2010. december 19., vasárnap

Szabad vagy!/Szabad vagy?




Szabad vagy!
- mégis megkötöd magad,
helyzetek irányítanak…
- beilleszkedsz…

Hazugságok, áligazságok
leple alatt tévelyegsz,
hiába vársz feloldozást,
- becsapnak…

Beindul a gépezet,
csalóka ábránd, mi vezet,
önmagaddal szemben vannak
- elvárásaid…

Hatalmas pofont kapsz,
mikor rádöbbensz hirtelen…
hideg zuhanyként rád borul
- és már tudod…

Tudod, mit kell tenned,
- mégsem teszed meg!
Nem tudsz csak úgy élni…
- bele a világba…

Fogod a koncot, nem engeded!
Még nem! Még kell neked!
Kihívás számodra…
- játszol…

Amit birtokolsz, birtokba vesz,
- nem érdekel!
Nem a munkád vagy!
– de dolgozol…

Talán mindennek így kell lennie?
- Ki tudja azt már!
Túl közel engedted magadhoz,
- csiszolódsz…

Vágd el a kötelet,
szabadítsd fel magad!
Eljött a megváltás pillanata…
- felszabadultál!

Oldódik a feszültség,
mámorító fényárban úszol,
megfejtetted a titkot
- szabad vagy!


12 Hozzászólás:

Ez nagyon jó lett! Tetszik a forma és a tartalom is! Ha jól értelmezem, ez egy egész élet körforgásáról szól. Legalábbis a tartalom ilyen keretet ad neki. Persze van, akinek ez hamarabb is megy, mint egy élet, meg olyan is akinek millió élet sem elég.:)

Mindig jót mosolygok a "Ha volna két életem" c. slágeren...
Mindig az jut eszembe, hogy miből gondolja bárki is, hogy annyi elég?:))))

Hát igen... a Szamszára...
Észrevettem, h az olyan verseket, mindig megelőzik az ilyen, úgymond előfutárok! :)

És az, ha volna két életem... mekkora már! Persze, hogy nem elég! De a kezdet kezdetén nem sejtjük még, mennyi volt, és mennyi lesz még, itt a Földön akarjuk, egyszerre, úgy, hogy tudatában legyünk! :)

Pedig minden most van, tehát itt van minden egyszerre! :)

Pedig Révész Sanyi is utazik ezekben a spirituális témákban. Úgy látszik a szám megszületésekor még nem tette.

Tegnap láttam egy műsort arról, hogy minden most van, meg itt van meg stb. Az egész történelem időtlenül egy helyen van. Az agyban pedig van egy olyan rész, ami a jövő érzékeléséért felel. Ergo a jövőből is tudunk ide hozni dolgokat. Érdekes.:)

Révészke az édeske! :)
Igen, a számot régen írta, vmikor még a 70 es évek végén, még gyerek voltam, imádtam őket! Persze, azóta ő is, mint több zenésztársa változott, (Laár András, Pataki Attila is utazik ilyesmiben! )
Változik a világ, s vele változnak az emberek... És meglehet, h az agyban van egy beépített kód, hogy mit hogyan érzékeljen! (hiszen van halálhormon is, aminek a termelése bekapcsol, ha itt az ideje...) Minden szuper frankón megtervezett, mint egy szimfónia!

Az indai hagyományban ez a halálos dolog úgy szól, hogy mindenkinek van egy adott szívverésszáma erre az életre, aztán, ha az elfogyott, akkor pápá van. Rajta múlik, hogy milyen hamar használja el.
Ugyanakkor ismertek az élet meghosszabításának és felgyorsításának módszerei is, sőt még a szív leállításáé is.
Kíváncsi vagyok, hogy a beépített kód, hogy kapcsolat be egy olyan újszülött esetében, aki megvilágosodva születik, bár, mint csecsemő, teljesen kifejlett agyi, idegrendszeri struktúrája még nincs.:)

...érdekes, ezek megfordultak mér az én fejemben is... pl. a kiszabott szívverés...
és a csecsemő...

A szabadságról, és szabad akaratról ismét eszembe jutottak dolgok...
Ha végtelen szabad akaratunk van, miközben itt élünk, akkor mi van a végkifejlettel? Mert ugye minden egyes választás megváltoztatja a jövőt! Ezen elmélet szerint a kezdet, és a vég időpontja fix, de végtelen variáció lehetséges az átélésre, a megvalósításra, azaz akkor végtelen számú párhuzamos univerzumnak kell léteznie egyszerre, egy időben, hogy a végtelen lehetőségek mind kihasználhatók, megvalósíthatók legyenek.
Ha nemcsak a kezdet, hanem a vég is le van zsírozva, akkor csak azt hisszük, hogy van szabad akaratunk, de minden irányított, előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlik. Ha ez így van, akkor hol a szabad akarat? Ha szabadon lehetek szent, vagy tömeggyilkos, és mindezt csak hiszem, hogy szabad akaratomból tettem, de előre eldöntötten így kellett lennie, és én csak eszköz vagyok a megvalósításhoz, akkor egyáltalán nem létezik a szabad akarat!
Vagy minden véletlen, vagy semmi sincs véletlen.
Vagy egy bizonyos cselekvéssorozatnak egy bizonyos következmény sorozat az eredménye? Ha lefelé megyek ez lesz, ha felfelé, akkor meg az?
Van középút, és ez is, az is létezik?
Minden megtörténhet…

Itt jönnek a képbe az ősrégi bölcs mondások, és nagyjaink magvas gondolatai, amit a végtelenségig sorolhatnék:

„Mindenki saját sorsának kovácsa”

„Minden embernek több száz élete van, de csak egy, amit érdemes végig élni. Talán ez az, ne szalaszd el!
/kínai mondás/

„Te sem véletlenül vagy itt! A létnek szüksége van rád! Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni!” /Osho/

„A lényeg embere nem cselekvő. A véletlen embere cselekvő. Így a véletlen embere persze aggódik, ideges, feszült; stressz és szorongás az élete, és egyfolytában egy vulkán tetején csücsül. És a vulkán bármelyik pillanatban kitörhet, mert a bizonytalan világot bizonyosnak hiszi. A feszültség pedig abból adódik, hogy mélyen legbelül tudja: semmi sem bizonyos." /Osho/

„Abban, amivé válhatsz csak ön-hited és képzelő erőd az egyetlen korlát. Ebbe a valóságba leszületni azt jelenti, hogy egy közös álomvilágba lépsz, ahol megkapod szabad akaratodat s megteremted saját valóságodat. Ezáltal válsz teremtővé. Ebben az illúzióban úgy hisszük, egy különálló, objektív világot látunk…” /Story Waters/

„Te magad végtelen vagy. Az élet öröme abból fakad, hogy teljesen szabadjára engeded létezésedet. A Szívedben rejlik egy álom. Az élet értelme megélni ezt az álmot. Ez csak akkor sikerülhet, ha elhiszed: Képes vagy rá. Hogy az álmodban. Szabadon lehetsz, ami csak lenni szeretnél.”
/Story Waters/

A dualizmus oldaláról közelíted meg a kérdést.
De a jelenségek felépítése nem ilyen.
Semmi sem kizárólag csak igaz, vagy kizárólag hamis.
Nem lehet azt mondani, hogy van szabad akarat és nem lehet azt mondani, hogy nincs.
Olyan ez, mint a yin és yang jelképe.
Állandó körforgásban van jelen egy jelenség és annak ellentéte. Ez egyik megnyilvánulásában ott van a másik is. Egyszerre halad minden a vég és az újabb kezdet felé.
Minden tervezetten, előre meghatározottan működik, azonban mikor az ember feladja az egyéni törekvéseket és illúzióit, akarata meg fog egyezni az egységével, így az ő akarata nem fog különbözni az egységétől, szabad lesz oly módon, hogy külső szemmel azt mondhatni, hogy kötött, de valójában a legnagyobb szabadságot éli meg, mert az egységgel való egyesülésben azt az akaratot éli meg, melyet szabad akaratként mindig is megvalósítani vágyott.
Az egyénieskedés mindig a befolyás illuzórikus látszatát kelti, de ezekről mindig kiderül, hogy csak illúzióról van szó, ellenben az egység akaratának elfogadásakor már nem ezt történik.
Az egyéni szabad akarat az egyénnek fontos és nem a létezésnek.

AHA, tehát akkor van igazam, amikor azt érzem, egy kicsit ez is, egy kicsit az is, azaz állandó körforgásban van minden.
"Minden tervezetten, előre meghatározottan működik, azonban mikor az ember feladja az egyéni törekvéseket és illúzióit, akarata meg fog egyezni az egységével, így az ő akarata nem fog különbözni az egységétől, szabad lesz oly módon, hogy külső szemmel azt mondhatni, hogy kötött, de valójában a legnagyobb szabadságot éli meg, mert az egységgel való egyesülésben azt az akaratot éli meg, melyet szabad akaratként mindig is megvalósítani vágyott." Ez nagyon jó magyarázat egytet tudok érteni vele! :)

Gyönyörű magyarázat Balázs, épp eképp él bennem :)

Nekem eddig Heltai néhány sora jutott eszembe mindig a szabadságról, amelynek az a lényege, hogy addig, amíg csak másnál vagyunk szabadabbak, addig gyávák vagyunk és rabok, de ezek után ez a vers is mindig eszembe ötlik majd! :-)
És nagyon jó itt a beszélgetés is!

Köszi, Ditta!

Nagyon kedves vagy!

Igazából a szabadságot (lelki szinten) nagyon könnyű lenne elérni, ha más dolgokhoz való eszeveszett ragaszkodásunkat fel tudnánk adni! :)

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló