában! – szögeztem le.
– Én ezt nem értem! Anyuci! Áruld el nekem, miért feltűnő az ember meztelen? Nézd meg az állatokat, hogyan közlekednek, mennek az utcán, és egyébként is, ők egyáltalán nem látszanak meztelennek!
– Ez igaz…

2011. április 4., hétfő

A hinduizmus vallásfilozófiai irodalma az időszámításunk előtti (és a mostani) időkben

 

„A történet előtti őskor szellemének őre India szent könyve: a Véda.” – Hamvas Béla

Hamvas Béla fenti állítása egyáltalán nem nevezhető túlzásnak. A védikus irodalom e korra ajánlott könyveinek elolvasása után sehol sem találtam olyan irodalmat, ami ehhez képest újat mutatott volna. Maximum legfeljebb kiegészítő irodalmat, mely egy adott, a védikus irodalomban megemlített tézis teljesebb körvonalazásához járul hozzá, ugyanakkor több esetben annyira szimbolikus, hogy kevéssé érthető, értelmezhető így pedig csak feltételesen hasznos. A védikus irodalom Kali korra szánt irodalma rendkívül egyértelmű és magas szintű. Így szintén igaz az egyik védikus eposz, a Mahábhárata állítása is, miszerint, ami ebben a könyvben nem található meg a világról, az nem is létezik. Jelentősége pedig abban áll, amire Hamvas rendkívül lényeglátóan érzett rá: „A Véda egyedülálló feladata, hogy felébreszt, éberséget hoz és ébren tart.” A gondolatot annyival ki lehet egészíteni, hogy a Védák nem pusztán India történetét beszélik el, hanem a világtörténelemről szólnak, illetve nem bevezetnek az önmegvalósításba, hanem annak legmagasabb szintjéig kalauzolnak.

Mester & tanítvány

 

„Ha készen áll a tanítvány, megérkezik az alkalmas mester!”

Mondja egy bölcs mondás…
Hittem én ebben a mesterben, de mindig csak másoknál, magamra vonatkozóan nem hittem valósnak. Igen, mindenki más szép, mindenki más jó, mindenki másnak pont olyannak kell lennie, amilyen, ez alól egyedül én vagyok kivétel! Nekem nem így kellene kinéznem, engem nem szeret senki, nekem biztosan nincs mesterem, én nem vagyok méltó erre…

2011. március 29., kedd

Mesteri nációk


 

Csak a védikus hagyomány Isten tíz, közvetlen, evilági megjelenését tartja számon. A közvetetett megtestesülések száma pedig egyenesen végtelen. Ezek a megtestesült alakok átszövik az emberiség történetének időtengelyét és a teremtés világait is egyben. Az univerzumban folyamatos átjárás van. A keresztény hagyomány szintén hemzseg az újra testet öltött mesterektől és prófétáktól, éppen úgy, ahogy az egyiptomi kultúra is és minden olyan, melynek hiedelemvilágában a reinkarnáció gondolata szerepel (éppcsak nincs olyan melyben ne szerepelne). A magyar üdvtörténet egésze újra és újra megjelenő mágus-, vagy papkirályokról, mesterekről, táltosokról számol be. Az újraszületések, vagy testetöltések számának vége-hossza nincs. Egészen a létezés legmagasabb irányítási szintjétől kezdve az alacsonyabb irányítási szintekig, a részleges inkarnációk, vagy mesterek szintjéig évezredek óta tartó, egész pontosan a teremtés kezdetétől fennálló vándorlás zajlik egyik világból a másikba. És akkor az átlagos élőlények vándorlásáról nem is beszéltünk. Az inkarnáció szó egészen pontosan megvilágítja azt, hogy itt nem néhány lélek mozgásáról lehet beszélni, hiszen az inkarnációban benne rejlik a náció szó, mely nemzetséget jelent. A felsőbb bolygókon élő fejlettebb élőlények és mesterek tehát nemzettséget alkotnak. A ráció, vagyis a józan ész, ésszerűség és célszerűség nációját. 

Bűn, büntetés, megbocsájtás


Mivel az idő kezdete óta itt keringünk már ég és föld közt a létezésben, hol testet öltve, hol pedig alaktalanul, így bőven adódott lehetőségünk bűnt elkövetni magunk, mások és még a Fönnebbvalónk ellenében is. Hiszem, hogy utunkról imitt-amott letérve elfordulunk a Forrástól, ami bennünk és kapcsolatunkban szakadást hoz. Bolyongásunk, számkivetettségünk a létezésben csak nem lehet hiábavaló. Egyaránt megtapasztalás ez is. Részünkké vált, miért vetnénk ki magunkból, ha már úgy volt, ahogy. Megjártuk a magasat és a mélyet, éltünk félelemben, megtudtuk mi a szeretet fénye és tündöklése szívünkben. Harcoltunk, küzdöttünk, elestünk, majd ismét talpra álltunk. Vétkeinknek egészen bizonyosan szép számban gyülekeznek már. Van, ami felsejlik előttünk, s vannak, amit mások olvasnak ránk bűneinkként, akár ebből az életből, akár egy másikból. Most sem cselekedhetünk másként, mint figyelemmel élünk, bennünk a jobbító szándék dolgozik. Igyekszünk vétkeik terhét letenni és bűnbocsánatot nyerni. Ha már oly nyomasztó a súly, hogy úgy véljük, nem bírunk vele, felajánljuk magunkból, hogy megbocsátásra találjunk egy magasabb „fórumon”.

Szintek


Az emberek többsége csak arról beszél, hogy felfelé kell lépni, a felsőbb szinteket kell elérni. És csak ritkán említik azt, van lefelé is, vannak alsóbb szintek is. Ha már erre az útra szánjuk el magunkat, a lenti dolgok megismerése, uralása, ugyanolyan fontos, mint a fenti dolgoké, vagy még az is lehet, hogy fontosabb.

Ember vagy! / Ember vagy?


„Téves elképzelés, hogy a költők formára is másféle emberek, mint a többiek, akadhatnak a hétköznapi emberek között is költői lelkek, álmodozóbbak, mint akárhány híres költő. Annyi csak a különbség, hogy a költőnek erősebb és termékenyebb az emlékező tehetsége, gondolatait és érzéseit meg tudja őrizni addig, amíg szavakkal testet nem ad nekik. Három dolog kell ahhoz, hogy valaki költő legyen: értelem, képzelet, és érzelem.”
/H. C. Andersen/

2011. március 21., hétfő

A csend tisztelete


A hangok fizikailag csak földi értelemben léteznek. Kell hozzá egy közeg (pl. levegő), ami rezgés-felvevő, és kell hozzá egy fogadó-készség, egy (pár) emberi fül+agy...

Felfedezőút egy ezerarcú világban (Titokzatos India) - V. rész


PUSHKAR

A Pushkar tó körül épült fel a város, egy gyönyörű völgyben, vöröses hegyek ölelik körbe. Megrázó és mégis vérpezsdítő érzés volt meglátni azokat a hegyeket, melyekről odafelé vezető repülőúton álmodtam. A tónak nagy a jelentősége a hinduk szemében, ha elfogadjuk a hindu felfogást, akkor a Pushkar tó a világ legfontosabb pontja, mert az ősi hagyományok szerint, ott, azon a ponton, ahol, azóta a tó terül el, hívta létre Brahma, a Teremtő a világmindenséget. A tóhoz nem visz vasút, tongával (ez egy kis indiai jármű), vagy gyalogosan lehet megközelíteni. Sok zarándok igyekszik a szent tó felé. Az egész város nagyon nyugodt, békés, rengeteg zöld területtel. A tó tele van hatalmas halakkal, a tóparton hindu papok segítségével, néhány rúpiáért megszabadulhatunk régmúltra visszavezethető karmáinktól. A tópartra ekkor már én is a konkrét történetemmel érkeztem, amit indiai utam során, a különböző állomásokon, városokban fokozatosan kaptam meg, majd a tó vízén ringatózva elengedtem… Az emberek az utcákon vannak folyamatosan, elképesztő közvetlenséggel és kedvességgel mosolyognak ránk. Olyan ez a hely, mintha különböző kultúrák találkozási pontja lenne, rengeteg zarándok a legkülönfélébb kultúrák és vallások képviselői egymás mellett, egymással… Valahogy eltűnnek a különbségek, amik, azt gondolom valójában nincsenek is, csak az ego ravasz játékának és túlélési ösztönének az eszköze, következménye.

József Attila küldetése, élete, költészete az Attilaság szellemének szemszögéből



Az alábbi jegyzet Szántai Lajos művelődéstörténész előadásai alapján igyekszik József Attila jelenségéről és munkásságáról egy olyan összefoglalót adni, melyhez hasonlót idáig még sehol sem olvashattunk, és mely ténylegesen méltó rangjára emeli a költőt. A beszámoló különlegessége abban rejlik, hogy József Attilát nemcsak, mint egyszerű költőt, hanem mint megváltói szerepkörben, meghatározott küldetéssel leszületett és az ősi magyar szellemkincset ápolni, közvetíteni hivatott embert mutatja be. A lentebb olvasható tények tényleges befogadásához meg kell próbálnunk megérteni és elfogadni, hogy az, ami itt, a Földön megtörténik, egy magasabb szintű működés leképeződése, illetve minden itt történő jelentségnek nemcsak felszíni, hanem szimbolikus jelentéstartalma is van.

Szolgálni vagy kiszolgálni


Az alaptézis az, hogy mindenből képesek vagyunk tanulni, csak belátásunkon múlik, hogy mit, és azt mivé is tudjuk váltani. Tudásunkkal és tapasztalásunkkal igyekszünk jót cselekedni. Egyfajta vállalt szolgálatot teljesítünk a Mi (együtt) és a Gondviselés rendszerében.
Utunkon számtalan ember kísér el hosszabb-rövidebb szakaszon át, s ahogy velük haladunk, sok minden felsejlik. Ki miért is van velünk, valóban ő is Szolgálatot teljesít-e, vagy csupán olyasvalakire van szüksége, aki őt szolgálja, s rajta, lényén át fölnövekedhet, kiteljesedhet. Mondhatni úgy is, kihordatja magát, hisz táplálkozik rendszeréből. Legyen az energia, kapcsolati tőke, belőle kiolvasott kép, bármi, amit a maga javára felhasználhat.

Egy világ teremtése

 

Az ember saját maga teremti meg világát, hasonlóképpen egy festőhöz, aki első képét festi.

Először a festő izgalommal telve, feszültségtől remegő kézzel keresi ki a színeket festékes dobozából. Az állványon egy hatalmas, embernyi méretű vászon felfeszítve, csak rá vár, hogy tiszta fehérségét, ürességét, színekkel, formákkal takarja be. A festő és a vászon farkasszemet néznek egymással. Az utolsó várakozással teli percek. Az ecset egy festékkupacba nyomódik, majd abból lassan kiemelkedve a vászonhoz közelít. És akkor megtörténik. Megszületik az első folt, az első vonal. 

Titkom, titkom (részletek a „Mindenből van kiút!” című kötetből)


A titok ott hever mindenki előtt, előttem is ott volt mindvégig, csak még nem tudtam olvasni a jelekből. Elolvastam sok könyvet, megnéztem rengeteg filmet, kutattam, tanfolyamra jártam, tapasztaltam, mire végül megértettem valamennyire a dolgokat. Minden egyes könyv, tanfolyam eljutott a létezés nagy titkáig, mindegyik megmagyarázta valahogyan, vagy felállított egy rendszert, egy elméletet. Hallottál már vonzás törvényéről? Mindent bevonzunk, amit akarunk, amit kimondunk, a gondolatainknak azért van hatalma, mert a gondolat is energia, a testünk is az…

2011. március 14., hétfő

Középpontban lenni - jutalmazás és szeretetmegvonás


Szeretetünket gyakorta felhasználjuk. Adunk, ha valaki jó és megvonjuk, ha úgy ítéljük, hogy erre van szükség. A szeretet megvonása a másik számára büntetés. Nem az igazságot szolgálom ezzel, hanem magamat. Mert mi alapján is dönthetném el, hogy adok-e vagy elveszek, jutalmazok, vagy büntetek, ha nem a magam mércéje, értékítélete, elvárása alapján.

Ez az én sorsom?


Ez az én sorsom. Ez van, ezt kell szeretni. Ezt dobta a gép. Ilyen az élet.
Ezeket és még sok más hasonló kifejezést hangoztatunk életünk során, de sokszor alaptalanul. Jellemzően, valamilyen nehéz helyzetben kerülnek elő ezek a mondatok. Számunkra nehéz helyzetben, de általában mi vagyunk a teremtői, az okozói ezeknek a helyzeteknek. Egy – egy ilyen helyzet, probléma előidézése, lehet hosszú folyamat, de lehet, látszólag más helyzetektől független, pillanatnyi állapot is. Elképzelhető, hogy már egy nagyon régóta torlódó eseménysorozat végkifejlete az egész, vagy egy berögzült, állandóan ismételt rossz döntés. A hangsúly azonban, a döntésen van. Döntés, a mi döntésünk. Mi határoztunk így vagy úgy. A mi szándékunk szerint tettük ezt vagy azt. De egyedül a mi döntésünk alapján alakult így a helyzet. 

2011. március 13., vasárnap

Felfedezőút egy ezerarcú világban (Titokzatos India) - IV. rész

 

JAIPUR

Jaipur már a radzsputok földje, akik a mai napig megőrizték harcias szellemüket és lovagi erényeiket. Már nevük is mutatja, hogy büszke és önérzetes faj: rádzsput, szanszkritul királyfit, királyi leszármazottat jelent. A fegyvertelen, szelíd hinduk között a rádzsput képviseli a régi idők férfias szellemét. A rádzsput törzsek többsége hún-török eredetű, s eszerint a magyarokkal közös őstörzsből származott

Mindig csak: magad

 

Miért is írok napi 3 blogot? Magam sem tudom... Hová sietek? Minek sietek? Kinek?...

Úgyis mindig egy a vége: Egyedül vagy. Magad vagy. Nem válaszol sem Isten, sem senki... Az igazi válaszok olyan ritkák, mint a világűr hidege. De nem is a válaszokért tesszük, amit teszünk. Csak úgy, magunknak. Mert nem lehet ki nem mondani. Ha magadba tartod, az maga a megsemmisülés. 

Illig-Weissgerber: Magyarok a kitalált középkorban


A Magyarok a kitalált középkorban című kötetben Heribert Illig és Klaus Weissgerber az un. kitalált középkor – vagy máshogy –, a fantomkorszak elméletét – mely szerint 297 év csupán utólagosan, a történelemi tények meghamisításával lett hozzáírva a kora középkor történetéhez – igyekszik alkalmazni a Kárpát-medence történetének vizsgálata közben. Ehhez a szerzőpáros a legfontosabb forrásokon kívül áttekinti a numizimatikai leletanyagot és az összes lényeges, fellelhető tudományos irodalmat. A vizsgálat tanulsága szerint a fantomkorszak a magyarság történetét sem kerülte el, s az elmélet értelmében a honfoglalás valójában 600 körül zajlott le, a hivatalosan elfogadott 896-s évszámmal szemben. Mivel a számunkra is érdekes, tulajdonképpeni konzekvencia nagyjából ennyi, alább inkább a könyv szerkezetét elemezzük, ám eközben azért kitérünk a tartalom érdekesebb, fontosabb elemeire is.

A jó, a rossz és a miért


Emlékszem, már gyermekkoromban felmerült ez a kérdés bennem: Miért mindig a jókkal történik a legnagyobb baj? Miért?
Ott álltunk szeretett nagymamám sírjánál, akit egy biciklis elgázolt, combnyaktörést kapott, 10 hónapnyi haláltusa után meghalt… Édesanyám máig nem tudta feldolgozni. Miért ő, miért mindig a jók?
– Pedig milyen jó ember volt!
Hányszor mondogatjuk, halljuk ezt másoktól is! 

2011. március 6., vasárnap

Karmám: az anyaság - 2. rész


Anyaságomat tehát nagyon feketének láttam. Sietve el is adtam minden kisbaba kelléket, ahogy nőtt a fiam, mert számomra a gyermekfogadás borzalmas nehézségszámba ment, az akkori magatartásommal, tudásommal, életismeretemmel, mentalitásommal. Nem kívántam újabb gyermeket. Féltem.Inkább szorongtam, mert félelmemnek nem volt számomra belátható oka.

Az élet boldogság, a boldogság élet


Az első dolog, ami eszembe jut, hogy már maga az élet, az, hogy élünk, boldogsággal kéne, hogy eltöltsön minket.
A következő dolog, pedig, hogy: élni boldogan, talán mindenki erre vágyik. Boldognak lenni, mosolyogni, nevetni, és ha lehet, mindezt valakivel egy párként, családban, barátokkal. Azonban, általában ezt a boldogságot az emberek úgy képzelik, hogy majd magától, csak úgy, egyszerűen, lesz, de ez egyáltalán nem így van. Vagy esetleg a másik lehetőség, az, hogy másoktól várják a saját boldogságukat. Ez utóbbi helyzet képtelenségét könnyű belátnunk, hiszen ha mindenki mástól várja a boldogságot, akkor, annak egy olyan helyről kell származnia, ahol nincs is. Ez pedig nem lehetséges. Hogyan jöhetne valami onnan, ahol nincs? A másik variáció, hogy: csak úgy. Semmi sem lesz csak úgy, miért pont ez lenne kivétel?

Hol keressük a boldogságunkat? (részletek a „Mindenből van kiút!” című kötetből) - II. rész


Sokszor a barátnőim csak nevettek rajtam, gondoltak rólam valamit: „Jó, jó, te csak legyél boldog! (bár nem tudom, minek örülsz annyira, amikor neked is lenne min aggódni…) Vajon én minek örüljek?” Tették fel a kérdést, megpróbáltam elmagyarázni, de mindig falakba ütköztem, rájöttem, mi magunk akadályozzuk meg a gondolatainkkal, a tetteinkkel, hogy boldogok lehessünk. Görcsölünk a múlton, kesergünk a jelenen, aggódunk a jövőért…

Önátadás



A te akaratod legyen meg és ne az enyém” – ebben az egy mondatban egyesült a világtörténet vallási és világi erkölcsiségének lényege és kulcsa. Ezt az egyedüli olyan mondat, amit, ha akár spirituálisan, akár pusztán etikailag értelmezünk, nem mutatkozik különbség, ugyanis az önátadás eredménye mindkét esetben ugyanaz lesz: kegyelem, megváltottság. 

Spirituális messianizmus és a magunk Cethala


A spirituális messainizmus a jelen korban kijelölhet olyan személyeket (vagy inkább magukat jelölik ki?), akik vállalják, hogy bűneinket kimondva, azoktól megszabadítanak minket. Hiszik, cselekszik. Hiszen „lehozzák az információt”, az csakis helyes lehet, és a jót szolgálja. Aki pedig szabadulni vágyik, szinte feltétel nélkül elfogadással él. Túl nagy lett már a belső feszültség, a bizonytalanság. A feloldozás igénye megjelenik. De kérdem én, hozhat-e más igaz feloldást varázsgömbökből, lehozott információk, ingák, kártyák által, ha nem magunk járjuk végig eme ránk szabott göröngyös utat, annak minden mozzanatával, mely hitünk által, vagy tévelygésünkből adódó belső feszültségünkből, s az igazság kereséséből belőlünk fakad. Vagy oly nagy lett hitetlenségünk, hogy már minden kapaszkodóval élünk, mi elénk sodródik? Elmondják, vétkeztünk, bűnben élünk, elfordulásunk miatt nem látjuk Istenünk. Visszafordulásukhoz más, közbeiktatott személyre és közvetítésére van szükségünk. Ők kimondják, mit tegyünk, mi pedig megcselekedjük.

2011. március 3., csütörtök

Nacionalista spiritizmus


Ma ismét találkoztam egy spirituális elmélettel, bár már nem először, de ma adtam neki nevet: nacionalista spiritizmus. Természetesen nem értek egyet vele, bármelyik népcsoport legyen az, amelyik jobbnak tünteti fel magát másoknál általánosan összesítve, és rosszabbnak egy másikat. Az rendben, hogy a különböző csoportokra elmondhatók jellegzetes vonások, de én ma olyan radikális változatával találkoztam ennek, hogy ha valaki az x néphez születik, akkor biztosan hibás a lelke, mert az a küldetése, hogy rossz példa legyen. Bármit próbál, bárhogy próbál jó lenni, ő akkor is ártani fog, tehát nem tehet semmit a sorsa ellen.