2010. december 21., kedd

Ejtőernyő nélkül?




Csíkszentmihályi Mihály professzor egyik könyvében olvastam nemrégiben egy különösen szomorú történetet egy ejtőernyős gyakorlatról, melynek során felfedezték, hogy nincs elegendő hagyományos ejtőernyő. Az ejtőernyők zsinórja ugyanis – mivel az emberek túlnyomó része jobbkezes – természetesen a jobb oldalon van, azonban mivel a jobbkezes ejtőernyők elfogytak, ennél az ugrásnál egyvalakinek már csak balkezes jutott.

2010. december 20., hétfő

A nő mágiája és felelőssége - 3. rész




Minden egyes ember nemétől függetlenül tartalmazhatja és tartalmazza is a hamis férfi, a hamis női és az igaz férfi és igaz női vonásokat, tulajdonságokat. Nem baj, ha egy nő kifejleszti magában a pozitív férfias tulajdonságokat, képességeket (a fény, tudás áramoltatását kifelé, s befelé önmaga átvilágítására, önvizsgálatra is egy magasabb szinten) sőt, kell is, hogy felnőttként, idővel ezeket elsajátítsa, ahogyan férfi is kell, hogy idővel fejleszteni kezdje személyiségében az igazi női képességeket, a befogadást egy magasabb szinten. Magasabb szinten, mint a velünk születetten bennünk levő jin és yang energiákat, amelyek már a bolygók minőségét nézve is egyértelmű, hogy fellelhetőek a személyiségünk alapjaiban. (Az más kérdés, mennyiben negatívak, s mennyiben pozitívak.)

A nő mágiája és felelőssége - 2. rész




Sok nő, azt hiszi, hogy ha ő amolyan férfias típus, szeret férfiakat hódítani és könnyedén elhagyni, szeretkezés közben felül lenni, gyorsan hajtani, ha nem is trágárul, de amerikai filmekből tanult, férfias- meredeken fogalmazva  és kemény szavakat használva beszélni, élvezi a konfliktusokat, az autószerelést, a vadászatot, a box és hoki-meccseket, vagy más férfias tevékenységeket, akkor az ő személyiségében egyszerűen túlsúlyban van a férfi, és ebből fakadóan, ő talán nem az anyaságra született, vagy csak nem „tipikus anya” természetű nő. Ez minden esetben tévedés. Még akkor sem igaz, ha úgy éreznék, hogy a tipikus női vonások helyett nem is negatív, hanem pozitív, nemes férfi tulajdonságokkal rendelkeznek (amit persze a férfiak és/vagy a kényesebb, maradi nők nem tudnak bennük elfogadni, irígységből).

A nő mágiája és felelőssége




A valóság természete rejtett és mágikus - okkult, ahogy Hamvas Béla írja a Karnevál című regényében. Ezt a mágikus valóságformáló hatást a szellem fejti ki. Nemcsak az egyetemes szellem által, hanem az egyetemes szellem (vallásos nevén: Isten) bennünk leszülető egyedi része által is formálódik a fizikai valóság.
A nő képessége a befogadás (információ befogadás), elfogadás, odaadás és a teremtés, (materializálás). A nő arra született, hogy befogadni, megnyílni, szeretni, a szeretet által önmagát tudatosan átadni, a szeretet által egységet (párkapcsolati, alapított családi egységet) létrehozni, teremteni, szülni, újjászületni képes legyen.

2010. december 19., vasárnap

Mikor megérnek a szavak




Életünk egyfajta monotonitással bír. Kötelességek halmaza irányítja figyelmünket, igyekszünk megtenni, amit az adott nap ránk ró. Szókincsünk éppenséggel nem gyarapodik, a szükségesre szorítkozunk. Rohanó világunk nélkülözi már a merengést a szavak ereje, hatása felett.
Szavaink, s beszédünk már nem nyit távlatot, nem fűt át az életnek tüzével, nem vesz szárnyára, nem érint. Mozdulatlan szürke egyszerűségük lett a nyerő. Csak gyorsan, gyorsan, marad a felszín, a szavak sokasága. Csacska fecsegések köszönnek ránk lépten-nyomon. S hogy ne kapják föl mások a fejüket, hangunk másképp szól, csöndesedünk.

Lámpás


Csendes mozdulatlanságban szenderegnek a városok,
Kiterítve fejük alatt éjfekete vánkosuk.
Lekapcsolták már szinte az összes fényt,
De van, hol élesztik még a szunnyadó Reményt!

Karácsony igaz üzenete




Évente egyszer tölt el bennünket a vágy a szeretetre?
Mintha lelkiismeretünk hangja késztetne, vagy csak a bevett társadalmi szokások, hogy sportot űzve - mások üzletnek tekintve -, így év végén ajándékok után járjunk. Pótolván a mindennapokban elmulasztott szeretetünket kinyilvánítását.  
Szívünk legmélyén képesek vagyunk-e valaha is megérteni, megélni a Karácsony igaz ünnepének értelmét?
Vagy rójuk köreinket, évről évre eljátszva a szeretet tárgyakba öntött valóságát!?

Odaát




Sokszor hallottuk már, hogy valaki „magán kívül van az örömtől vagy éppen a bánattól”. Már eleve ez a kifejezés: „magán kívül”, érdekes információkat hordoz: Mi az, hogy magán kívül? Akkor valójában hol is?

A genetika korszerű értelmezése - lelki evolúció és ön-örökítés




A pedagógia a személyiségfejlődésre (és így az életminőségre) ható tényezők közé jellemzően két elemet sorol be. Ezek: a genetika (avagy a személyiség öröklött, szülőktől, nagyszülőktől stb. hozott elemei) és a környezeti (korai gyermekkorban a szülök, később a kortársak, pedagógusok, aztán a társadalom nagyobb csoportjainak stb.) hatása. Spirituális megközelítésben gyakran felmerül az a kijelentés, hogy az egyén saját életének alakítója. Lefordítva ezt: ha képes megbirkózni öröklött tulajdonságaival és a környezet hatásaival, vagyis élete alakítójává válni, akkor ő már spirituálisan fejlett vagy legalábbis tevékeny lény. Ugyanakkor az ember életében vannak olyan történések, amiket látszólag sem saját felelősségének, sem a környezet hatásának nem lehet betudni. Erre kíván fényt deríteni az alábbi okfejtés.

A szeretetlen emberről




Egyértelmű, hogy egy idő után mindenkinek elege lesz a szeretetből, ha abból sose kap. Meg lehet azt is unni bőségesen. Önmagukból a másik felé néha kitekintve, gyakran csak annyit veszünk észre, hogy valaki undok, bosszantó, konok és a jó szóra nem hallgat. Terjedelmes mennyiségben rendelkezünk jelzőkkel az effajta viselkedés jellemzésére. Szeretnénk, hogy szeressen, mindennél jobban akarjuk helyette. Amikor pedig törekvésünk nem éri el célját, sorsára hagyjuk, hisz az biztos többet tud vele kezdeni, mint mi. Így esik meg néha, hogy a szeretetlen embert leírják. Ám ez így a nyugodt lelkiismerethez bár elégséges lehet, önmagában mégiscsak igen kevés! Senki sem attól lett ugyanis fagyos, mert fagyosnak lenni szeret. Azzá lett! 

Tarot - Kettő: Béth - A főpapnő



Fénysugarak finom
hálója alatt
Ízisz holdfátyla
belső oázisod
áradó sugára
szolgálatod kristálypalotája.

Vezetettnek lenni




Olyan ember nem létezik, aki spontán materiálisan vonzódna a világ összes dolga iránt.
Legegyszerűbb példa a lelkiismeretünk fellángolása bizonyos dolgokban. Honnan van? Miért jelez? Mi történne, ha nem lenne? Hogyan viszonyulnánk önmagunkhoz, s a többi emberhez?
A másik triviális szituáció: baleset ér valakit a családunkban. Mi hagyja el ilyenkor leggyakrabban a szánkat öntudatlan is: „Jaj, Istenem!”

Deva Premal and Miten - Gayatri Mantra

Szabad vagy!/Szabad vagy?




Szabad vagy!
- mégis megkötöd magad,
helyzetek irányítanak…
- beilleszkedsz…

Miért van szüksége a ma emberének a spiritualitásra?




Rengeteg írásomban említettem már a természeti népeket, akik az élet bölcsőjében lebegnek az ősboldogságban.
Hogyan tudnak olyan felhőtlenül élni, amikor csak egyfajta ételt esznek, és nincs semmijük? – kérdezné a ma embere, miközben irigyelné tőlük a boldogságot.
Mert nem érzik magukat elkülönülten a világtól, ösztönösen tudják, hogy beletartoznak a csodába.

Kéréseiddel fordulj Istenhez!




Bármilyen kérdésed van, fordulj az Egyetemes Intelligenciához!

Nincs olyan kérdés, ami túl nagy lenne, és nincs olyan, ami túl kicsi vagy jelentéktelen.
Milyen gyakran korlátozzuk Őt azzal, hogy nem fordulunk hozzá mindennel, amire szükségünk van!?

 

A buddhista Satipatthána meditáció gyakorlata - 2. rész





A test megfigyelésének legegyszerűbb része a légzés figyelemmel kísérése, de a gyakorlat nem állhat meg ennél. Mivel testről beszélünk, az egész tes­tet kell néznünk, a fejünk búbjától a talpunkig. Az egész testünket és annak működését. Persze, itt az olvasónak eszébe juthat az, hogy látott valamilyen filmet vagy találkozott buddhista meditációt végző emberrel és az nem egy kényelmes ka­rosszékben üldögélt a kertjében a tóparton, hanem elég kényelmetlen hely­zetben, valamilyen különös testtartásban, a kezei összekulcsolva és ebben teljesen igaza lenne. Egy buddhista meditáció valóban megfelelő szertartási keretek között zajlik, de itt, jelenleg, azt gondolom, hogy ez nem lényeges. Az a gyakorlat, elv, amit itt szeretnék bemutatni az éberség­ben, a figyelemben, a rálátásban teljesedik ki. Ez az éberség állandó vagy leg­alábbis ez lenne a cél. Ebben az esetben pedig, nem lényeges sem a hely, sem az idő, sem a testtartás. Bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben megvalósít­ható, gyakorolható.

A buddhista Satipatthána meditáció gyakorlata - 1. rész


Nekem, az önmagam megismerésében és ez által, a másokhoz való viszonyom­ban nagyon sokat segített a meditáció. Meditáció? Erre a szóra biztosan egy páran felkapják a fejüket. Lehet, hogy valaki kíváncsian, de az is előfordulhat, hogy valaki rosszallóan.
A meditációt sokan sokféleképpen értelmezik. Van, akinek valamilyen „elva­rázsolt” állapot: elképzel dolgokat, valakinek a segítségével vagy egyedül és ettől egész más, szinte lebegő állapotba kerül. Nekem a meditáció mást jelent, nekem jelenlétet a cselekvésben, a gyakorlatban, a járásban, a lélegzésben, a létezésben, teljesen éber állapotban. Mindenféle rózsaszín lebegés nélkül. Tisztán, élesen, mint a hideg téli reggeli levegő. Ezzel nem állítom, hogy más­fajta gyakorlat nem jó, lehet más is jó, csak én nem abban a másban találtam meg a nekem megfelelőt.


2010. december 16., csütörtök

Világunk hajtóereje




Az ember önkéntelenül is elgondolkodik léte értelmén, keresi az igazságot.
Vajon, mi az az erő, ami mozgatja világunkat? Isten hogyan terel bennünket a létezés mérhetetlen útján? Mi az a hajtó erő, amely vég nélkül hajtja mindennapjaink kerekét?

2010. december 13., hétfő

Pályázati felhívás! A Jelen-lét Magazin állandó és alkalmi szerzőket keres!


A pályázat tárgya: 3 db, egyenként maximum 1 A/4-s oldal hosszúságú írásos anyag beküldése SPIRITUALITÁS témában. Egyéb témai megkötés nincsen. Az írásos anyag lehet vers, cikk, esszé, novella stb.  A pályaművek mellé szükséges csatolni egy maximum 10 mondatból álló bemutatkozó szöveget és, ha a pályázó rendelkezik önálló weboldallal, akkor oldalának linkjét. Amennyiben weboldalán található bemutatkozás, akkor külön bemutatkozó szöveg megírására nincs szükség.

2010. december 12., vasárnap

A Föld a számtalanok bolygója?




Azt mondják, Isten szeme mindent lát. Mi, emberek csak egy kis részt képezünk ebből a mindenből. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy (akár csak a szűkebb hazánkban: Föld) mennyi minden létezik még rajtunk kívül. Azt is, hogy a Teremtő azt a sok-sok rajtunk kívüli dolgot is teremtette. Eképpen tehát: maga a Föld, mint bolygó (anyagaival, belsejével, felszínével, légkörével), az összes egysejtű, az összes rovar-állat, az összes növény is a Teremtés része.

Az igazi karácsony




1/ Megállapítások: A karácsony egy keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Minden év december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének. Feltehetőleg vagy azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése azaz a húsvét, illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt, vagy azért, mert ekkor kezdődött el a téli napforduló a Föld északi féltekéjén.

A közhelyekről



Valószínűleg átsiklasz rajtuk és észre sem veszed, mennyi igazságtartalmuk van, ha vigasztalnod kell valakit vagy önmagad, ha fáj valamid, ha nem látod csak az élet árnyékos oldalát…
Nevethetsz rajtuk, csúfolhatod magát a mondatot, vagy sírhatsz, zokoghatsz, és valamikor megtanították Neked, hogy ezek a nyelvtani egységek milyen snasszak és értéktelen, hitvány betűk halmazaiból állnak csupán… 

Hűség




Néha az ember elvérzik.
Akaratlanul is, mert hűséges olyan eszmékhez, amelyek valójában már nincsenek is, vagy soha sem voltak, csak Ő akarta érezni belső magánya feloldására, hogy igenis van Valaki, aki minden egyes rezzenésében Ő, vagy a pontos tükörmása.

Hol lakik Isten? Hol helyeződünk mi el a világegyetemben? Mi dolgunk van Földön? Hogy jön létre a teremtés és mi történik megszűnte után? – a Védák válaszolnak.




A leírások szerint a teremtés előtt csak Isten létezett, mint az egyedüli élő, azonban ő nem tudta egyedül élvezni boldogságát és birodalmát meg akarta osztani másokkal is, ezért megteremtette a különböző univerzumok és bolygórendszerek millióit, valamint az ott élő élőlényeket, hogy gyönyörködhessen az ő sokszínűségükben és a legfelsőbb öröm mámorában éljenek együtt, örök, kölcsönös szeretetteljes kapcsolatukban. Ilyen teremtmények voltunk és vagyunk mi is, akik most a földön élünk azonban, kezdeti helyzetünk megváltozott. 

Korunk magyarázata: A világkatasztrófa már bekövetkezett/szellemben a történelem elején vagyunk (Hamvas Béla "A vízöntő" című esszéjének összegzése)



„A tömeg tudattalanságára semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy e pillanatban a világ urának hiszi magát, holott a halál torkában van. S még itt is ellenfeleit keresi. Azt hiszi, hogy győzelmét fenyegetik. Nem veszi észre, hogy amennyiben valaki szavát felemeli, azt az ő érdekében teszi. S néma szövetség van a tömeg tagjai között, hogy a veszedelmes lényt szabad és kell irtania. Tapasztalni a társadalom minden területén és teljesen egyöntetűen, hogy a tömeg hogyan nyomja el szisztematikusan, bár ösztönszerűen azt, akikben az újat megszimatolja. Ezt a lényt szabad leütni, szabad és kell kifosztani, elnyomni, megcsalni. Nem szabad szóhoz juttatni. Ehhez a néma szövetséghez való tartozás a tömeg ismertetőjele.”

Mi hétköznapi még és mi spirituális már?




Szerintem a határok elmosódnak, nem lehet élesen elválasztani, hogy eddig nem az, de innen már az.
Ha más szemszögből nézzük, ha túllátunk korlátainkon, megállapíthatjuk, hogy minden az! A nem spiritualitás is az!
Az olyan emberek, akiket kizárólag az anyag, és a kézzel fogható dolgok érdekelnek, és elvetik a másik nézetét, hitét, nem tudják, hogy ők is így működnek. Szoktak álmodni, és hinni valamiben, még akkor is, ha nem vallják be, még önmaguk előtt sem.

Mit jelent a spiritualitás?




Azt hiszem, talán mindenkinek egy kicsit mást…
Sokan, sokféleképpen próbálták magyarázni, vannak, akik a természetfeletti, elvont, megfoghatatlan dolgokat tartják annak, vagy a vallásokat, vagy azok alaptételét.
Ám most nem erről az oldalról közelíteném meg a témát.
A spiritualitás mindenki életében jelenlévő, az emberiséggel (is) egyidős, de inkább öröktől fogva és örökké létező, kézzel nem fogható, de érezhető valami, ami mindig és mindenhol jelen van, (gondoljunk csak a hatodik érzékre, és/vagy az ösztönökre) csak nem mindenki képes fogni az üzenetét. 

Az egyén felelőssége és lehetőségei - 2. rész



Amikor, én megpróbáltam átadni másoknak a tudásomat az alap dolgok után, amikor a mélyebb felfogás, megértés volt a lényeg, próbáltam személy szerint figyelni az emberekre. Láttam, hogy míg a magyarázatom az egyik embernél vidám csillogást csalt a szemébe és megértette, hogy miről is beszélek, addig a másik ember értetlen, üres tekintettel nézett rám. De amint másik oldalról megközelítve ő is felfogta a dolgot, rögtön megértette az első példát is. 

Az egyén felelőssége és lehetőségei - 1. rész



A buddhizmus egyik jellegzetessége, hogy az egyénből indul ki, az egyén a saját tudatán keresztül, segítségével közelíti, szemléli, teremti a világot. Tehát egyén-, személyközpontú gondolkodás jellemzi. Persze, itt felmerülhet az a gondolat is – ha már keleti gondolkodásról van szó –, hogy keleten a harcművészetek területén találhatunk belső, úgynevezett, lágy stílusokat (tai chi, pha kua, xing ji stb.) és külső stílusokat (karate, kung fu, muay thai) egyaránt, és elvileg mindkét irányzat végső célja a külső és belső harmónia elérése lenne, mindkét oldal megismerésével, csak az ellenkező irányból közelítenek a végkifejlet felé. 

2010. december 11., szombat

Utak




...Amikor a körénk „felépített ház" szép szavakból, képekből és vágyakból áll, de belül mégis üres, nem lesz belőle templom…
Valami elszalasztott érzés lengi át az egészet, melankólia, csendes fájdalom, áttörhetetlen falak az ember és a világ közt a háttérben. Fényt nem lehet akarattal bevinni valahova és megtölteni vele a belsőt, az írást és mást sem. Vagy van és ragyog, vagy nincs. A késztetés és a szándék ott van. Akarni nem lehet. Akarattal elindított szándék mögött ott marad a rejtett fájdalom, a megannyi visszahúzó kötelék, a remény csak remény marad soha el nem érhető illúzió. Nincs ki- és megszabadulás, az akarat gúzsba köt, hiába a szép remény, szép szó, az új utáni vágy-álom.

Egy mosoly mindenkiben ott bújkál...




Utazók vagyunk. Saját létezésünk útjait járjuk. Jelenkor embereként testet öltenek bennünk a percek. Most íródnak, s írhatjuk magunk.

Télidő van. Kissé talán mindenki fázósan összehúzódik, kabátunkat szorosabbra fogjuk. Lépteink felgyorsultak, s inkább a föld szürkébbik felét nézzük. Lefelé figyelünk, semmit se látva. Nem tekintünk távolba, nem nézzük az elhaladó emberek arcát. Nem érdekel, mi van bennük, s a magunk arca és érzülete sem olyan fontos már. Megyünk, tesszük, amit kell, amit elvárnak tőlünk. Futunk kötelességeink nyomában. Ha megszólítanak, megrezzenünk. Bajt sejtünk, tartunk attól, ki figyelmét ránk irányítja, vajon mit és kit is láthat meg bennünk.
Fázósabb lett a Világ...

2010. december 6., hétfő

Legyek

Fotó: Barti Magdolna


Légy vagy nem légy.
Legyek vagy ne(m) legyek.

Jövök, megyek.

Jövők.

Legyek.


Az oktatás valódi szerepéről és lehetőségeiről


Milyenek ezek a jegyek? Forrás: http://ellenorzo.blog.hu/

„Bármelyik iskola válhat olyan hellyé, melyben kreatívan gon­dolkodó, mohón kíváncsi, gyorsan és felelősségteljesen tanuló diákok jár­nak, melyben a tanárok élvezik a munkájukat és a diákjaikkal való együttlétet, ahol magas a morális mérce, s ahová mind a diákok, mind a tanárok szeretnek járni.”
(Carl Rogers)


Azt gondolom, hogy a mai rideg világunkban nagyon fontos az emberekkel, mint egyénekkel való foglalkozás. Ezt egy személyközpontú oktatási rendszer­ben inkább látom megvalósíthatónak, mint egy olyan oktatási formában, ahol, mint az állami iskolák többségében, a mennyiségre teszik a hangsúlyt. Többek között azért is, mert én úgy tapasztalom, hogy nagyon fontos lenne az embe­rek számára egy helyes énkép kialakítása. Erre nagyobb esélyt látok egy olyan közösségben, ahol az egyénekre külön-külön is odafigyelnek és nem csak cso­portként kezelik a gyerekeket. 

2010. december 5., vasárnap

Variációk egy témára - haiku csokor




Saját szemszögből
figyeljük a világot,
mit üzen nekünk?

Nem a munkád vagy,
se a tested, se neved,
határtalan lény…

Miért nem szeretjük magunkat?




Talán csak néhány éve szembesültem azzal, hogy nem szeretem önmagam, nincs önbizalmam... Persze nem is tudtam, hogy szeretni kellene, hiszen egész életemben ott voltak a példák előttem, amit másokon láttam, másoktól hallottam:
„Ez egy önimádó… öndicséret büdös… öntelt… beképzelt… önhitt… csak önmagát fogadja el, csak önmagát szereti… azt hiszi, csak ő van a világon… túlteng benne az önbizalom… vajon miért hiszi, hogy ő tökéletes? Stb.”

A relatív igazságról...




Igazsága van ma már mindenkinek, s még sincsen teljes rátekintése a dolgokra senkinek sem...
Legfeljebb megsejthet valamit a Lét azon nagy kérdéseiből, amely éppen az ő számára fontos.
Az emberek sokfélék, így az igazságuk is nagyon színes kavalkáddal szolgálhat.
Az esendőség, a tökéletlenség, a kategorizálás sajnos mindnyájunkat jellemez.
A modern civilizáció, a felgyorsult kor, a mindennapos megélhetési gondok közepette mégis egyedül az az ember lehet boldog - úgy hiszem legalábbis -, akinek a lelkében rend van.

A belső tükrökről...




Van, aki csak belepillant, mások hosszú percekig időznek előtte, de mit is látnak?
Az éppen abban a pillanatban tapasztalható valóság lenyomatát.
És most a rendes tükrökről beszéltem, amelyek rögzítenek, de nem értékelnek...
Visszatükröznek egy tekintetet, egy rosszul választott öltözéket, de még a szúrós tekintetet is...
Ha nem tetszik, amit látok, legfeljebb továbblépek vagy végső kétségbeesésemben kiviszem valahová, hogy ne is legyen szem előtt... Anno az ószövetségi időkben halálesetek után, a gyász idején letakarták a tükröket vagy a fal felé fordították, s ma is sokan tartják még ezt a szokást.

A veszteségekről és a fájdalmakról



Történt egyszer, hogy a kotnyeles tanítvány felkereste az egykedvű tanítót a következő kérdéssel:
– Mester, te már veszítettél el valakit, vagy valamit? – hiszen olyan érzéketlenül és lekezelően szoktál bánni velünk, amikor a fájdalmainkról, a veszteségeinkről panaszkodunk neked. A múltkor is meghalt az egyik tanítványod apja, én nemrég a feleségemet vesztettem el, és az az üzletember, aki a napokban felkeresett téged, elvesztette az egész korábbi egzisztenciáját, de mindez téged persze egyáltalán nem érintett meg. Rezzenéstelen arccal, egykedvűen vetted tudomásul a hallottakat.

A kor szelleméről




Attól függetlenül, hogy feltételezhetjük: léteznek univerzális, minden korra, helyre, időre, stb. vonatkozó „igazságok”, ezek mellett ugyanakkor az adott kor szellemiségét se szabad semmilyen esetben sem figyelmen kívül hagynunk. Minden kornak megvannak a maga sajátosságai, melyek által bizonyos kérdéseket értelmezhetünk. Amennyiben úgy próbálunk kérdésekre választ kapni, hogy figyelmen kívül hagyjuk egy történelmi kor sajátosságait, lehetséges, hogy elmegyünk a lényeg mellett.
Az 5000 évvel ezelőtt lejegyzett védikus irodalomba (India szentírásai) tartozó művek némelyike igen pontos előrejelzést ad arról, hogy jelenlegi világunk milyen is lesz. Ilyen írás a Srímad Bhágavatam is, mely a következő előrejelzést adja:

Égi lelátó



A lelátó soraiba egy székre ülök.
Az utolsó sorokba, magasra.
Onnan figyelem a semmit.
Bárányfelhők fodrozódnak,
S karolják egymást szorosan.

Végtelen színtér.
Hamvaszöld, türkiz, csillogó fehér…
Felhőn túli fények varázsa játszik.

Újjászületés - a jelenkor újjászülető emberéhez




Mindennapi életünk mókuskerékben pörög. Mi hajtjuk, s hisszük meggyőződéssel, hajtatják velünk. Abból kiszállás nem lehetséges.
Nincs kitekintés, nem is mernénk, mert megrettennénk, mivel/kivel találnánk magunkat szembe.
Magunkkal. Önmagunk félelmeivel, korlátaival, hiedelemrendszerével.
A létbizonytalanságunk már-már biztonságos kapaszkodóvá válik. A nincs lesz a van állapota, kívül és belül.

2010. december 4., szombat

OSHO - Én tényleg nem tréfálok (2. rész)

2010. december 2., csütörtök

Lélekbolt


 Fotó: Barti Magdolna


– Jó napot kívánok!
– Jó napot, jó napot! Segíthetek valamiben? Mivel szolgálhatok?
– Egyelőre nézelődnék kicsit, ha lehet.
– Természetesen, ahogy óhajtja. Tessék, csak nyugodtan.
...

A szenvedésről


 Fotó: Barti Magdolna


Minden lény szenved, ezt próbálom most megérteni és nagyon leegyszerűsítve kifejteni.
Szenvedek. Szenvedek attól, hogy az életemet úgy alakítom, ahogy gondolom, hogy szerintem jó lehet. Biztos vagyok benne, hogy a célom, amit el akarok érni, nekem a legjobb, és nagyon szenvedek attól, hogyha nem sikerül megvalósítani azt. Vegyünk konkrétabb példát: ha valaki „konkrét formával”, tűzoltó, híresség stb. (ez mindegy ebből a szempontból), akar rendelkezni az szenvedést okoz neki, mert õ esetleg nem az. Van egy elképzelése a híresség személyéről és ehhez görcsösen ragaszkodik. Amikor mégis eléri, esetleg rájön, hogy milyen más is a valós helyzet ahhoz a képhez képest, amit elképzelt, a rózsaszín lufi kipukkad és ottmarad tátogva, hogy ez nem is olyan, és nem is így képzelte. Vagy az is előfordulhat, hogy mivel sikerült elérnie ezt a dolgot, már nem érdekes számára, új dolog után néz, amit szerinte el kell érni és akkor megint szenved.

2010. december 1., szerda

Tarot - 0: Sin - A bolond




Ha el lehet Tőled
bármit is venni,
koldus vagy csupán
nyomorult,
hiába a legkáprázatosabb
palást,
örömöd a rémület és a bánat,
reménytelen moccanás
bunkerek mélyére zárt
álca,

2010. november 30., kedd

Tarot - Egy: Aleph - A Mágus



Homlokodon csillagok csókja
álmodik napot az éjjel.
Toltékok özönlenek széjjel,
ősképek sora ad Néked megoldást:
Tiéd a ragyogás.
Ósdi szavak. Trükkök.
Ötletek a versben.
Megfoghatatlan időrombolás.
Pazarlás a létben.

2010. november 28., vasárnap

Szamszára




Hiányzik minden ölelésed,
hisz elfeledtünk egymásra figyelni,
s az úton valami régen elveszett…
kemény búzaszemként őrlődtünk a malomban,
- talán igaz volt, vagy talán mégsem?
- szenvedek, nagyon szenvedek…

Csecsemőként őszintén, tisztán,
csöppentünk bele ebbe a valóságba,
még ismertük igaz önvalónkat,
- de belementünk a játékba!
Emberként e földön követtük őseink lábnyomát,
hagytuk érvényesülni mások akaratát,
cipeltük ezredévek súlyos keresztjét,
miért jussunk lett örök fájdalom…
követtünk hamis álmokat,
a nagyobbak által kitűzött célokat,
kergettünk elérhetetlen ábrándokat…
- sodort az ár…

2010. november 27., szombat

Hétköznapi Mágiák: Lama Ole Nydahl a halálról

2010. november 26., péntek

Analízis - Leválasztva




Leválasztanak, mint gyermeket a köldökzsinórról.
Mindenről, mi kötelékként tartotta testemet.
Saját létezésem tanulom.
Külső szemlélője vagyok magamnak.
Saját filmjeim előadására jegyet kapok.
Megnézem mind,
Figyelek.
Leválasztva lebegek.
Elsuhannak mellettem az árnyak.
Rájuk pillantok, majd tovanézek.
Új képek mozdulnak, színesek.
Elemzek.

Gonolatok-Reflexiók-Meglátások




HAZUGSÁG
 
A hazugsággal a bennünk élő igazat homályosítjuk el, így ráhagyatkozásunk a fennebbvalóra is alapjaiban inog meg, vezettetésünk fonala felfoszlik, s csak részleteket látunk meg a teljességből. Ha pedig nem hazudunk már magunknak, másnak sem hazudhatunk, még akkor sem, ha szeretjük. Mert az Igazság Tudása felelősséget ruház ránk, felelősekké válunk az Igazság megtartására. Így ha a hamist véljük felfedezni, ne harcoljunk, hanem békével legyünk. Egyetlen alkalommal, hogy lelkünket ne mardossa tovább, mondjuk ki, s ha más nem hallja, az már az ő felelősége. De mi magunk nem vehetünk részt benne. Elveszítjük azt, mit magunk megkaptunk, s felruháztak velünk.
Majd lesznek olyanok, kik az Igazságot Erővel kimondják, mert annak úgy kell lennie. De ez majd kiadja magát, s azt hogy kik lesznek ezek.
Ha a Feladatot nem tudjuk megtartani, elvétetik tőlünk, s másra átruháztatik. A döntésünk az Igazság mellett, Szabad.

Lélektánc



Az élet nem küzdelem,
csak a lélek tánca,
milliónyi érzelem,
mi nyomot hagy rajta.
Tanítvány vagy, vagy tanár,
szerelmes, szerető?
Földön élsz, vagy égben jársz…
- minden átélhető!
Ha koldusként kéregetsz,
s nem látod a csodát,
mindig jusson eszedbe,
te nem kérsz palotát!
Ismered jól fajtáját,
kik nem néznek rád sosem,
elkerülöd a házát,
neked nem ad úgysem…
Kit elvakít temérdek,
végtelen gazdagság,
annak léte sekélyes,
örök szomorúság.

Miért nem teljesülnek a vágyaink?




Van úgy, hogy szinte szellők szárnyán repülök, mert minden kívánságom teljesül, és persze voltak napok, amikor sebeimet nyalogatva egy sarokban reszkettem – no persze mindezt fejben, gondolatban, érzésben éltem át.
Feltettem magamnak a kérdést, ha az vagyok, amit gondolok magamról, akinek tartom magam, akkor miért van az, hogy egyik kívánságom teljesül, a másik meg nem? Pedig minden alkalommal pozitívan álltam hozzá, pontosan, világosan megfogalmaztam a célt, elvártam, meg is köszöntem, és éreztem a hálát is hozzá. Persze, ma már tudom, mikor fog teljesülni, mert ismerem azt az érzést, amikor biztosan tudom, hogy az enyém lesz, és amikor csak szeretném, de mégsem kapom meg az élményt. A kérdéseimmel nem maradtam egyedül, sokan kérdezték tőlem ugyanezt…

Vázolt valóság



Leképeződni vágyott az akarat,
a győzelem tükrét szorongatva
magára bámulni tudatával,
létrehozni a boldogság szimmetriáját,
felülmúlni a forrást
egy párhuzamos tengelytartománnyal. 
Megérkeztünk, s kivárva a korokat
feléltük létezésünk.
Tüneteivé váltunk a túlvilág valóságának,
sejtbe kódoltuk az információt
s nem sikerült továbblépnünk,
elhittük, hogy már nem várnak.

Mindenből eredetire vágyunk, mégis
megcsalni reméltünk egy
funkcionális természetet.
Ragaszkodással szültük anyaggá
a természetfelettit, de megaláztuk a
testetlen változó művészetet.

OSHO - Én tényleg nem tréfálok (1. rész)

Dr. Csernus Imre "A nő" című könyvének kritikája




Amikor végre kezembe vettem Dr. Csernus Imre A nő című könyvét, már régóta kutattam egy olyan hiánypótló „szakirodalom” után, mely végre körültekintően felderíti és megmagyarázza A nőt. 294 oldal után közepes mértékben csalódottan és felháborodottan csaptam egymásnak a nyitott könyv elülső- és hátlapját, nagyjából azzal a gondolattal, hogy ennél még Karinthy Frigyes Egy nőt szeretni című kötete is többet árult el a nőről, ráadásul szórakoztatóbb formában.