Leválasztanak, mint gyermeket a köldökzsinórról.
Mindenről, mi kötelékként tartotta testemet.
Saját létezésem tanulom.
Külső szemlélője vagyok magamnak.
Saját filmjeim előadására jegyet kapok.
Megnézem mind,
Figyelek.
Leválasztva lebegek.
Elsuhannak mellettem az árnyak.
Rájuk pillantok, majd tovanézek.
Új képek mozdulnak, színesek.
Mi a szándékuk, s nekem velük.
Leválasztásom csendes merengés.
Az Idő társaságában,
Mégis minden végtelen.
Megnézem a jót, s a rosszat.
Tükröt tartok eléjük.
Ahogy magam elé is.
Szemlélek.
Az univerzum az anyaméh,
S én benne lebegek.
Nem pányváz ki semmi sem,
Nem húz, nem tart,
Csak szabadon hagy.
Rám bízva lélegzetem.
Leválasztásom szükségszerű.
Bennem a Forrás él.
A Forrás Él!
Ott lüktet szüntelen.
A kötelék bennem van.
Nem külső kapcsolat.
A Forrás bennem él...
19 Hozzászólás:
Ha lehetne ilyet itt jelölni: extra kedvenc!
Nagyon közel áll hozzám a stílus, a hangulat, a megfogalmazás, a mondanivaló. Mindig meg tudsz lepni!:)
Majd írd meg, hogy hol lehet egy kurzusodra feliratkozni!:)
Hát ez nekem is nagyon bejött!
Először azt hittem, Balázs írta, majd néhol azt, hogy én... Annyira találó!
Szia Erzsi! Nem feltétlen értelek!:) Hogy mi volt ebben olyan, mintha én írtam volna?
Minden esetre ez egy rendkívül összetett, megrágni való írás. Az a fajta, amin el kell és el lehet meditálni, nem lehet csak úgy továbbsiklani felette.
Kíváncsi vagyok, hogy Kinga egész pontosan, hogy értette ezt az egészet!:)
Balázs!
Na látod, ez volt benne olyan - néhol - ismétlem néhol, mintha te írtad volna!
Az elgondolkodtatás!
:)
És a végtelenség, és az EGYSÉG, a Forrás miatt pedig magamra ismertem! :)
Még szerencse, hogy Kinga ennyire összegez minket!:)
Most látom csak, írtatok :)
Hogy hogy értettem ? uuh, összetett.
Kérdezzetek :)
Számomra egész pontosan az Analízis és a Leválasztás határai mosódnak el. A szöveg egésze egyfajta analízis, másrészről egy szinten megjelenik a leválasztás. Pontosan miről is?
Ez a rész kíváncsivá tesz:
"Az Idő társaságában,
Mégis minden végtelen." - Ez pontosan hogy van?:)
Szia :), nézzük
az analízis nem más, mint akkori jelenem elemzése, visszatekintés, addig a pontig. a pont maga az idő vonalán a leválasztás pillanata, hogy miről is? mindenről és mindenkiről, aki beleszólt, vagy beleszólást hagytam a magam haladásába, mondhatjuk úgy is visszahúztak, mert nem láttam be dolgokat és azt így hagytam is. valójában magam választom le. lezárok, kilépek, felszabadítom magam, elengedek.
1.gyermek a köldökzsinóron. valós alap a megszületésnél, de marad az anyához tartozó kötelék ezen túl is, energetikai és érzelmi szál. kölcsönös kapocs, ami nem feltétlen jó már egy idő után, ez a hasonlat alapja a többi köteléket, kapcsolatot tekintve.
2.kötelék ami tartja a testem: amikor megismersz embereket és kapcsolatban vagy, így úgy hatnak rád, de egy részük, óhatatlanul megfog és nem enged, ők „rajtad” vannak. ezt egyszer úgy láttam, hogy száz horgos végű kötél kapaszkodik a hátamba, a húsba, s én mennék előre, de a végükön lévő emberek miatt nem megy. ez is háttérből értendő, főleg szellemi sík, lelki tényezők. a test a megjelenítés.
3.külső szemlélő: míg írok, kívülről nézek rá magamra, összegzek, diagnózis felállítása :). saját filmjeim: visszapörgetek pár dolgot az összegzés alatt, újra megjelenik ez az, nem érzem át, csak tudom mi volt akkor érzelemmel együtt. maradok „külsős”
4.tükröt tartok: ez érdekes. van egy külső tükör, amiben szemléled magad, vagy mások tartják neked, és ezen kívül van egy belső tükröd. a kettőt érdemes összevetni, a torzításokat...s addig addig torzul a kép, még valamiféle valós tisztaságot és igazságot mégis kiad. aztán egy idő után már ez sem számit. csak tudod a dolgokat. A versben a történéseimet megnézem tükörben, magamban és kívül is, összevetem.
5.univerzum: mondjuk a leszületés kiindulópontja. szabad lebegés indulás előtt. még vársz…megvan a sorsfeladatod, már bíráltak és ítéltek, te vállaltad a dolgaidat, de még sem jelenik meg teherként, egyszerűen biztonságban vagy magaddal és magadban és azon kívül a mindenségben.
6.rám bízva lélegzetem: elmondatott és kimondatott minden, ha újra indulok, mit kéne tenni (bár sajnos még teljesen nem tudom :), de a szabad választás az enyém. dönthetek így vagy úgy. és ez sem terhel, mert tudom a Forrásban a Gondviselés él, így rábízhatom magam, hallgathatok a belső hangra, nem kell más kívülről megmondja, ez ember húsába akassza kampóit és igyekezzen maga elképzelése szerint irányt diktálni. az irány adott, csak meg kell hallanom, s bízni kell ebben, s akkor szabad a létezés. mert belül él valami szabadon, amit forrásként, eredetként, „root”-ként jelölhetek meg: belső kapocs. És akkor az élet és a létezés összeköthetővé válik, nem lesz elszakadás és folytonos "hazavágyódás", vagy szűntelen keresés. A tanulás más :)
Jó lesz így? Te hogy gondolod mindezt?
És kimaradt : "Az Idő társaságában,
Mégis minden végtelen."
ez azt jelenti, hogy földi életem telik, ketyeg az óra. De ha ezt nem nézem, megszűnik az idő, és minden végtelenné válik, csak pillanatok sora jelenik meg. A földön egy időszalag vagyok a halál pillanatáig, aztán onnan is tovább indulok, fölülről nézve meg egy gömb vagyok amiben minden benne van. összesűrűsödik és hordok mindent. egy egyedi, de mindent hordó gömb :), esszencia-)). asszem ez szépen kicsomagolható...talán.
Hmmm...
Hogy hogy gondolom? Egész egyszerűen ugyanígy. Mindebben az az igazán különleges, ahogy ezt a versben kifejezted.
Számomra a válaszodból a leg"misztikusabb" rész ez:
"5.univerzum: mondjuk a leszületés kiindulópontja. szabad lebegés indulás előtt. még vársz…megvan a sorsfeladatod, már bíráltak és ítéltek, te vállaltad a dolgaidat, de még sem jelenik meg teherként, egyszerűen biztonságban vagy magaddal és magadban és azon kívül a mindenségben."
Ezt ki tudnád bővebben fejteni?
Érzések vannak meg belőle.
Álmodtam, tudom, hogy megmértek, fel is olvastak sok ember előtt egy rám vonatkozó írást egy könyvből, egyfajta döntés vagy ítélethozatal, annak a kihírdetése. Fönt is így lehet, de hiszem h már itt is ez történik. Láttam a leszülető lelkeket, az igen szép. Tudom h sorsfeladattal jövünk és ha vállalásunkat beváltjuk, az üdv (a ránk vonatkozó)teljesül. Tudom, hogy ehhez részleteket kapunk meg...bár nem emlékszünk teljesen, csak aha élményeink vannak és mikor oda érsz valójában deja vu élményed van. És úgy vélem, fönt indulás előtt már minden készen vár rád és te indulsz, nem félsz. Az más, hogy itt mi történik és miként váltjuk be :)
De hiszem, ha rálelünk az indulásunk eredetére,a forrásra és a kapcsolat marad is segítséget kapunk...és én ezt kemény munkának vélem, ami azonban nem várt,örömöt ajándékoz neked. Hol ebben leled föl, hol meg amabban. Ez segít továbbmenni...
Hmmm...Irigyellek az álmaidért.:)
Valamivel gyorsabb, mint a meditáció folyamata!:)
Köszönöm, hogy megosztottad!:)
"Fönt is így lehet," - miért fönt? Vagy miből gondolod, hogy fönt?
egyből kiszúrtad, javítani akartam a fönt-öt :)
nem kell fönt lenni, sőt párhuzamos síkok is vannak :)
fönt és lent sincs, bennünk van minden, csupán elhelyezés kérdése...max érzet
Ki én!:))))
A számomra kérdéses dolgokra mindig rákérdezek, hátha megbizonyosodok valami régiben, vagy megnyílik egy új szempont.
Amivel egyetértek azzal kapcsolatban többnyire egyetértően hallgatok, tudomásul veszem.:)
Rájöttem erre már, h ezt teszed. Teljesen igazad van. Kérdezz is. Nekem is tanulság, lega pontosabban fogalmazok és hallgatok magamra :))
Örülök, h ilyen részletesen kifejtettétek! :))))
Fantasztikus érzések vonultak fel lelki szemeim előtt...
Hát Erzsi, én szeretem lehántani mindenről az összes réteget, amíg és amennyit csak lehet.:)))
Akkor te jó kis hagymahámozó vagy!
És a végén eljutsz a lényeghez, ahol már minden sallangtól mentes a csupasz, tömör kőkemény mag... és még azt is fel lehet törni...
:))
Inkább szőrszálhasogató!:))))
De, hát végtére is az "Analízis - Leválasztva" c. versnél járunk.:)
Megjegyzés küldése