2011. április 11., hétfő

A szeretet céljáról és a végtelenség céltalan egyensúlyáról


Ha létezik egy végtelen egyensúly, akkor van-e célja a szeretet létezésének? Hiszen ami vég nélküli, az nem szolgálhat egy végcélt. Ezek alapján tehát a szeretet vagy végtelen és nincs célja, vagy éppenséggel van célja, de ez esetben véges. Amennyiben viszont nincsen célja, vajon miért akarunk tárgyat keresni számára, tehát célt találni neki, mely cél az előzőekből következően a múlandóságot vonja maga után? Vajon ragaszkodunk-e a múlandóság melankóliájához, vagy éppen csak nem tudunk mit kezdeni a szeretettel?



3 Hozzászólás:

Én azt gondolom, a szeretet örökkévaló, csak mi itt lenn nem tudjuk mindig helyesen értelmezni, ugyanúgy eltávolodtunk tőle, mint magától a Forrástól, azaz nem tudunk mit kezdeni vele! :)

Na, hát pont ez az. Annál is inkább, mert a szeretet és a forrás nem különböző lényegű, egyik nincs a másik nélkül. De figyeljük csak meg, hogy mennyire rögeszmésen keresünk a szeretetnek tárgyakat!:)

Így igaz!
Azt hisszük, ha ezt, vagy azt elérjük, akkor szeretni fognak, pedig dehogy! Nem itt a lényeg! A szeretetről mindenkinek jóformán más jut eszébe, hiszen mindent másképp szeretünk, és az nem ugyanaz a Forrás-szeretettel!
Az inkább elfogadás, vagy pillanatnyi öröm, pótcselekvés...

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló