Olvastam Eckard Strohm Atlantisz angyalai című könyvét.
Elmentünk Dobogókőre, egy hotel udvarán várakoztunk, amíg felkészültek a rituáléra az esszénus papok és mesterek, akik csillag alakzatban, 144 –en álltak 6x3-as sorokban, esszénus papi ruhában. Középen maga Eckard Strohm ült egy széken, jobbján, és balján szintén egy- egy főpap. Ők hárman közvetítették az angyalok erejét.
A betegek hosszú, tömött sorban várakoztak. Előre mentek a rokkantak, a gyerekek, a legbetegebbek. Mi is beálltunk a sorba, egészen elől voltunk, mégis több mint 3 órát vártunk, mire sorra kerültünk.
A sorban várakozva többen mondták, hogy érzik az erőt, az energiát. Én irigykedtem egy kicsit, mert én is akartam érezni valamit, de nem éreztem semmit, vagy nem tudtam, hogy mi az. Furcsa, megmagyarázhatatlan izgalommal vártuk a sorunkat, vajon milyen lesz?
A levegőben isteni finom illat szállt, fel-alá, minden olyan misztikus volt. Nézegettem, honnan jöhet, ki a célszemély, akinek ilyen jó új parfümje van, vagy a papok illatosak? De nem, finom fuvallattal szállt, suhant a levegőben az illat. A zene felidézte bennem a reiki beavatásomat. Közben még jobban fájt a fejem, és a mögöttem állók mondták, hogy 300 Km – ről jöttek ide, ezért.
1 perc 1 ember. Arra gondoltam, csak 1 perc? Nem kevés az? Bemondták a mikrofonba, hogy a kíváncsiskodók ne álljanak be csak azért, hogy megtudják, milyen ez, sőt a sima nátha elmúlik akkor is, ha kívül állnak, csak nézelődnek. Megfordult a fejünkben, hogy jogosultak vagyunk e mi is erre a gyógyításra? Meggyőztük magunkat, hogy igen, - de voltak, akik elmentek, mert meglátták az elején a beteg gyerekeket, megállapították, hogy ők ehhez képest egyáltalán nem betegek.
Amikor sorra kerültem, és leültem az egyik főpap elé, éreztem az említett finom illatot, a finom, légies fuvallatot, gondoltam, talán tényleg ők vannak beillatosítva, szentelt olajjal…
Két kezében összefogta a két kezemet, a saját kezéből pedig olyan döbbenetes energia áradt, szó szerint lüktetett a keze, nem bírta megállítani. Erre a pár pillanatra megszűnt körülöttem minden, csak arra gondoltam, hogy ez olyan csodálatos, soha- soha ne legyen vége! Fantasztikus volt! Majd a bal kezében tartotta a két kezemet, a jobbját a bal vállamra tette, aztán a jobb vállamra, majd a fejem tetejére, keresztet rajzolt a homlokomra, rám mosolygott és készen voltam. Megköszöntem, de nagyon sajnáltam elmenni onnan!
Ketten kísértek ki a középpontból, teljesen átszellemült voltam. Fejfájással ugyan, de a mennyekben éreztem magam.
Amikor hazaértem, repültem… Feküdtem az ágyon, vagy inkább az ágy felett, teljesen boldogan, néztem, de azt sem tudom, mit, hallottam, de azt sem tudtam, mit, nem odafigyeltem… elmerültem a csodában, az ágy felett lebegtem a gyönyörtől, a megrészegültségtől… Először volt ilyen élményem…
Eszembe jutott, amit a könyvben olvastam, hogy az angyalok illatát lehet érezni! Ekkor leesett a tantusz, hiszen én az angyalok illatát éreztem, és a suhanásukat! Én, aki panaszkodtam, hogy nem érzek semmit…
Éva 
