Odaát

Sokszor hallottuk már, hogy valaki „magán kívül van az örömtől vagy éppen a bánattól”. Már eleve ez a kifejezés: „magán kívül”, érdekes információkat hordoz: Mi az, hogy magán kívül? Akkor valójában hol is?

Ha látsz egy embert, aki magán kívül van pl. az örömtől, egyszerűen nem bírsz a szemébe nézni. Olyankor nincs tekintete (szeme van, persze), de amit tekintetnek nevezünk (két szempár egybefonódása), az a megmagyarázhatatlan kölcsönösség, nos, ez akkor nincs ott. Az illető magán kívül van. Persze, múló állapot ez. Nem is szokott sokáig tartani. Az illető lehiggad, és furcsa tekintettel néz körül: Hirtelen nem érti, mi történt vele? Csak annyi történt, hogy a lelke egy kis időre „odaát” volt, és utána visszatért a testébe.

De, hát hol is van az, az „odaát”? Egy másik dimenzió? Egy másik világ? Vagy csak becsapnak minket a saját érzékeink? Nem. Egy egészséges ember érzékszervei mindig jól működnek. Nincs szó semmiféle varázslatról sem. Az adott ember, amikor egyfajta erősen felfokozott érzelmi állapotba kerül, akkor szinte automatikusan átéli azt, aki ő maga (önvalóját, lelkét), azt a hamisítatlan, igazi lét-állapotot, aki mindig is volt: anyagtól, földi súlyoktól mentesen, mint ahogy MINDIG is volt, lesz.

Kétségtelen, fizikai szavakkal nehéz megfogalmazni, hol is van ez az „odaát”?

Az emberiség történetében mindig is létezett a „túlvilág” fogalma, de szabatosan megfogalmazni azt a „világot” nem sok embernek sikerült. Fizikai aggyal-szívvel-testtel nem is lehet. Utalni lehet rá, és sámánoknak, indiai jógiknak, egyéb „különleges” képességekkel bíróknak sikerülhet bepillantást nyerni oda, ahol, ha valaki végleg átment, nincs visszatérés.

Nos, szerintem a dolog közel sem ennyire nehéz és bonyolult. A Világok átjárhatók. Soha, senki sem tiltotta ezt, senki nem gördített semmilyen akadályt ez elé. Csak a fizikai létben élő hús-vér ember hajlamos dolgokat misztifikálni.

Mindent – a lélek tényét is – fizikai (és lélek-birodalmi) törvények határoznak meg. Inkább úgy fogalmaznék, a fizikai létben élő ember számára szokatlanok a szabályok, melyek a világok átjárhatóságát biztosítják bárki számára. Minden a tudat-állapoton múlik. A tudat adott állapota egyfajta rezgés-szám. Ha ez túlságosan alacsony, nem juthatsz át abba a másik világba (profán, de üzemanyag nélkül nincs utazás!) Olykor sok-sok energiát kell bevinni ahhoz, hogy bepillantást nyerhess abba a másik világba. Tehát, úgymond: magadon kívül kell lenned, hogy ez sikerüljön.

Ám bárki megteheti. Nem kell hozzá lottó-ötös feletti mámor, elég, ha lélekben igazán erős vagy, és képes vagy ráhangolódni arra a másik világra, ha eléggé kíváncsi vagy arra: Mi van „odaát?”

Címkék: Baranyi András, odaát, Olvasói cikkek, Olvasói-Alkalmi szerzők cikkei