2010. december 19., vasárnap

Odaát




Sokszor hallottuk már, hogy valaki „magán kívül van az örömtől vagy éppen a bánattól”. Már eleve ez a kifejezés: „magán kívül”, érdekes információkat hordoz: Mi az, hogy magán kívül? Akkor valójában hol is?

Ha látsz egy embert, aki magán kívül van pl. az örömtől, egyszerűen nem bírsz a szemébe nézni. Olyankor nincs tekintete (szeme van, persze), de amit tekintetnek nevezünk (két szempár egybefonódása), az a megmagyarázhatatlan kölcsönösség, nos, ez akkor nincs ott. Az illető magán kívül van. Persze, múló állapot ez. Nem is szokott sokáig tartani. Az illető lehiggad, és furcsa tekintettel néz körül: Hirtelen nem érti, mi történt vele? Csak annyi történt, hogy a lelke egy kis időre „odaát” volt, és utána visszatért a testébe.
De, hát hol is van az, az „odaát”? Egy másik dimenzió? Egy másik világ? Vagy csak becsapnak minket a saját érzékeink? Nem. Egy egészséges ember érzékszervei mindig jól működnek. Nincs szó semmiféle varázslatról sem. Az adott ember, amikor egyfajta erősen felfokozott érzelmi állapotba kerül, akkor szinte automatikusan átéli azt, aki ő maga (önvalóját, lelkét), azt a hamisítatlan, igazi lét-állapotot, aki mindig is volt: anyagtól, földi súlyoktól mentesen, mint ahogy MINDIG is volt, lesz.
Kétségtelen, fizikai szavakkal nehéz megfogalmazni, hol is van ez az „odaát”?
Az emberiség történetében mindig is létezett a „túlvilág” fogalma, de szabatosan megfogalmazni azt a „világot” nem sok embernek sikerült. Fizikai aggyal-szívvel-testtel nem is lehet. Utalni lehet rá, és sámánoknak, indiai jógiknak, egyéb „különleges” képességekkel bíróknak sikerülhet bepillantást nyerni oda, ahol, ha valaki végleg átment, nincs visszatérés.
Nos, szerintem a dolog közel sem ennyire nehéz és bonyolult. A Világok átjárhatók. Soha, senki sem tiltotta ezt, senki nem gördített semmilyen akadályt ez elé. Csak a fizikai létben élő hús-vér ember hajlamos dolgokat misztifikálni.
Mindent – a lélek tényét is – fizikai (és lélek-birodalmi) törvények határoznak meg. Inkább úgy fogalmaznék, a fizikai létben élő ember számára szokatlanok a szabályok, melyek a világok átjárhatóságát biztosítják bárki számára. Minden a tudat-állapoton múlik. A tudat adott állapota egyfajta rezgés-szám. Ha ez túlságosan alacsony, nem juthatsz át abba a másik világba (profán, de üzemanyag nélkül nincs utazás!) Olykor sok-sok energiát kell bevinni ahhoz, hogy bepillantást nyerhess abba a másik világba. Tehát, úgymond: magadon kívül kell lenned, hogy ez sikerüljön.
Ám bárki megteheti. Nem kell hozzá lottó-ötös feletti mámor, elég, ha lélekben igazán erős vagy, és képes vagy ráhangolódni arra a másik világra, ha eléggé kíváncsi vagy arra: Mi van „odaát?”


8 Hozzászólás:

Érdekes ez a rezgésszám magyarázat, de mindenesetre érthető, mi is az az "odaát"!

Nagyon érthetően írsz, s rá tudtam hangolódni a lényegre!

Tetszett!

Szeretettel: Ditta

rezgésszám

mindennek adott frekvenciája, rezgésszáma van, melyhez akár hang, szín is társulhat

a rezgésszám emelkedik annyit hallhattuk már...

volt egy nagyon szép élményem ami egy látott képhez társult. a képben hirtelen egy spirál galaxist láttam kint az univerzumban, melyből fölfelé és tán lefelé is egy erős fénnyaláb lépett ki. adott rezgése volt, hangja, mint valami különös éteri zene. soha nem feledem. láttam és mégis a belsőmben szoolt.

amikor itt vagy odaát, azt hívják 5D-nek. ezt jelenlétként éled meg, mégis itt is vagy és ott is. kettő az egyben igen különös érzés, de nagyon joo
van amikor csak odaát vagy (nincs jelenlét csak a marad test) ... révület,és visszahozod a megtapasztalást....halált is eredményezhet. nincs visszatérés.
van amikor teret utazol, van amikor időt
és van amikor párhuzamos síkra tévedsz

és van túlvilág is, árnyvilág.
oovatosan érdemes utazgatni :), bár megéri olykor

Köszönettel olvastam András az írásodat.
Kinga

Szerintem András nagyon jól körülírta az Odaát fogalomkörét, Kinga kiegészítésével pedig brilliáns az összkép.
András csupán annyit próbált a dologból szerintem kihozni, hogy az "utazás" egyáltalán nem annyira elképzelhetetlen, mint az ma a legtöbben gondolják. Jól fogalmazta meg az átjárhatóságot.
Nekem az összképből annyi hiányzik, hogy ez a bizonyos "odaát" fogalmilag mindig valahova máshova helyeződik, mindig a jelenlegi lét ellenpólusa lesz. De ugyanakkor ilyenről nem beszélhetünk, mert minden egymás mellett van és a jelenben. Szóval itt is még megjelenik a dualitás gondolata, a tökélyhez pedig azt el kell hagyni.

amikor az odaát ideát van és a kettő benned teljesül, egy belső, központi magban....na az az igazi csoda

van olyan amikor egy járat az egész és te középütt vagy a két poolus közepén és benned lesz minden egy
az ideát odaát egyben, egy jelenlétben, benned

Igen, erre az állapotra igyekeztem utalni a "Szeretetlen emberről" c. írás utolsó előtti bekezdésében.:)

szőrözzünk

más az ideát ideát jelenlevés
és más az odaát betöltekezése az itt lévő jelenlétbe, az összekapcsolással
valami pluszt hozol, ami megélhető most

jojo. egy követ fújunk

Értelmetlennek tartom az elkülönítést.
Létezés csak egy van.

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló