2011. április 17., vasárnap

A jövő titkai

 

Amikor egy kisbabát ringatsz a kezedben, a jövőre hangolódsz. Ebben a folytonos mozgásban – amelyben egyáltalán az idő létezik – te már a múlt felé hátrálsz, miközben a jövőt (a kisbabát) ringatod. A jövő záloga a kezedben van. Mit fog tenni ő, és mit teszel te? A legfőbb kérdés pedig: Mi a történések értelme? Egyáltalán, lehet-e bármiféle „értelmet” keresni, ha az aki keresi, teljesen kiszolgáltatott? Hogyan lehet a jövőt tervezni úgy, hogy nem vagyunk teljesen tisztában sem a múlttal, sem a jelennel? Ha nem látjuk a fától az erdőt, magunk is apró facsemeték vagyunk. Csak a legmagasabbra növő fák képesek rálátni az alattuk lévő rengetegre. A tudat, hogy alant az élet tobzódik, de „nekem” rálátásom van erre, emelkedetté tesz. Lerázok magamról mindent, ami aláhúz, bánt, keserít, elbátortalanít... Csak az Egészet látom. Csak az Egész alakulása visz tovább a jövőbe. Bár része vagyok magam is a folyamatnak, nem tehetek ellene. Sokan megpróbálják, de ez mindig visszaüt, és elég keményen... Akik bombákat gyártanak, bomba által vesznek el...
Akik szeretetet mímelnek, a gyűlölet haragosai által vesznek el. 

Kérdés: El lehet-e egyáltalán veszni? A szavaink képesek-e kifejezni a lét mozgásainak valódi tartalmát?
Vagy csak bábuként (hernyóként...) tekergőzünk ide-oda pusztán azzal a céllal, hogy minél nagyobbat harapjunk a rágószervünk előtt lévő levélből?...
Megvan ez a világ igazán váltva? – Hát, szerintem nincs! Krisztus ugyan kereszthalált halt értünk (mindannyunkért), mégsem teremtett tiszta helyzetet. Csak egy újabb káosz nyitánya lett. Az ember, aki valójában minden porcikájában Isten (is), szívében visszazüllik a múltba (mert az a könnyebb...:)), és folytonosan felejt. Elfeledi, ki ő, miért van itt, és mi a dolga? Ezek a tévelygések húzzák le folyton-folyvást: Éhezik, mert már nem tud meglenni a szupermarket nélkül..., stresszel, mert már nem tud meglenni cégek nélkül... TV-t néz, mert már képtelen az igazi valóságot észrevenni, látni... Bulvárt olvas, mert már nincs saját véleménye... Gyereket szül, és képtelen ellátni, mert kiveszett belőle az anyai ösztön... Virágot vesz a piacon, mert amúgy képtelen értelmesen kifejezni azt, hogy: „szeretlek...” Politizál, miközben fogalma sincs a politika szó igazi jelentéséről...
Harácsol, bánkódik, hajt, öl, börtönbe megy, ön-tetszeleg..., csak egyetlen egyet nem tesz: NEM ÉL!
A jövő titka éppen ebben rejlik: Megtanulni élni úgy, ahogyan azt természetesen kell! Megtanulni nem gyűlölködni! Megtanulni: Megérinteni a másikat nem csak ujjal, hanem szóval, kedvességgel, ráfigyeléssel...
Miért is írom mindezt? Mert én is tanulom...


1 Hozzászólás:

Igazán az írásod második fele tetszett innentől: "Megvan ez a világ igazán váltva?..."

Kulcskérdéseket feszegetsz ismét. Bizony, hogy nincs a világ megváltva. Végre valaki kimondta.

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló