2011. április 11., hétfő

Miért feltűnő az ember meztelen?


Egyik nap a fiam bokszer alsóban sétált a lakásban, nem bírtam nézni, rászóltam.
– Vegyél már fel valamit!
– Miért? Nem vagyok meztelen! – méltatlankodott.
– Akkor is! – kötözködtem.
– Nem értem! – csóválta fejét.
– Nem illik így mászkálni, főleg nem a konyhában! – szögeztem le.
– Én ezt nem értem! Anyuci! Áruld el nekem, miért feltűnő az ember meztelen? Nézd meg az állatokat, hogyan közlekednek, mennek az utcán, és egyébként is, ők egyáltalán nem látszanak meztelennek!
– Ez igaz…

– Neked eszedbe jut, ha egy kutya jön veled szemben, hogy meztelen van? Nézz ki az ablakon, ott ül egy macska!
– Hát… ez is igaz…
– Miért? Miért csak az ember feltűnő? Mert nincsen olyan sok szőre? Vagy, mert nincsen tolla? Miért? – faggatott tovább.
– Hát… Ezek nagyon jó kérdések, de nem tudom a válaszokat! – nyögtem, amikor ilyen dolgok jutnak az eszébe, mindig tud olyat kérdezni, amitől égnek áll a hajam, és nincsen készen a válaszom!
– Várok! – nézett rám jelentőségteljesen, hátha én majd megmondom a tutit.
– Az biztos, hogy a neveltetésünk miatt, mert már kisgyermekkorban rászólunk a babákra, hogy ne mutogassák magukat! Majd szép lassan beleneveljük, hogy azok a részek intim, privát részek, és nem szabad mutogatni! Sőt! Felkiáltunk, rászólunk, ezáltal még féltettebb, még intimebb, még sajátosabb részekké válnak a takargatnivaló testrészeink! – próbálkoztam.
– Na persze! Tényleg csak ezért? – hitetlenkedett.
– Nem tudom! Már megint olyat kérdeztél, amire nem tudok egyből válaszolni! – nyögtem a kérdések súlya alatt.
– Egyébként nem csak a toll, meg szőr miatt, ez sokkal mélyebb, és sokkal régebbi dolog lehet az embernél! – vélekedtem.
– Milyen régi?
– Ősrégi…
– Na, ne! Ezt nem veszem be! Magyarázd el rendesen! Ne csak a gyerekeknek az óvodában, nekem is! Legyen hozzám is türelmed! – követelte a jussát.
– Nem tudom! – kiáltottam fel.
– De! De tudod, csak nem akarod elmondani! – akadékoskodott.
– Jól van! Összeszedem magam! – egyeztem bele.
– Hát… tudod… Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez akkor kezdődhetett, amikor az ember tudatára ébredt a létezésének, amikor rájött, hogy ő egy ember, egy értelmes lény. Amikor felfedezte, hogy csodálatos szelleme belekerült egy ilyen testbe, ami bizony működésileg hasonlít az állatokéhoz. Ezt talán szégyellni kezdte, és ezért öltözött fel. Minden a tudással kezdődött… Aztán az évezredek során különböző elvárásokat támasztott a társadalom az öltözködéssel kapcsolatban, ilyen módon próbálta az embereket az erkölcsi normák betartására kényszeríteni. Az ember azt hitte, hogy okosabb, és különb az állatoknál, ezért muszáj kifejeznie ezt az öltözködéssel, meg miden mással, hogy még véletlenül se keverjék össze őket velük!
– Értem! Már megint ezzel az emelkedett spirituális szöveggel jössz! – méltatlankodott.
– Jó! Ha te jobban tudod, akkor mondd meg te! Tessék! Na… miért? – kérdeztem.
– Én nem tudom, azért téged faggatlak! Nem azért, mert fázik? Miért van az, hogy az ember nem bírja a földi klímát ruha nélkül sem télen, sem nyáron? Hiszen ez az otthonunk, itt élünk mi is, mint az állatok, és a növények, és ők nem öltöznek fel soha! Nem laknak fűtött lakásban! – nevette.
– Talán elkorcsosultunk a ruhák miatt…
– Mert felöltöztünk, ezáltal elveszítettük az alkalmazkodó képességünket?
– Hát… Talán… Én nem tudom…
Még sokáig beszélgettünk erről a dologról, de nekem sem volt meg a teljes válasz.
Tegnap, amikor a piros hetes buszon ültem, eszembe jutott, és magamban mosolyogtam. Milyen lenne, ha most itt mindenki meztelen ülne? Na, persze! Állati vicces lenne, mindjárt kitérne a hitéből mindenki, sőt közszeméremsértés, meg egyéb hasonló dolgok…
De gondoljunk csak bele! Ma is vannak primitívebb népek, akik csak egy ágyékkötőben élik napjaikat, és senki, sőt még mi sem botránkozunk meg rajtuk! Elfogadjuk teljesen természetesnek!
Vajon velünk, civilizáltnak nevezett emberekkel mi történt? Miért feltűnő tényleg egy ember, ha mondjuk, végig sétál a Váci utcán meztelen? Esetleg bemegy egy nagyáruházba vásárolni? Valljuk be, hogy azonnal beindulna a fantáziánk, és szórnánk rá az ítéleteket: „Ez nem normális! Hívjuk a mentőt? Rendőrt? Gyorsan tűntessük el, ne is lássuk!”
Miért?
Miért van ez így? Persze, társadalmi elvárás, morál, erkölcs, stb.
De most hagyjuk ezeket!
Miért?
Az elfogadás, vagy a rejtegetés miatt? Miért nem fogadjuk el a testünket úgy, ahogyan van, ahogyan Isten adta? Miért mennek olyan sokan plasztikai műtétre, fodrászhoz, kozmetikushoz… pedikűr, manikűr, masszázs, dietetikus?
Miért diétázunk, miért takarjuk magunkat? Ha meglátunk egy meztelen embert, akkor az felhívás keringőre? A ruha eltakar? Mit rejtegetünk? A szexualitást? A testi „hibákat”?
Esetleg azt hisszük, hogy a szép ruha eltakarja a lelkünket is más elől? Miért?
MIÉRT?


5 Hozzászólás:

Ez nagyon jó sztori Erzsi, nagyon élveztem. Már magam is számtalanszor gondolkodtam ezen a kérdésen.
A válasz pedig szerintem két dologban ragadható meg: 1. Az ember az egyetlen olyan lény, aki nem ösztönösen működik és még tudja is magáról, hogy meztelen, az állatok ennek nincsenek tudatában. 2. Az ember az egyetlen olyan lény, aki a megjátszásra képes, ugyanis számos nagy szent volt, aki meztelenül járkált. Indiában asszem még most is van egy ilyen csoportosulás, melynek tagjai meztelenül járkálnak. Ám ez csak ott kivitelezhető, ahol az egót és ebből fakadóan a vágyat kilőtték, mint olyat, mivel az ego különíti el a férfit és a nőt és csinál prüdériát a másodlagos nemi jellegek különbözőségéből. A meztelenség a teljes önátadás. A ruha egyfajta védelem. Ahol nincs egymás előtt titkolni való, ott az emberek is meztelenebbek, jól megfigyelhető ez egyes kultúrákban. Más lapra tartozik a Playboy, meg a pornográfia. Az az árúba bocsátott meztelenség világa, melyben a lelki szegény emberek azt bocsátják árúba, amilyük van, ha már lelkük nincs.
A divat egyébként egy nagyon érdekes kérdés. Tulajdonképpen semmi funkciója nincs. A szépítkezés arra jó, hogy az emberek csábosabbak legyenek, ám a lelkükből fakadó szépségnek kéne csábítania, ez a karizma és nem annak, hogy össze-vissza kenik magukat. Azt bírom, hogy a szupermodellek többsége festék nélkül rémisztő. Álszent világ.:) A ruhának egyetlen funkciója van az emberiség kezdete óta: védje az embert a környezet viszontagságaitól.

Igen, ez mind igaz!
Teljesen egyetértek veled! Ez bizony sokunk fejében megfordul! :)

A kép állati jóóóóóóóóóóóóó hozzá! :)

Kvízkérdés: Ki álmodta már azt, hogy meztelenül járkál?:)

Jó a kérdés!
Én álmodtam!
Van két a véglet:
- Az egyik, amikor azt álmodtam, hogy mentem az utcán meztelen, - szégyelltem magam.
- A másik, amikor egy meditációban le kellett vetkőzni, megtettem, de amikor tovább mentem magamra tekintve rajtam volt a ruha, majd akkor lepődtem meg, amikor visszafelé fel kellett öltözni! :)
No, ebből is látszik, mennyire szégyellünk valamit, ami pedig eredendően úgy lenne természetes!

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló