2011. március 29., kedd

Mesteri nációk


 

Csak a védikus hagyomány Isten tíz, közvetlen, evilági megjelenését tartja számon. A közvetetett megtestesülések száma pedig egyenesen végtelen. Ezek a megtestesült alakok átszövik az emberiség történetének időtengelyét és a teremtés világait is egyben. Az univerzumban folyamatos átjárás van. A keresztény hagyomány szintén hemzseg az újra testet öltött mesterektől és prófétáktól, éppen úgy, ahogy az egyiptomi kultúra is és minden olyan, melynek hiedelemvilágában a reinkarnáció gondolata szerepel (éppcsak nincs olyan melyben ne szerepelne). A magyar üdvtörténet egésze újra és újra megjelenő mágus-, vagy papkirályokról, mesterekről, táltosokról számol be. Az újraszületések, vagy testetöltések számának vége-hossza nincs. Egészen a létezés legmagasabb irányítási szintjétől kezdve az alacsonyabb irányítási szintekig, a részleges inkarnációk, vagy mesterek szintjéig évezredek óta tartó, egész pontosan a teremtés kezdetétől fennálló vándorlás zajlik egyik világból a másikba. És akkor az átlagos élőlények vándorlásáról nem is beszéltünk. Az inkarnáció szó egészen pontosan megvilágítja azt, hogy itt nem néhány lélek mozgásáról lehet beszélni, hiszen az inkarnációban benne rejlik a náció szó, mely nemzetséget jelent. A felsőbb bolygókon élő fejlettebb élőlények és mesterek tehát nemzettséget alkotnak. A ráció, vagyis a józan ész, ésszerűség és célszerűség nációját. 

Bűn, büntetés, megbocsájtás


Mivel az idő kezdete óta itt keringünk már ég és föld közt a létezésben, hol testet öltve, hol pedig alaktalanul, így bőven adódott lehetőségünk bűnt elkövetni magunk, mások és még a Fönnebbvalónk ellenében is. Hiszem, hogy utunkról imitt-amott letérve elfordulunk a Forrástól, ami bennünk és kapcsolatunkban szakadást hoz. Bolyongásunk, számkivetettségünk a létezésben csak nem lehet hiábavaló. Egyaránt megtapasztalás ez is. Részünkké vált, miért vetnénk ki magunkból, ha már úgy volt, ahogy. Megjártuk a magasat és a mélyet, éltünk félelemben, megtudtuk mi a szeretet fénye és tündöklése szívünkben. Harcoltunk, küzdöttünk, elestünk, majd ismét talpra álltunk. Vétkeinknek egészen bizonyosan szép számban gyülekeznek már. Van, ami felsejlik előttünk, s vannak, amit mások olvasnak ránk bűneinkként, akár ebből az életből, akár egy másikból. Most sem cselekedhetünk másként, mint figyelemmel élünk, bennünk a jobbító szándék dolgozik. Igyekszünk vétkeik terhét letenni és bűnbocsánatot nyerni. Ha már oly nyomasztó a súly, hogy úgy véljük, nem bírunk vele, felajánljuk magunkból, hogy megbocsátásra találjunk egy magasabb „fórumon”.

Szintek


Az emberek többsége csak arról beszél, hogy felfelé kell lépni, a felsőbb szinteket kell elérni. És csak ritkán említik azt, van lefelé is, vannak alsóbb szintek is. Ha már erre az útra szánjuk el magunkat, a lenti dolgok megismerése, uralása, ugyanolyan fontos, mint a fenti dolgoké, vagy még az is lehet, hogy fontosabb.

Ember vagy! / Ember vagy?


„Téves elképzelés, hogy a költők formára is másféle emberek, mint a többiek, akadhatnak a hétköznapi emberek között is költői lelkek, álmodozóbbak, mint akárhány híres költő. Annyi csak a különbség, hogy a költőnek erősebb és termékenyebb az emlékező tehetsége, gondolatait és érzéseit meg tudja őrizni addig, amíg szavakkal testet nem ad nekik. Három dolog kell ahhoz, hogy valaki költő legyen: értelem, képzelet, és érzelem.”
/H. C. Andersen/

2011. március 21., hétfő

A csend tisztelete


A hangok fizikailag csak földi értelemben léteznek. Kell hozzá egy közeg (pl. levegő), ami rezgés-felvevő, és kell hozzá egy fogadó-készség, egy (pár) emberi fül+agy...

Felfedezőút egy ezerarcú világban (Titokzatos India) - V. rész


PUSHKAR

A Pushkar tó körül épült fel a város, egy gyönyörű völgyben, vöröses hegyek ölelik körbe. Megrázó és mégis vérpezsdítő érzés volt meglátni azokat a hegyeket, melyekről odafelé vezető repülőúton álmodtam. A tónak nagy a jelentősége a hinduk szemében, ha elfogadjuk a hindu felfogást, akkor a Pushkar tó a világ legfontosabb pontja, mert az ősi hagyományok szerint, ott, azon a ponton, ahol, azóta a tó terül el, hívta létre Brahma, a Teremtő a világmindenséget. A tóhoz nem visz vasút, tongával (ez egy kis indiai jármű), vagy gyalogosan lehet megközelíteni. Sok zarándok igyekszik a szent tó felé. Az egész város nagyon nyugodt, békés, rengeteg zöld területtel. A tó tele van hatalmas halakkal, a tóparton hindu papok segítségével, néhány rúpiáért megszabadulhatunk régmúltra visszavezethető karmáinktól. A tópartra ekkor már én is a konkrét történetemmel érkeztem, amit indiai utam során, a különböző állomásokon, városokban fokozatosan kaptam meg, majd a tó vízén ringatózva elengedtem… Az emberek az utcákon vannak folyamatosan, elképesztő közvetlenséggel és kedvességgel mosolyognak ránk. Olyan ez a hely, mintha különböző kultúrák találkozási pontja lenne, rengeteg zarándok a legkülönfélébb kultúrák és vallások képviselői egymás mellett, egymással… Valahogy eltűnnek a különbségek, amik, azt gondolom valójában nincsenek is, csak az ego ravasz játékának és túlélési ösztönének az eszköze, következménye.

József Attila küldetése, élete, költészete az Attilaság szellemének szemszögéből



Az alábbi jegyzet Szántai Lajos művelődéstörténész előadásai alapján igyekszik József Attila jelenségéről és munkásságáról egy olyan összefoglalót adni, melyhez hasonlót idáig még sehol sem olvashattunk, és mely ténylegesen méltó rangjára emeli a költőt. A beszámoló különlegessége abban rejlik, hogy József Attilát nemcsak, mint egyszerű költőt, hanem mint megváltói szerepkörben, meghatározott küldetéssel leszületett és az ősi magyar szellemkincset ápolni, közvetíteni hivatott embert mutatja be. A lentebb olvasható tények tényleges befogadásához meg kell próbálnunk megérteni és elfogadni, hogy az, ami itt, a Földön megtörténik, egy magasabb szintű működés leképeződése, illetve minden itt történő jelentségnek nemcsak felszíni, hanem szimbolikus jelentéstartalma is van.

Szolgálni vagy kiszolgálni


Az alaptézis az, hogy mindenből képesek vagyunk tanulni, csak belátásunkon múlik, hogy mit, és azt mivé is tudjuk váltani. Tudásunkkal és tapasztalásunkkal igyekszünk jót cselekedni. Egyfajta vállalt szolgálatot teljesítünk a Mi (együtt) és a Gondviselés rendszerében.
Utunkon számtalan ember kísér el hosszabb-rövidebb szakaszon át, s ahogy velük haladunk, sok minden felsejlik. Ki miért is van velünk, valóban ő is Szolgálatot teljesít-e, vagy csupán olyasvalakire van szüksége, aki őt szolgálja, s rajta, lényén át fölnövekedhet, kiteljesedhet. Mondhatni úgy is, kihordatja magát, hisz táplálkozik rendszeréből. Legyen az energia, kapcsolati tőke, belőle kiolvasott kép, bármi, amit a maga javára felhasználhat.

Egy világ teremtése

 

Az ember saját maga teremti meg világát, hasonlóképpen egy festőhöz, aki első képét festi.

Először a festő izgalommal telve, feszültségtől remegő kézzel keresi ki a színeket festékes dobozából. Az állványon egy hatalmas, embernyi méretű vászon felfeszítve, csak rá vár, hogy tiszta fehérségét, ürességét, színekkel, formákkal takarja be. A festő és a vászon farkasszemet néznek egymással. Az utolsó várakozással teli percek. Az ecset egy festékkupacba nyomódik, majd abból lassan kiemelkedve a vászonhoz közelít. És akkor megtörténik. Megszületik az első folt, az első vonal. 

Titkom, titkom (részletek a „Mindenből van kiút!” című kötetből)


A titok ott hever mindenki előtt, előttem is ott volt mindvégig, csak még nem tudtam olvasni a jelekből. Elolvastam sok könyvet, megnéztem rengeteg filmet, kutattam, tanfolyamra jártam, tapasztaltam, mire végül megértettem valamennyire a dolgokat. Minden egyes könyv, tanfolyam eljutott a létezés nagy titkáig, mindegyik megmagyarázta valahogyan, vagy felállított egy rendszert, egy elméletet. Hallottál már vonzás törvényéről? Mindent bevonzunk, amit akarunk, amit kimondunk, a gondolatainknak azért van hatalma, mert a gondolat is energia, a testünk is az…

2011. március 14., hétfő

Középpontban lenni - jutalmazás és szeretetmegvonás


Szeretetünket gyakorta felhasználjuk. Adunk, ha valaki jó és megvonjuk, ha úgy ítéljük, hogy erre van szükség. A szeretet megvonása a másik számára büntetés. Nem az igazságot szolgálom ezzel, hanem magamat. Mert mi alapján is dönthetném el, hogy adok-e vagy elveszek, jutalmazok, vagy büntetek, ha nem a magam mércéje, értékítélete, elvárása alapján.

Ez az én sorsom?


Ez az én sorsom. Ez van, ezt kell szeretni. Ezt dobta a gép. Ilyen az élet.
Ezeket és még sok más hasonló kifejezést hangoztatunk életünk során, de sokszor alaptalanul. Jellemzően, valamilyen nehéz helyzetben kerülnek elő ezek a mondatok. Számunkra nehéz helyzetben, de általában mi vagyunk a teremtői, az okozói ezeknek a helyzeteknek. Egy – egy ilyen helyzet, probléma előidézése, lehet hosszú folyamat, de lehet, látszólag más helyzetektől független, pillanatnyi állapot is. Elképzelhető, hogy már egy nagyon régóta torlódó eseménysorozat végkifejlete az egész, vagy egy berögzült, állandóan ismételt rossz döntés. A hangsúly azonban, a döntésen van. Döntés, a mi döntésünk. Mi határoztunk így vagy úgy. A mi szándékunk szerint tettük ezt vagy azt. De egyedül a mi döntésünk alapján alakult így a helyzet. 

2011. március 13., vasárnap

Felfedezőút egy ezerarcú világban (Titokzatos India) - IV. rész

 

JAIPUR

Jaipur már a radzsputok földje, akik a mai napig megőrizték harcias szellemüket és lovagi erényeiket. Már nevük is mutatja, hogy büszke és önérzetes faj: rádzsput, szanszkritul királyfit, királyi leszármazottat jelent. A fegyvertelen, szelíd hinduk között a rádzsput képviseli a régi idők férfias szellemét. A rádzsput törzsek többsége hún-török eredetű, s eszerint a magyarokkal közös őstörzsből származott

Mindig csak: magad

 

Miért is írok napi 3 blogot? Magam sem tudom... Hová sietek? Minek sietek? Kinek?...

Úgyis mindig egy a vége: Egyedül vagy. Magad vagy. Nem válaszol sem Isten, sem senki... Az igazi válaszok olyan ritkák, mint a világűr hidege. De nem is a válaszokért tesszük, amit teszünk. Csak úgy, magunknak. Mert nem lehet ki nem mondani. Ha magadba tartod, az maga a megsemmisülés. 

Illig-Weissgerber: Magyarok a kitalált középkorban


A Magyarok a kitalált középkorban című kötetben Heribert Illig és Klaus Weissgerber az un. kitalált középkor – vagy máshogy –, a fantomkorszak elméletét – mely szerint 297 év csupán utólagosan, a történelemi tények meghamisításával lett hozzáírva a kora középkor történetéhez – igyekszik alkalmazni a Kárpát-medence történetének vizsgálata közben. Ehhez a szerzőpáros a legfontosabb forrásokon kívül áttekinti a numizimatikai leletanyagot és az összes lényeges, fellelhető tudományos irodalmat. A vizsgálat tanulsága szerint a fantomkorszak a magyarság történetét sem kerülte el, s az elmélet értelmében a honfoglalás valójában 600 körül zajlott le, a hivatalosan elfogadott 896-s évszámmal szemben. Mivel a számunkra is érdekes, tulajdonképpeni konzekvencia nagyjából ennyi, alább inkább a könyv szerkezetét elemezzük, ám eközben azért kitérünk a tartalom érdekesebb, fontosabb elemeire is.

A jó, a rossz és a miért


Emlékszem, már gyermekkoromban felmerült ez a kérdés bennem: Miért mindig a jókkal történik a legnagyobb baj? Miért?
Ott álltunk szeretett nagymamám sírjánál, akit egy biciklis elgázolt, combnyaktörést kapott, 10 hónapnyi haláltusa után meghalt… Édesanyám máig nem tudta feldolgozni. Miért ő, miért mindig a jók?
– Pedig milyen jó ember volt!
Hányszor mondogatjuk, halljuk ezt másoktól is! 

2011. március 6., vasárnap

Karmám: az anyaság - 2. rész


Anyaságomat tehát nagyon feketének láttam. Sietve el is adtam minden kisbaba kelléket, ahogy nőtt a fiam, mert számomra a gyermekfogadás borzalmas nehézségszámba ment, az akkori magatartásommal, tudásommal, életismeretemmel, mentalitásommal. Nem kívántam újabb gyermeket. Féltem.Inkább szorongtam, mert félelmemnek nem volt számomra belátható oka.

Az élet boldogság, a boldogság élet


Az első dolog, ami eszembe jut, hogy már maga az élet, az, hogy élünk, boldogsággal kéne, hogy eltöltsön minket.
A következő dolog, pedig, hogy: élni boldogan, talán mindenki erre vágyik. Boldognak lenni, mosolyogni, nevetni, és ha lehet, mindezt valakivel egy párként, családban, barátokkal. Azonban, általában ezt a boldogságot az emberek úgy képzelik, hogy majd magától, csak úgy, egyszerűen, lesz, de ez egyáltalán nem így van. Vagy esetleg a másik lehetőség, az, hogy másoktól várják a saját boldogságukat. Ez utóbbi helyzet képtelenségét könnyű belátnunk, hiszen ha mindenki mástól várja a boldogságot, akkor, annak egy olyan helyről kell származnia, ahol nincs is. Ez pedig nem lehetséges. Hogyan jöhetne valami onnan, ahol nincs? A másik variáció, hogy: csak úgy. Semmi sem lesz csak úgy, miért pont ez lenne kivétel?

Hol keressük a boldogságunkat? (részletek a „Mindenből van kiút!” című kötetből) - II. rész


Sokszor a barátnőim csak nevettek rajtam, gondoltak rólam valamit: „Jó, jó, te csak legyél boldog! (bár nem tudom, minek örülsz annyira, amikor neked is lenne min aggódni…) Vajon én minek örüljek?” Tették fel a kérdést, megpróbáltam elmagyarázni, de mindig falakba ütköztem, rájöttem, mi magunk akadályozzuk meg a gondolatainkkal, a tetteinkkel, hogy boldogok lehessünk. Görcsölünk a múlton, kesergünk a jelenen, aggódunk a jövőért…

Önátadás



A te akaratod legyen meg és ne az enyém” – ebben az egy mondatban egyesült a világtörténet vallási és világi erkölcsiségének lényege és kulcsa. Ezt az egyedüli olyan mondat, amit, ha akár spirituálisan, akár pusztán etikailag értelmezünk, nem mutatkozik különbség, ugyanis az önátadás eredménye mindkét esetben ugyanaz lesz: kegyelem, megváltottság. 

Spirituális messianizmus és a magunk Cethala


A spirituális messainizmus a jelen korban kijelölhet olyan személyeket (vagy inkább magukat jelölik ki?), akik vállalják, hogy bűneinket kimondva, azoktól megszabadítanak minket. Hiszik, cselekszik. Hiszen „lehozzák az információt”, az csakis helyes lehet, és a jót szolgálja. Aki pedig szabadulni vágyik, szinte feltétel nélkül elfogadással él. Túl nagy lett már a belső feszültség, a bizonytalanság. A feloldozás igénye megjelenik. De kérdem én, hozhat-e más igaz feloldást varázsgömbökből, lehozott információk, ingák, kártyák által, ha nem magunk járjuk végig eme ránk szabott göröngyös utat, annak minden mozzanatával, mely hitünk által, vagy tévelygésünkből adódó belső feszültségünkből, s az igazság kereséséből belőlünk fakad. Vagy oly nagy lett hitetlenségünk, hogy már minden kapaszkodóval élünk, mi elénk sodródik? Elmondják, vétkeztünk, bűnben élünk, elfordulásunk miatt nem látjuk Istenünk. Visszafordulásukhoz más, közbeiktatott személyre és közvetítésére van szükségünk. Ők kimondják, mit tegyünk, mi pedig megcselekedjük.

2011. március 3., csütörtök

Nacionalista spiritizmus


Ma ismét találkoztam egy spirituális elmélettel, bár már nem először, de ma adtam neki nevet: nacionalista spiritizmus. Természetesen nem értek egyet vele, bármelyik népcsoport legyen az, amelyik jobbnak tünteti fel magát másoknál általánosan összesítve, és rosszabbnak egy másikat. Az rendben, hogy a különböző csoportokra elmondhatók jellegzetes vonások, de én ma olyan radikális változatával találkoztam ennek, hogy ha valaki az x néphez születik, akkor biztosan hibás a lelke, mert az a küldetése, hogy rossz példa legyen. Bármit próbál, bárhogy próbál jó lenni, ő akkor is ártani fog, tehát nem tehet semmit a sorsa ellen. 

2011. március 1., kedd

Erő


Mi is az erő?
Milyen ember az erős? Mi a különbség férfi és női erő között?
Mi a közös az erő és az erény szavak között?
Aki erős az erényes is, vagy az erényes inkább már női minőség erejéhez köthető? Valószínűleg igen. A férfi becsületes az asszony (ég és a ház királynője a sumérból levezetve asszan) erényes. Ezek szerint kell lennie valamilyen erkölcsi tartásának is annak, aki erős.
Szavaink összefüggések láncolatait alkotják és a szó mágia, vagyis az erő bölcs alkalmazása.
És még sorolhatnám a kérdések sokaságát, engem ugyanis lenyűgözött az erő miben léte szavaink összetettsége, mélysége.
Egyáltalán tudjuk, hogy mit is beszélünk? Én néha elgondolkodom rajta.

A dolgok visszája - Lélekből Ember

 

Tudatosan igyekszünk fejleszteni és szemlélni magunkat. Így vizsgáljuk haladásunkat, utunkat, szenvedéseinket, örömünket. Életünkhöz előre kitalált terveket, menekülési útvonalakat készítünk, hogy azt elképzelésünk szerint zökkenőmentesebbé tegyük. Ám nem meglepetés az a felismerés, hogy jóval több a biztosíték, mint az a boldogságunkhoz elegendő lenne. Ráadásul nem is feltétlen az, ami igazán számunkra, örömünkhöz mérten kellene, így gátként minduntalan visszavet.