2011. december 18., vasárnap

Rezgésszint - 3. rész



Imhotep törvényeinek tanulmányozása során elgondolkodtam azon, amit Albert Einsteinről olvastam.

A törvény:

„Minden kettős, minden poláris. Ebben a valóságban mindennek megvan a maga ellentéte. A szélsőségek találkoznak. A két pólus ugyanazon dolognak, a forró és a hideg ugyanannak a hőmérséklet-nevű dolognak a két szélsősége. Világosság és sötétség, nagy és kicsi, puha és kemény, fehér és fekete, zaj és csend, magas és alacsony.”

      És az olvasat:

„Létezik-e Isten?

Az egyetemi tanár a következő kérdéssel provokálta a diákjait:
– Isten teremtett mindent, ami létezik?
Egy diák bátran így felelt:
– Igen, Ő tette.
– Isten teremtett mindent?
– Igen uram! – válaszolta a fiatal.
– Ha Isten teremtett mindent, akkor Isten teremtette a rosszat, mert a rossz is létezik, és, mivel a tetteink a saját belsőnk kivetülései, akkor Isten is rossz.
A diák néma maradt, egy ilyen válasz után, és a tanár boldogan büszkélkedett, mert újból bebizonyította, hogy a Keresztény hit egy mítosz.
Egy másik diák felemelte a kezét, és megszólalt:
– Tanár úr, kérdezhetek valamit?
– Természetesen. – válaszolt a professzor.
– Professzor, létezik-e a hideg?
– Miféle kérdés ez? Természetesen létezik, ön talán soha nem fázott?
A fiú így válaszolt:
– Tulajdonképpen, uram, a hideg nem létezik. A fizika törvényeinek megfelelően, az, amit hidegnek tartunk, a valóságban a hő hiánya. Bármely test vagy tárgy akkor alkalmas a megfigyelésre, amikor van energiája, vagy közvetíti azt. Az abszolút nulla a hő teljes és abszolút hiánya, minden test mozdulatlanná válik, kölcsönhatásokra alkalmatlanná.
– Létezik a sötét? – folytatja a diák.
– Természetesen.
– Ismét téved, uram, mivel a sötét sem létezik. A sötét valójában a fény hiánya. A fényt lehet tanulmányozni, a sötétséget nem; itt van Nichols prizmája, amellyel a fehér fényt felbonthatjuk az őt alkotó különböző színekre, a különböző hullámhosszaiknak megfelelően. A sötétet nem. Egy egyszerű fénysugár elűzi a sötétséget, és megvilágítja a felületet, amelyen véget ér a fénynyaláb. Honnan tudhatjuk, hogy mennyire sötét egy adott része a térnek? Abból, hogy mennyi fény van jelen abban a térben, ugye? A sötét egy olyan fogalom, amelyet az ember azért talált ki, hogy leírja azt a jelenséget, ami akkor lép fel, ha a fény nincs jelen.
Végül is a fiatalember megkérdezte a professzort:
– Uram, létezik-e a rossz?
A professzor így válaszolt:
– Természetesen létezik, ahogyan már mondtam az elején, láthatjuk, hogy ott van az erőszak, a bűntettek az egész világban, ezek a dolgok a rosszhoz tartoznak.
– Uram, a rossz nem létezik, legalábbis nem önmagában. A rossz egész egyszerűen Isten hiánya; ugyanúgy, mint az előbbi esetekben, ez is csak egy kifejezés, amelyet az ember azért alkotott, hogy leírja Isten hiányát. Isten nem teremtett rosszat. Nem olyan, mint a hit vagy a szeretet, ami éppúgy létezik, mint a hő vagy a fény. A rossz annak a következménye, hogy az emberiség szívében nincs jelen Isten. Ugyanolyan, mint amikor hideg lesz, ha nincs hő, vagy sötét, mikor nincs fény.

Ekkor a professzor, miután bólintott, csendben maradt.

A fiatalember neve: ALBERT EINSTEIN.”

A polaritás, hát igen… A jónak a rossz az ellentéte, a fénynek a sötét, a szeretnek a gyűlölet, de ez nem zárja ki, hogy a gyűlölet például, nem létezik szeretet nélkül, hiszen a gyűlölet lehet a szeretet hiánya is, ugyannak az érzelemnek a másik pólusa. Ha megvizsgáljuk, mennyire gyűlölünk valakit, akkor azt csak úgy lehet, ha a benne megmaradt szereteten keresztül tesszük. Mennyire gyűlölsz? Kicsit, nagyon, nagyon-nagyon… és ha hagyod áramlani, rájössz, nem létezik gyűlölet, mert igazából sosem gyűlöltél…

Isten tehát maga a szeretet, a semleges, polaritásoktól mentes legmagasabb rezgés, frekvencia, tiszta forrásenergia, ide igyekszünk vissza… Hozzá…


Brátán Erzsébet


0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése