Angyal rituálé

 

Olvastam Eckard Strohm Atlantisz angyalai című könyvét.

Elmentünk Dobogókőre, egy hotel udvarán várakoztunk, amíg felkészültek a rituáléra az esszénus papok és mesterek, akik csillag alakzatban, 144 –en álltak 6x3-as sorokban, esszénus papi ruhában. Középen maga Eckard Strohm ült egy széken, jobbján, és balján szintén egy- egy főpap. Ők hárman közvetítették az angyalok erejét.

A betegek hosszú, tömött sorban várakoztak. Előre mentek a rokkantak, a gyerekek, a legbetegebbek. Mi is beálltunk a sorba, egészen elől voltunk, mégis több mint 3 órát vártunk, mire sorra kerültünk.

A sorban várakozva többen mondták, hogy érzik az erőt, az energiát. Én irigykedtem egy kicsit, mert én is akartam érezni valamit, de nem éreztem semmit, vagy nem tudtam, hogy mi az. Furcsa, megmagyarázhatatlan izgalommal vártuk a sorunkat, vajon milyen lesz? 

Tovább olvasom

Szabadulás

Az ember gyerekkorából igazán sok önkorlátozó hiedelmet, bűntudatot, félelmet hoz, amit aztán szinte észrevétlenül beleépít további életébe. Építőkővé válik. Csak épül az a ház, mind több hamis kővel kirakva. Mikor pedig felnőttként feltűnik egy-egy probléma, nem győzünk csodálkozni, s rettentő erővel a gyökerekig leásni, mi is lehet a majdan terhünkké váló, kiváltó ok. Válaszainkat egyaránt meglelhetjük ébren és az álomvilágban, csak figyeljünk belső hangunkra, képi világunkra, kibomló szimbólumrendszerünkre. Olvassunk a magunk írta sorok között. A segítség mindig ott van. Rajtunk áll, észrevesszük-e, vagy sem.

Tovább olvasom

A szalmakutyákról és a bizalom megszerzésének manipulálhatóságáról – kommentár Lin-csi 77. beszélgetéséhez

Vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet mit kezdeni az érvelés hagyományos eszközeivel, a vitázás még építő jellegű, kultúrált formájában. Velük beszélni olyan, mintha a falnak beszélne az ember. Megvan a saját vélt igazságuk, tántoríthatatlan véleménnyel bírnak mindenről. Szeretnek tetszelegni az igaz és becsületes ember, valamint az áldozat szerepében. Csak azt fogadják el, ha dicsérik őket, persze mindig toleránsnak, nyitottnak és elfogadónak mutatják magukat. Róluk szól e példázat és a kommentár.

Tovább olvasom

A jövő titkai

 

Amikor egy kisbabát ringatsz a kezedben, a jövőre hangolódsz. Ebben a folytonos mozgásban – amelyben egyáltalán az idő létezik – te már a múlt felé hátrálsz, miközben a jövőt (a kisbabát) ringatod. A jövő záloga a kezedben van. Mit fog tenni ő, és mit teszel te? A legfőbb kérdés pedig: Mi a történések értelme? Egyáltalán, lehet-e bármiféle „értelmet” keresni, ha az aki keresi, teljesen kiszolgáltatott? Hogyan lehet a jövőt tervezni úgy, hogy nem vagyunk teljesen tisztában sem a múlttal, sem a jelennel? Ha nem látjuk a fától az erdőt, magunk is apró facsemeték vagyunk. Csak a legmagasabbra növő fák képesek rálátni az alattuk lévő rengetegre. A tudat, hogy alant az élet tobzódik, de „nekem” rálátásom van erre, emelkedetté tesz. Lerázok magamról mindent, ami aláhúz, bánt, keserít, elbátortalanít... Csak az Egészet látom. Csak az Egész alakulása visz tovább a jövőbe. Bár része vagyok magam is a folyamatnak, nem tehetek ellene. Sokan megpróbálják, de ez mindig visszaüt, és elég keményen... Akik bombákat gyártanak, bomba által vesznek el...

Akik szeretetet mímelnek, a gyűlölet haragosai által vesznek el. 

Tovább olvasom

Kus és Nimrud nyomában

Kus és Nimród után kutatva sokkal több minden tárult fel előttem, mint azt korábban sejtettem; például a Nap két minősége, az Istenek és a földi királyok eredete, mindez a rájuk alkalmazott jelzőkből és szimbólumokból bontakozott ki.

Tovább olvasom

Kompromisszum

A kompromisszum azt jelenti, hogy megalkuvás valami fölött, hogy mindkét félnek jó legyen. Addig és ott kell, amíg és ott, ahol nincs elfogadás. Tiszta röhej, hogy ott menjek bele kompromisszumba, ahol én odaadom magam. Viszont, ha valóban odaadom magam, akkor számomra nem kompromisszum. Csak személyes felelősség van. Akkor, csak az él kompromisszumban, aki csak így tudja elfogadni, hogy legyen még gyermek pl., vagy, aki nem lát normálisan. Csak az él kompromisszumban, akinek az élet normális történései csak így elfogadhatóak. Legyen neki, ahogy akarja. Hát persze! Ha akarja, legyen neki úgy. Nem lehet senkit megmenteni, aki el akar pusztulni! Nem lehet semmit erőltetni, hagyni kell, hogy éljen amiben akar.

Tovább olvasom

A szeretet céljáról és a végtelenség céltalan egyensúlyáról

Ha létezik egy végtelen egyensúly, akkor van-e célja a szeretet létezésének? Hiszen ami vég nélküli, az nem szolgálhat egy végcélt. Ezek alapján tehát a szeretet vagy végtelen és nincs célja, vagy éppenséggel van célja, de ez esetben véges. Amennyiben viszont nincsen célja, vajon miért akarunk tárgyat keresni számára, tehát célt találni neki, mely cél az előzőekből következően a múlandóságot vonja maga után? Vajon ragaszkodunk-e a múlandóság melankóliájához, vagy éppen csak nem tudunk mit kezdeni a szeretettel?

Tovább olvasom

Miért feltűnő az ember meztelen?

Egyik nap a fiam bokszer alsóban sétált a lakásban, nem bírtam nézni, rászóltam.

– Vegyél már fel valamit!

– Miért? Nem vagyok meztelen! – méltatlankodott.

– Akkor is! – kötözködtem.

– Nem értem! – csóválta fejét.

– Nem illik így mászkálni, főleg nem a konyhában! – szögeztem le.

– Én ezt nem értem! Anyuci! Áruld el nekem, miért feltűnő az ember meztelen? Nézd meg az állatokat, hogyan közlekednek, mennek az utcán, és egyébként is, ők egyáltalán nem látszanak meztelennek!

– Ez igaz…

Tovább olvasom

A hinduizmus vallásfilozófiai irodalma az időszámításunk előtti (és a mostani) időkben

 

„A történet előtti őskor szellemének őre India szent könyve: a Véda.” – Hamvas Béla

Hamvas Béla fenti állítása egyáltalán nem nevezhető túlzásnak. A védikus irodalom e korra ajánlott könyveinek elolvasása után sehol sem találtam olyan irodalmat, ami ehhez képest újat mutatott volna. Maximum legfeljebb kiegészítő irodalmat, mely egy adott, a védikus irodalomban megemlített tézis teljesebb körvonalazásához járul hozzá, ugyanakkor több esetben annyira szimbolikus, hogy kevéssé érthető, értelmezhető így pedig csak feltételesen hasznos. A védikus irodalom Kali korra szánt irodalma rendkívül egyértelmű és magas szintű. Így szintén igaz az egyik védikus eposz, a Mahábhárata állítása is, miszerint, ami ebben a könyvben nem található meg a világról, az nem is létezik. Jelentősége pedig abban áll, amire Hamvas rendkívül lényeglátóan érzett rá: „A Véda egyedülálló feladata, hogy felébreszt, éberséget hoz és ébren tart.” A gondolatot annyival ki lehet egészíteni, hogy a Védák nem pusztán India történetét beszélik el, hanem a világtörténelemről szólnak, illetve nem bevezetnek az önmegvalósításba, hanem annak legmagasabb szintjéig kalauzolnak.

Tovább olvasom

Mester & tanítvány

 

„Ha készen áll a tanítvány, megérkezik az alkalmas mester!”

Mondja egy bölcs mondás…

Hittem én ebben a mesterben, de mindig csak másoknál, magamra vonatkozóan nem hittem valósnak. Igen, mindenki más szép, mindenki más jó, mindenki másnak pont olyannak kell lennie, amilyen, ez alól egyedül én vagyok kivétel! Nekem nem így kellene kinéznem, engem nem szeret senki, nekem biztosan nincs mesterem, én nem vagyok méltó erre…

Tovább olvasom