Sokan a mai napig Indiát a mesék országának tartják, mégis ellentmondásos érzéseket válthat ki belőlünk változatos és lenyűgöző színeivel, formáival, ugyanakkor a kellemetlen szagokkal, és az óriási méreteket öltött szegénységgel. Az izgalmas élményekhez egyfajta benső utazás is párosul, a legrejtélyesebb és legnehezebb: önmagunk felfedezése.
Indiába utazni bátorság, kell egy olyan benső indíttatás, hogy az ott élő emberek szemében megpillanthatjuk saját magunkat, mint egy tükör, elénk varázsolja, lelkünk mélyen elrejtett rabul ejti egy életen át.
Engem egy látomás repített el Indiába, mindig is vonzott ez a mesés ország, de nem foglalkoztam vele különösebben. Aztán egy betegségnek köszönhetően utam egy kineziológushoz vezetett, ahol elkezdtem fokozatosan EMLÉKEZNI. Csodálatos, és egyben tragikus indiai képek peregtek le előttem, és tudtam, látnom kell Indiát. Miután meggyógyultam, a vágy, hogy lássam a bennem élő képek színterét, egyre nyugtalanabbá tett, és éreztem nyugalmat csakis az utazás hozhat. Ketten indultunk útnak, útitársamat sorstársamnak is nevezhetném…
DELHI
Az ország fôvárosa egy folyam partján emelkedik. A folyó régi szanszkrit neve Jamuná, melynek partján egykoron hősi csatákat vívtak a hatalomért és az igazságért. India történetében kiemelkedő-e vidék szerepe, itt épültek és dőltek romba India nagy birodalmai. Delhit a világ egyik legrégibb városának tekintik. A ma is fennálló város (Új-Delhi nélkül) tulajdonképpen az a város, amelyet Sáh Dzsehán nagymogul alapított a 17. század első felében. Delhi, mintha sűrített mása lenne egész Indiának.
A megérkezés sokkhatás annak, aki még nem járt ázsiai területen, éjjel-nappal emberek tömegesen nyüzsögnek az utcákon, fanyar szagok terjengnek a levegőben, fülledt melegben és kaotikus közlekedésben (persze, csak számunkra az). Folyamatos hangzavar, dudaszó közepette igyekszik az ember szállást keresni. Fő közlekedési eszköz a riksák különféle változatai.
Megérkezésem drámai volt, életem első ázsiai útja, hajnali fél kettő, útitársamat kirabolták még a repülőtéren, engem meg a sírógörcs kerülgetett… Egy gondolat zakatolt egyre hangosabban a fejemben: Mit keresek én itt? Haza akarok menni! A repülőn szerzett alkalmi magyar útitársaink siettek segítségünkre, és kalauzoltak el átmeneti szálláshelyünkre. Megdöbbentő volt a látvány az éjszaka közepén, szálláshelyünkön szobánk felé igyekezve, lépten-nyomon földön alvó indiai emberek tömegein kellett átlépkedni, a mozdulatlan testek között szlalomozni. Már pusztán az a tény, hogy én átlépjek és keresztül gázoljak embereken rémisztő volt.
Szobánk lehangoló, egy ici-pici fürdőszobával, ahonnan inkább kifordultam, s úgy gondoltam, inkább nem erőltettem a tisztálkodást.
A belvárosban hosszú bazársorok találhatók, gyönyörű selymek, és szárik (indiai népviselet) pompáznak és csábítgatják a pénztárcáinkat, természetesen alkudni kötelező. Egymást követik a hindu mitológiában roppant szerteágazó istenségek templomai (Siva, Brahma, Vishnu stb.), némelyik templom hagy kivetni valót a tisztaságán…
A belépés szigorúan mezítláb lehetséges, eleinte zavart, hogy a piszokban lépkedek, talán még ingerültté is váltam tőle, de ahogy teltek a napok és megnyíltam India számára, már egyáltalán nem feszélyezett. Az egyik kedvenc helyem, illetve templomom Delhiben a Szikhek egyik főépítménye volt. A szikh vallásról érdemes tudni, hogy egyszerű és tiszta egyisten hit. Alapítója az ősi hinduizmus alapvető tanításait egyeztette össze az iszlám szigorú egy isten hitével, közben megtartotta a lélekvándorlás elvét. Híveit szikheknek, azaz tanítványoknak nevezte, hierarchiát nem létesített, a szikhizmus talán a világ egyetlen magasabb rendű vallása, melynek nincs papsága. Minden szikh férfi, ha ismeri a szikh Szentírást, papi teendőket végezhet. Szertartás jóformán nincs is, az istentisztelet voltaképpen csak a Szentírás olvasásában és himnuszok éneklésében áll. Az egyik legharcosabb, legbátrabb nép hírében állnak. A templomba lépve hihetetlen nyugalom telepedett rám, jó érzéssel nyúltam el én is a földön, és átadtam magam az édes meditációnak. Meditatív zene, énekszó szállt a levegőben, bármerre néztem, csak a békét éreztem. Velem volt egy kisfiú hatalmas barna szemeiből, érdeklődő kíváncsiság és szeretet áradt. Nem tudom mennyi idő telt el ott, csak úgy, azt hiszem kicsit megállt az idő. A kisfiú kivitt minket a templom belső udvarába, ahol egy csodálatos szépségű medence fogadott, hófehér márvány oszlopsorokkal körbevéve. Ezután a csöpp idegenvezetőnk levitt a templom alagsorába, ahol a földön ültek az emberek hosszú sorokban egymással szemben és a templom ingyen konyháján táplálkoztak. Nem volt számukra kérdés és számunkra sem, ha már az élet odavezérelt, hogy leüljünk közéjük, és engedünk a vendéglátásnak. Fantasztikus érzés volt velük lenni és érezni a köztük levő összetartó energiát.titkait. India csak annak fedi fel elrejtett titkait és csodáit, aki képes a feltétel nélküli elfogadásra, befogadni mindazt, amit ott kapunk és aki-e csodákat megpillantja, annak szívé.
1 Hozzászólás:
Nagyon örülök útinaplódnak, örömmel olvastalak és foglak is következő részek alkalmával.:D
Megjegyzés küldése