Hiányzik minden ölelésed,
hisz elfeledtünk egymásra figyelni,
s az úton valami régen elveszett…
kemény búzaszemként őrlődtünk a malomban,
- talán igaz volt, vagy talán mégsem?
- szenvedek, nagyon szenvedek…
Csecsemőként őszintén, tisztán,
csöppentünk bele ebbe a valóságba,
még ismertük igaz önvalónkat,
- de belementünk a játékba!
Emberként e földön követtük őseink lábnyomát,
hagytuk érvényesülni mások akaratát,
cipeltük ezredévek súlyos keresztjét,
miért jussunk lett örök fájdalom…
követtünk hamis álmokat,
a nagyobbak által kitűzött célokat,
kergettünk elérhetetlen ábrándokat…
- sodort az ár…
s nevetve nyújtottuk felé kezünk,
kiálltunk a porondra…
- játszottunk…
Nem hallottuk meg saját hangunkat,
nem álltunk ki elveinkért,
se önmagunkért!
- folytattuk tovább!
Megszereztünk mindent, mit akartunk,
mégsem éreztünk boldogságot,
tartaléklángon pislákolt az élet…
elnyomtunk minden érzelmet,
életfogytig tartó adok – kapok,
kerestük, kutattuk, ki a jobb!
Hittük, hogy így kell,
- csak így lehet…
Nem találtuk a sallangok közt magunkat,
- ez hát a szamszára?
A lét forgataga…
- rabok vagyunk… önmagunk rabjai…
Leláncolnak minket múltunk árnyai…
Várjuk a megváltást - másoktól,
- mindig másoktól!
Egy napon csend lesz, néma csend…
akkor meghalljuk, hogyan pendül szívünkön a húr,
- újra élvezzük a muzsikát…
Feltör az eredendő alaptermészet,
többé nem hagyja elnyomni magát!
Már nem hiányzik az ölelés, minden a miénk!
Lebegünk…
Örök békében…
Ez a csend!
- a szenvedés vége…
Videó formátumban, a szerző saját festményeivel
66 Hozzászólás:
Ez nagyon ott van! Az én kedvenceim az ilyen jellegű, témájú versek!:)
Szuper a zene, amit választottál a videóhoz és a képekkel együtt csodálatos hatása van.
Nagyon jó írás lett ez szerintem, örülök az aurám teljes mértékben!
Köszi az élményt! Még ilyet!:)
Nagyon szeretem ezt az írásod újraolvasni, mert minden benne van, amit mondani érdemes, ezen kívül még egy saját írásomra nagyon emlékeztet, amikor kicsit máshogy, de tulajdonképpen ugyanezt akartam megfogalmazni:
Lét és élet
Mikor a lét életté süllyed,
s a lélek elodázza Urával kapcsolatát,
láncokra fűzi szellemének útjait,
elveszíti kezdet s vég nélküli hagyományát.
Testekbe fulladva bolyong,
koronként megsejtve eredetét,
megölve lelkiismeretének tanítóit,
megfeszítve sorsának mesterét.
Állandóból száll alá,
álmaiba bújtatva mivolta végét,
kettőségektől kínzottan,
azonosulva felejti, mi az öröklét.
Finomít és táplál,
könyörög és keres,
létrehoz és elveszít,
csábít, majd semleges.
Igent mond, majd nemleges,
bizonytalanságában csak esetleges,
öröme forrása hiányától terhes,
mert végül nem tudja ki Ő!
Megmentőire nem hallgat,
eredetét megtagadja,
varázslattal izgatja magát,
szellemét létébe bonyolítja.
Végül bezárkózik s üvölt,
csak a hiányokra figyel,
kínlódva egy születésért, s bocsánatért,
melyet szívével nem tart szemmel.
Köszönm a véleményed, és a versed!
Fantasztikus!
Igen, sokszor elkövetjük, hogy nem a lényegre figyelünk, és mást gyűjtögetünk, mint ami lényeges lenne, amit nem vihetünk magunkkkal!
pl:
Elpattant egy húr,
s megrészegít a jelen,
a most hatalma!
neked az fontos
földi létezésedben,
amit te megélsz!
Rójad az utad,
élményeket gyűjtögess,
ne az anyagot!
pár haiku a témából...
Én a fenti szösszenetben a védikus irodalom hagyományos tanításaira igyekeztem utalni. Ennek röviden az a lényege, hogy amikor a lélek elfordul a forrástól, feladja eredeti helyzetét, megszületik ide a földre, hogy a maga ura legyen, a maga szabályait kövesse. Viszont a földi lét úgy van felépítve, hogy az élőlény életről életre folyamatosan a szenvedéssel találkozzon. Ennek köszönhetően fellép benne a keresés igénye és a keresésnek köszönhetően végül ráébred eredeti helyzetére, visszatér otthonába és nem születik meg többé.
Értem...
Értettem :)
Igen, ez igaz, de az is csak egy tanítás ... márpedig, mint olyan, mi, emberek írtuk meg...
Mint ahogyan a halottas könyv is csak egy tanítás! Van benne egyfajta igazság - azért én megtartom magamnak a kételkedés jogát!
Amikor itt vagyunk, azt hisszük, olyan jó, hogy inkább még sok szenvedéssel akarunk találkozni!
Bár otthon biztosan sokkal jobb... :)
A te versed sem egyszeri olvasatra szánt... elgondolkodtató, átérezhető, átélhető, nem lehet gyorsan átsiklani, mert akkor félreérthető :)
A tanítások mindig a gyakorlatban válnak elővé. Ergo mindent állítást ki kell próbálni és meglátjuk, hogy úgy van-e?:)
És ez így van! :)
Te sokkal jobban megfogalmaztad a védikus tanítás lényegét, mint maguk a tanítók...
De biztosan úgy van, hogy a lélek elfordul a Forrástól? Biztosan csak a szenvedésen át vezet az út vissza?
- Bár sokakkal találkoztam, akik egy hatalmas trauma után léptek a spiritualitás útjára, de legalább ugyanannyit kikérdeztem, akiket nem ez vezetett vissza... csak úgy - úgy jött össze, hogy ráterelődtek az útra!
A szenvedés születésünktől kezdve az életünk része. Már a születés is egy fájdalmas, szenvedéssel teli dolog az ember számára. Onnantól kezdve pedig egész életünkben a szenvedéssel kell szembenéznünk. Legfőképpen az átmenetiség miatt szenvedünk. Hisz nem élünk örökké, megöregszünk, ami fontos nekünk azt elveszítjük, életünk során pedig folyamatosan küzdenünk kell stb. Ez mind tanítás.
Ugyanakkor azt senki sem mondta, hogy a szenvedés hatására bárki is okul valamiből is. Általában az emberek többsége ugyanazokat a hibákat követi el egész életében.
Pusztán csak ráterelődés nem létezik, valamilyen oka annak is van, és mindent a szenvedés előz meg. Aki megszületett, az szenved is. Ez elkerülhetetlen ebben a létformában.
És ha nem annak fogjuk fel, hanem megszeretjük a poklot? Akkor is szenvedünk?
Ha csak élünk bele a világba?
Boldogan, felhőtlen lebegve? Tudva, minden így van jól, és minden szükséges, nem számít semmi?
bár igaz, általában ugyanazokat a köröket futjuk, és hiába próbáljuk meg elnyomni a múltat, mindig feltör... néha- néha egy- egy pillanatra azért átérezzük, mi a fontos, és milyen a CSEND... a BÉKE... talán tudjuk kik vagyunk, azután ismét feleszmélünk, még mindig itt vagyunk...
A szenvedés elkerülhetetlen. A hozzá való viszonyulást lehet megváltoztatni, ergo, hogy ne szenvedésként éljük meg. Ám ez nem úgy megy, hogy nem veszünk tudomást a szenvedésről. Ez az elfogadással kezdődik. A szenvedés kezelése a jelenben kezdődik. Tehát ott megszűnik a múlt, nem tör fel. A csendet és a békét egy állandó állapotként kell fenntartani, megélni.
Akkor te az élet célját magában a szenvedésben fogalmaznád meg?
(néha tényleg olyan jó szenvedni egy kicsit...mindenkinek kell egy kis önsajnálat alapon)
...a dolgokat, amikről írok saját tapasztalásként éltem/élem meg,sokszor van, hogy totál ledöbbenek, olyankor megszűnik körülöttem minden... akkor van béke, és csend!
De ez nem marad így örökre, mert a körülöttem pörgő világ néha áttöri a magam köré felépített aurát... bár sokszor azt is úgy látom, mintha kívülről nézném, és csak nevtek az egész színházon, mert tudom, hogy jó ez így... mindenki abban él, amiben akar, - vagy nézzük más szemszögből, és ha jön a hullám, félreállok...
A szenvedés eszköz valaminek az elérésére, nem pedig cél. A cél a felszabadulás jelenlegi kötelékeink, korlátaink alól. Bár nem helyes kifejezés itt a cél. Mert az azt jelenti, hogy haladunk valami végső dolog felé.
Itt talán Osho szavai a legtalálóbbak:
"Az életnek nincs célja, ezért ha neked céljaid vannak, szembefordulsz az élettel. Az élet nem üzleti tárgyalás, hanem költészet - szívből fakadó románc. Bízni kell benne, nem megtagadni. Az élet nem írható le tudományosan, az élet irracionális. Az élet nem hisz Arisztotelész logikájában, az élet a szeretetben, a költészetben, a misztériumban hisz. A lét misztérium, amit élni kell - nem egy keresztrejtvény, amit meg kell oldani. A titok kapuja nyitva áll - csak te vagy zárva. A titok nyitja ott ragyog mindenütt, mindenben, minden egyes fában, minden egyes falevélben, a nap minden kis sugarában... ott a titok nyitja - csak te vagy bezárulva. "
Amikor már nem voltak céljaim, akkor jöttek a versek...
Oshonak igaza van, mint oly sok hasonló szerzőnek, csak mindenki egy picit másképp fogalmazza meg...
A teljes felszabadulás egy picit elszakadást is jelent ettől a fizikai valóságtól, mert mi akkora színházat tudtunk keríteni, hogy az na, és ráadásul vannak kötelékeink is, mint a szülők, a gyerekek, akik miatt egyelőre nem, még nem lehet elszakadni... tovább kell játszani...
És mi van azokkal a szerzőkkel, akik céllal írnak?:)
A rokonokkal, hozzánk közelállókkal a szerepek eljátszásának nem is kell szerintem változnia, csak újraértelmeződnie. A színház ott szűnik meg, ha az ember belső viszonyulása megváltozik és a szerint alakítja újra kapcsolatait. Vagyis már nem akar megfelelni egy szerepnek a korábban meghatározott módod, más alapokra helyezi kapcsolatait. Persze spirituális szempontból a szerepek tovább "játszása" is elfogadott, lényeg a belső átalakulás. Ám, ha az átalakulás megtörtént, akkor az egy idő után a környezetet is elkezdi átalakítani, illetve, ha ez nem jön össze, bekövetkezik a szakítás a környezettel. Sokan azért nem fejlődnek spirituálisan, mert nincs bátorságuk szakítani a környezettel. Én így látom.
Nem gondoltam volna, hogy mostanában "találok" olyan embert, aki a gondolataimat szinte szóról szóra úgy fogalmazza meg, ahogy azt én is gondolom. ehhez nincs mit hozzáfűznöm Balázs :)
Ha mi változunk belsőnkből, és értékekre lelünk, megszűnnek kötelékeink annak lenni, a játszmák is szertefoszlanak, és valami egész más lép a helyére megmaradó kapcsolatainkban. Persze ez némi munka, kitartás, belátás. Csak te tudd, hol a helyed :)és miért, és tudd, határaid, korlátaid te állítod fel és azon bármikor változtathatsz....
____
A teljes felszabadulás egy picit elszakadást is jelent ettől a fizikai valóságtól,
Kedves Böbe: ó igen, döbbenetesen el lehet szakadni, marad az elvágyódás és a lebegés, inkább odaát vagy mint itt és nem élsz már földi életet sem. Aztán míg "odafönt" úszkálsz egy csomó mindent megtudsz és szépen haladsz visszafelé és egyszer csak összeér benned a kettő. Középföldre érkezel, a fönt és lent benned, saját központodban egyesül. Van elmozgás, de tudod hova térsz vissza. És akkor örömöd lesz az ittlétben :))
Minden okkal történik, csak meg kell látni és tanulni kell belőle, és ha tanulátl és tapasztaltál és éreztél, beválthatod boldogságra :)
Nem vitatom h oan nagyon könnyű lenne.
Rosszul fogalmaztam... :)
Persze, h én is céllal írok! (van, ami csak úgy jön, de...) és a célt is tudom, mindig űzött vmi belső vágy, h segítsek az embereken, a társakon, és ha én megtudtam vmit, akkor azonnal közkinccsé tettem, h másoknak is jobb legyen! Azt hiszem, ezért írok! És minden írásomban ezt igyekszem megfogalmazni, egyszerűen, és közérthetően.
Nos, a nem voltak céljaimat azt arra értettem, amikor már nem azok voltak a céljaim, mint korábban!
Tehát rájöttem, h nem az a fontos, h mit érek el, és mit hagyok magam után, hanem az az érzés, érzelem , belső tapasztalat gyűjtemény, amit mindeközben megélek! Ekkor rádöbbentem olyan nagy igazságoktra is, amit az ember olvas, olvas, de nem érti, sokáig nem érti, miszerint mekkora a gondolataink hatalma, hogy az vagyok, amit gondolok magamról, a múltam eredménye vagyok, és minden tettem a jelenben kihat a jövőmre, és h a múltba tekintés csak fájdalmat okoz, ha a jövőt faggatom, kétségek jönnek, semmit sem lehet a múltban, v a jövőben megélni, csakis itt és most!!!
A boldog pillantokat sem lehet konzerválni, mert minden folyton, és pillanatról pillanatra változik!
A családi kötelékekről meg annyit, h bizonyosan nem véletlenül vagyok közöttük! Talán éppen én kaptam meg a lehetőséget arra, h segítsek nekik változni! Én így látom, bár sok spirituális ember szerette volna már, ha elhagyom őket, de nem tettem meg, mert szükségük van rám! Lehet, h így lassúbb a fejlődés és a változás, de sokkal élvezhetőbb, mivel szemmel látható! ÉRZEM, tudom, látom, h nem a nagy szavakkal kell segíteni, hanem azzal, h én változom, és így ők is változnak! Voltak ebből érdekes helyzetek, amikor rájöttek, h már nem tudnak irányítani, m egykor, féltették a helyzetet, de rájöttek, h nekik is jobb lett! Velem változnak!
És én belül már egy másik ember vagyok!
egy ismerősöm mondta, a változásról, amikor még én nem vettem észre, és vehemensen védtem, h uaz a Brátán Erzsi vagyok, aki voltam!
- Külsőleg igen... - mosolygott.
- ezt hogy érted?
- Hát... külsőleg lehet, h uaz vagy, csak a gondolataid mások! - mosolygott.
ekkor ledöbbentem, és erre már nem tudtam mit mondani- való igaz! Fejben dőlt el! Minden fejben! Amin én átmentem, azt mind csupán belül éltem át... :)
Szép megfogalmazás Kinga!:)
"ó igen, döbbenetesen el lehet szakadni, marad az elvágyódás és a lebegés, inkább odaát vagy mint itt és nem élsz már földi életet sem. Aztán míg "odafönt" úszkálsz egy csomó mindent megtudsz és szépen haladsz visszafelé és egyszer csak összeér benned a kettő."
Értelek Erzsi!:)- szeretem is az írásaidat!:)
Néhány felvetés:
"Persze, h én is céllal írok! (van, ami csak úgy jön, de...) és a célt is tudom, mindig űzött vmi belső vágy, h segítsek az embereken, a társakon,"
- segíteni termékeny táptalajon, megfelelő környezetben lehet. A segítő szándék önmagában még kevés, sajnos.
"A boldog pillantokat sem lehet konzerválni, mert minden folyton, és pillanatról pillanatra változik!" - a boldogság állapot, mely az időtől független. A boldogság a változáson túl van.
"A családi kötelékekről meg annyit, h bizonyosan nem véletlenül vagyok közöttük! Talán éppen én kaptam meg a lehetőséget arra, h segítsek nekik változni!" - mindenki ezért kapta a családját, ugyanakkor, ha a távolság túl nagy lesz két ember között, a szakadás elkerülhetetlen. Hozzátartozik a kérdéshez, hogy az élet legnagyobb leckéje az ELSZAKADÁS gyakorlata.
"ekkor ledöbbentem, és erre már nem tudtam mit mondani- való igaz! Fejben dőlt el! Minden fejben!" - én inkább úgy mondanám, hogy szellemben és lélekben, de egyről beszélünk.:)
Örülök, hogy tetszett.
Egy apró megjegyzés...mit hol döntünk el. Én szívnek és agynak hívom. Ki lehet próbálni, milyen az érzésben, ha valamit dudatosan, erővel agyból döntünk el, kilogikázzuk, vagy kimatekozzuk :) és milyen az, ha befelé figyelsz és belső rezdüléseidre (szívedre) figyelve, bárhogy is lesz, aképp döntesz, azt vállalod fel. A vállalásunk is más érzetet kelt bennünk, ha valamit szívből, vagy ha fejből döntünk el és van következménye. Az egyikben nem hazudsz magadnak, a másikban igyekszel meggyőzni a belső hangot :). Ez nagy játszma.
Én túlagyalom a dolgokat, bevallok, de szemrehányást soha sem tettem magamnak ha szívből döntöttem vmi mellett vagy ellen. El tudtam számolni....
Igen, ezért írtam a szellem-lélek kontextust.
szellem - fej
szív - lélek
Azt hiszem, mindegy, minek nevezzük, uarról van szó!
Kinga neked is köszönöm! :)
Igen, a szívre hallgatni más, m az észre
Balázs!
Igaz, sőt nap, mint nap tapasztalom, csak annak lehet segíteni, aki hagyja, azaz a termékeny táptalajon. Ui. nem én segítek, hanem önmaga teszi meg! Mivel megért vmit, amit addig nem, és hajlandó változtatni a szemszögén, hozzáállásán, vagyis, már belülről fakad, megtörtént az a bizonyos AHA élmény! :)
A boldogság az elfogadás, és a hála érzése, mikor úgy élünk, ahogyan szeretnénk, és a gondolataink, vágyaink, cselekedeteink összhangban vannak! - gondolom én... :)
A boldogság definícióval egyet tudok érteni.:)
A segítségnyújtásra vonatkozóan pedig azt gondolom, hogy impulzusokat lehet adni, a környezet pedig eldönti, hogy mit kezd vele.
A közvetlenebb kapcsolatok esetében nagy úr a szeretet. Olyan dolgokra veszi rá az embereket, amiket idegenek kedvéért át sem gondolnának.
Ezért lehet az, hogy a családtagokkal, barátokkal, társakkal kapcsolatban nagyobb szabású karmikus feladata adódik az embernek.
Ez nagyon igaz!
A szeretet!
Ha pl. arra gondolunk, h egy elsős kiscsemete a szeretett tanítónéni miatt tanul, és a kedvéért mindent megtesz! :)
"A boldogság az elfogadás, és a hála érzése"
ezen sokat töprengtem, az elfogadáson és a boldogságon és a kettőn együtt.
Az elfogadásban az is benne van, nem tehetsz mást, elfogadod, beletörődsz, így próbálsz meg boldog lenni, tehát inkább boldogulásról van szó és nem szabad boldogságról. A boldogság nekem szabad és áradó, persze ott van benne az elfogadás, de mégis egy szinttel valahogy másabb érzés. Ha boldog vagyok kinyílik a tér, nem jut eszembe elfogadok e vagy sem, csak áradok, én vagyok a minden és bennem ragyog a nap. A létezés öröme tölt el, minden varázslatos, szárnyaló és a legkissebb dolog is ajándékként hat számomra. És ezt a bennem jeklen lévő állapotot más megérzi, rá is hatással van, maga a jelenlétem.
A hálával egyet értek. Hálás vagyok ennek ha ez betölt és eltölt engem, és ha ezt kimondom, hálás vagyok, valahogy a kegyelmi állapot köszönt vissza rám és még tovább emel:)
Ez nagyon szép érzés, az egyik legszebb, ha nem a legyszebb.
Kedves Kinga!
Te uolyan szárnyaló lény vagy, m én! szívesen találkoznék veled személyesen is! :)
Szóval valójában a szavak nyújtotta korlátok között próbáljuk meg elmagyarázni, vagy inkább kifejteni ugyanazt, - amit érzünk, amire már nincs se szó, se semmi, amivel el lehetne mondani, vagy meg lehetne fogalmazni...
Amikor a puszta létezés öröme tölt el olyan fantasztikus érzéssel, hogy még a pók a falon is csodálatos!!!!!
:))))))))))))))
Mindnyájan szárnyaló lények vagyunk, csak van, akinél ez nyilvánvalóbban kerül felszínre.:)
Uccu neki a találkozásnak!:)
:))))))) ebből Te sem maradhatsz ki!
Nekem csak 7közben jó Bp - en! :))))))))
Én meg egész héten oda vagyok száműzve.:)
Szia Böbe!
De jó, hogy Balázs bejegyzése emlékeztetett, akartam írni, csak rohanósra sikeredett a napom...Vagyok.
Szóval nagyon szívesen és örömmel és repülnék is.....
Zalaegerszegi vagyok, tervbe van véve Pest, de az is csak péntek este és hétvége. Ritkán mozdulok ki és azt is hétvégén :))
Gyere el, szeretettel várlak.
Sajnos, akkor nem jön össze :((((((((
(a 7végéimet a családnak szentelem)
De az éterben együtt repülünk! :))))))))))
Örökké, végtelenül, és határtalanul....
Rendben, majd csak adódik valahogy alkalom egyszer:)
Az éterben pedig korlátlanul :)
Például mobiltelefon, videochat, skype stb.:)
A telepátia már elavult eszköz.:)
:))))))
A telepátia már elavult? Komolyan jót mulattam!
Nekem van skype om, de utálok vele csevegni, mivel akkor mindig az van:
- Nem hallak...
- várj beállítom...
- Még mindig nem hallak! Recsegsz!
- hol a csudában kell ezt beállítani?
- nincs kép! hihi..
- te meg lefagytál!
- mit mondasz? Nem hallak...
- inkább írjunk
- én utálok gépelni...
- akkor hát szia...
- szia, ezt jól megbeszéltük!
(Balázs, keményen elgondolkodtattál néhány megjegyzéseddel...
pl. a szeretet, amikor nem akar adni vki a másiknak, v soha nem is adott... . és ezzel a szenvedéstörténettel... amikor már azt hittem, meg lehet szabadulni... sőt néha totál sikreült... és akkor jött ez a samsara... :) )
Ok. De ez a válasz tényleg ide jött?:)
Apropó! Láttátok a Szamszára c. filmet?
én láttam a filmet, többször is, de egyszer még régen a HBO, amikor még néztem tévét, egyszer meg kb 2 éve, csak akkor már TUDTAM, miről van szó!
nem ide jött, átrakom :)
nem láttam...mesélj
bármelyik eszközön elérhető vagyok, mobil,chat , skyp...telepátia is megy, de az gyakorlás és jobb a tiszta ügy :)
Erzsi! Hát igyekeztem megnevettetni titeket.:)
Ugyanakkor ez enyhe utalás volt arra is, hogy azok a dolgok, amik korábban spirituális jelleget öltöttek, ma megoldottak a technika által.
Mindazonáltal, ahogy a skype-ban, a telepátia vételében is adódhatnak kommunikációs zajok.
Nekem az egyik kedvencem a Szamszára c. film. Rendkívül egyszerű mégis végtelenül sokatmondó, érdemes utánanézni.
Sikerült! Nevettem! :)
Kingának is van kódkocka?
Értettem :)
Kódkocja, jégkocka...
a betűablakra gondolsz a rokkantkocsival? h azt be kell oda ütni? az van
mire gondolsz
Egyébként ezekre a technikai kütyükre csak addig lesz szükség, amíg nem fejlesztük ki totálisan a telepátiát! Tök jó, ha gondolok, vkire, "veszi" az adást!
Nekem nincs.:)
Jaja, a betűablakra, a rokkantkocsival! Attól ilyen nehézkes, úgy látszik, csak Balázsnak nincs! Pedig be vagyok jelentkezve! :))))))))
A helyzet fordítottan áll Erzsi!
A telepátia tökéletes használata volt előbb. Aztán az a történelem folyamán szépen háttérbe került, kikerült az emberi köztudatból a használata és a modern technika pedig megtalálta hogyan lehet helyettesíteni. Tehát nem előrefelé haladunk, hanem vissza.:)
A betűablakhoz képest pedig egész gyorsan pörögtök!:)
De én eskü, hogy minden ilyen felesleges cuccot kikapcsoltam a kommentelés útjából.
És ez az ellenőrőkódos akármi csak akkor jelenhetne meg, ha nem regelt felhasználók írnak.
Sebaj...:)
beütöm, had fusson :)
Na, látod! Ember tervez... akkor kapcsold ki a Kinga és a Böbe felhasználok útjából! :))))
A telepátiát meg tudom, h az volt előbb, és az si biztos, h vissza fogunk oda jutni újra! Totál leronygoltuk magunkat, és az anyag átvette felettünk a hatalmat, de vissza fogunk térni!
Ez biztos!
Már, aki túléli ezt az elanyagiasodást.:)
És az sem biztos, hogy a mi generációknak jut már az öröm. Bár, ha újraszületünk, ami szinte biztos, akkor lesz sanszunk nekünk is belekóstolni.:)
Hát igen... de még eljuthat hozzánk az öröm, állok elébe!
Van olyan sprit ember, aki azt állítja,azért élünk ma ilyen sokan a Földön, mert a fináléra jöttünk! Ha így van, állok elébe!
Kinga!
Neked is igazad van, a szenevedéseimből tanultam én is, és azt használtam fel a lépcsőn való feljebb lépkedésre!
Hm...
Én a spiritualisták azon tábora felé hajlok, akik azt a nézetet képviselik, hogy az idő előrehaladtával az élőlények folyamatosan egyre inkább visszaesnek, "gyarlóbbak" lesznek, így magasabb szintű létsíkokról egyre többen kerülnek ide. Illetve innen halál után nem távoznak magasabbakra, hanem maradnak itt, vagy méglejebb süllyednek. Ezért vagyunk ma annyian, ahányan. Hozzátartozik a dologhoz, hogy az ittlévők utolsó esélyeiket játszák el a finálé előtt és csak néhány fognak "megmenekülni" győztesen kikerülni a "harcból".
csak néhány fognak "megmenekülni" győztesen kikerülni a "harcból".
