Miért nem teljesülnek a vágyaink?

Van úgy, hogy szinte szellők szárnyán repülök, mert minden kívánságom teljesül, és persze voltak napok, amikor sebeimet nyalogatva egy sarokban reszkettem – no persze mindezt fejben, gondolatban, érzésben éltem át.

Feltettem magamnak a kérdést, ha az vagyok, amit gondolok magamról, akinek tartom magam, akkor miért van az, hogy egyik kívánságom teljesül, a másik meg nem? Pedig minden alkalommal pozitívan álltam hozzá, pontosan, világosan megfogalmaztam a célt, elvártam, meg is köszöntem, és éreztem a hálát is hozzá. Persze, ma már tudom, mikor fog teljesülni, mert ismerem azt az érzést, amikor biztosan tudom, hogy az enyém lesz, és amikor csak szeretném, de mégsem kapom meg az élményt. A kérdéseimmel nem maradtam egyedül, sokan kérdezték tőlem ugyanezt…

A sok - sok tapasztalat után csoportosítottam az okokat.

A vágyaink akkor nem teljesülnek, ha az erősnek hitt HIT - ünk mellé társul egy falatnyi kétség is "tudat alatt", amivel megakadályozzuk, hogy teljesüljön az álmunk, mert az a kétség merül fel bennünk, hogy túl nagy a kérés, úgysem teljesül, túl önző, és teljességgel hihetetlen… (vagy csak egy kicsit hihetetlen)

Ez az egyetlen cseppnyi kétség meg is tudja torpedózni a szépen felépített, valósnak vélt hitünket! Tulajdonképpen, ami nem valósul meg, az azért van, mert az a bizonyos valósnak hitt hitünk egy jó nagy adag hitetlenséget fed, erőnek erejével akartunk, elvártunk, de nem volt meg tisztán az érzés. Tehát hiába próbáljuk meg a pozitív gondolkodás álarcát ölteni, ha mélyen legbelül kételkedünk, és nem tartjuk elérhetőnek a célt, vagy túl nagynak ítéljük meg, vagy nem érezzük rá méltónak magunkat. (valami azt súgja)

Nagyon szerettem volna egyszer elérni valamit, de mindig odagondoltam, csak úgy csendben, csak úgy magamban: „Túl nagy a kérés, túl önző vagyok, túlzás, beképzeltség, nagyra törő”, és hasonlók.

Miért? Azért mert kételkedtem önmagamban, és az erőmben, azt hittem, túl kicsiny porszem vagyok ahhoz, hogy mindezt megkaphassam! A hatalmas óceánnyi hitemet megmételyezte egyetlen cseppnyi kétely… Amint ezt sikerült őszintén feladnom, már abban a pillanatban teljesült a kívánságom!

(Tudod, arra gondoltam, mit gondolnak majd rólam mások, meg hasonlók.)

De kit érdekel? Hiszen, nem másokért élek, hanem elsősorban önmagamért, és ha én jól érzem magam, akkor tudom a másik embert ugyanerre bíztatni! (Itt egy egészséges önbizalomról beszélek, nem önhittségről, beképzeltségről)

Szóval, ezen felismerésem után egyszer csak gondolatban felálltam, ledőltek a falak, szinte „láttam”, és azt mondtam magamnak:

„Miért ne érhetném el, amit akarok? Miért ne? Hiszen ebben az életben csak egyszer, egyetlen egyszer lehetek Brátán Erzsi, és ezt maximálisan ki kell használnom! Azért vagyok itt!

Élvezzük ki, hogy végtelen szabad akaratunk van ebben az életben! Cseppnyi kis agyunkkal szinte felfoghatatlan, hogy tényleg azok lehetünk, amik szeretnénk lenni, ebben senki más, csak önmagunk tudjuk önmagunkat megakadályozni!

Mert mi a miénk? Mi az enyém mindenből?

Az a boldog pillanat, csak az az érzés, amit átélek közben! És ez nagyon fantasztikus! Amikor szárnyak nélkül repülök, és érzem, tudom, jó úton haladok, mindent megkaphatok, amit akarok – határ a csillagos ég!

Mit számít a sok minden, a tehetségtől kezdve az akármilyen juttatásig, anyagi javakig, a hatalomig, stb. semmi sem az enyém, amit majd magammal vihetek, csupán az érzéseim! Azok az enyémek, és csak akkor tudok szárnyalni, ha hiszek önmagamban, a szabad akaratomban, és abban, hogy BÁRMIT elérhetek, amit akarok! Csupán szeretetre, hálára és hitre van szükségem mindehhez…

Higgy magadban, rendíthetetlenül, valósítsd meg az álmaid, MOST! Ebben a pillanatban! Csak ez a pillanat a tiéd, az enyém!

(Ha hihetsz abban, hogy nem sikerül, akkor abban miért nem hihetsz, hogy igen?)

Az erőnek erejével ragaszkodást kell feladni, amikor őszintén érzed, hogy teljesen mindegy, megvalósul vagy sem, mégis mit számít mindez a hatalmas világ folyásához képest? Attól még ugyanúgy süt a Nap, és feljön a Hold... Ha ezt érzed, és feladod a ragaszkodást, megkapod, mert megengedted magadnak! A hogyant sem szabad megszabni, mert az is meggátolja, ha azon morfondírozol, ezt meg hogyan érhetem el! A hogyant BÍZD az Univerzumra, úgyis úgy lesz, ahogyan lennie kell! VÁRD ki türelmesen, megkapod!

Sokszor, de sokszor úgy valósult meg számomra is valami, amikor már feladtam, és nem érdekelt, de komolyan nem, hogy teljesül, vagy sem… És akkor, amikor már nem is számítottam rá - azonnal TELJESÜLT!

Címkék: Állandó szerzők cikkei, boldogság, Brátán Erzsébet