Igen
a keresett "tudásdarabkák" összeilleszkednek lassan, de ez nem elegendő, h a szétszaggatása az Egésznek bennünk összeáll. a tudást boldogsággá érdemes váltani itt testben, ha sikerül és megéled, érzed, egyre nagyobbra nyílik a vasajtó....mögötte van vmi....nézz be :)
Nehéz menet. nem vitatom és kevesek...valóban...
Észrevettem, hogy te más szemszögből nézed a dolgokat, mint akikkel eddig összehozott a sors!
neked is igazad lehet, de jobb hinni egy szebb jövőben... :)
és mi lesz azokkal, akik nem kerülnek ki "győztesen"?
Akkor mégsem lehet igazam, ha jobb hinni egy szebb jövőben.
És igen, igyekszem máshogy látni a dolgokat, mert az, ahogy az emberek többsége idáig látta, vezetett oda, ahol most a világ tart.
Mindennek megvan a következménye, nem akarom magam abban a hitben ringatni, hogy az ember tevékenységének jelen esetben nem lesz. A felemelkedés be fog következni, de ezt először egy összeomlás, pusztulás előzi meg. Mint, ahogy zajlik ez minden folyamat esetében itt a földön.
Ennek örülök! :)
Igen, minden felemelkedést először pusztulás előz meg, és ahogyan nagyban, úgy kicsiben is...
azaz ezt én már saját tapasztalatból is tudom! És ma már nem mondom, h sajna, mert igencsak élvezetes volt! A LÉPCSŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ! Az tuti volt, amikor megtapasztaltam, amint elém tárult, és amikor megpillantottam a legsötétebb zűrzavarban azt a halovány fénycsíkot... és ahogy elindultam felefelé... húúúúúúúú, de jó volt! Jó játék volt!
A lépcső most is ott van, csak nem olyan élesek a kontúrok!
Azt gondolom, nem baj, ha szenvedünk, mert ez tényleg életünk része, de ha észrevettük, akkor ne engedjük, h lehúzzon minket!
A végén tényleg azt mondhassuk, kérünk még belőle,(a földi létezésből) mert nagyon jó játék volt!
"A végén tényleg azt mondhassuk, kérünk még belőle,(a földi létezésből) mert nagyon jó játék volt!"
Szép megfogalmazás!:)
Vörösmarty ezt így fogalmazta meg:
"Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!"
Már én is filóztam a játék kérdésén.
Akkor, ha jól emlékszem, azt írtam: A fölvállalt játék az élet s(h)ója
...hogy jövünk e még? előbb lejátszom ezt :)))
aztán megbeszéljük
Hogy merült most fel, hogy jövünk-e még?
:)
nem most, már rég...
és ha kész vagy, ha most végeztél? itt
nem állítom, hogy nem jövök, csak feltételezem, hátha van ilyen
Most félek, hogy nem értelek.:(
Kinga!
Még az ids lehet, h végeztem, és többet nem kell jönnöm, bár az eddigiek szerint még bőven van mit tanulnom, még maradt feladat... Volt,h hívtak vhová, s nem mentem, m még nem volt kész a "lecke" :)
Balázs!
Abban egyetértünk, h csak a régi romjain épülhet az új, előbb össze kell omlania mindennek, h új alapokról kezdődhessen minden!
A játékra pedig már több írásomban kitértem, mint pl. a Ne várj jobb jövőt című versem végén is:
"A mára mondj igent,
vesd bele magad,
most ugorj egy fejest,
hogy majd elmondhasd:
Jó játék volt Uram,
tetszett az Élet,
főúr, az asztalra
kérem ugyanezt!"
Megjegyzés küldése