2010. december 19., vasárnap

A genetika korszerű értelmezése - lelki evolúció és ön-örökítés




A pedagógia a személyiségfejlődésre (és így az életminőségre) ható tényezők közé jellemzően két elemet sorol be. Ezek: a genetika (avagy a személyiség öröklött, szülőktől, nagyszülőktől stb. hozott elemei) és a környezeti (korai gyermekkorban a szülök, később a kortársak, pedagógusok, aztán a társadalom nagyobb csoportjainak stb.) hatása. Spirituális megközelítésben gyakran felmerül az a kijelentés, hogy az egyén saját életének alakítója. Lefordítva ezt: ha képes megbirkózni öröklött tulajdonságaival és a környezet hatásaival, vagyis élete alakítójává válni, akkor ő már spirituálisan fejlett vagy legalábbis tevékeny lény. Ugyanakkor az ember életében vannak olyan történések, amiket látszólag sem saját felelősségének, sem a környezet hatásának nem lehet betudni. Erre kíván fényt deríteni az alábbi okfejtés.

Tanácstalanok vagyunk, ha nincs kit vagy mit okolni, vagyis ha egy történésért sem mi magunk, sem a környezetünk nem hibáztatható. Megfigyelhető, hogy amikor az egyén kezébe veszi sorsának irányítását, mindenre nem lehet befolyással. Ilyenkor a környezet viselkedését, annak saját életére gyakorolt hatását kezdi elemezni. A környezet hatása nem kikerülhető. Felelősséget kizárólag az egyénre hárítani nem lehet. A világ, melyben élünk egy élő, organikus rendszer, melyben a rendszer elemei hatással vannak egymásra. A rendszer működőképességének feltétele elemeinek egymásra hatása. Naivitás és ostobaság lenne bármelyiket is kizárni a másik ellenében. Azonban a ható okok elemzésekor egy harmadik elem bevonására idáig viszonylag kevés példa volt, pedig legalább olyan fontos, mint a többi. Ez pedig nem más, mint az egyén előző életeiből karmikusan fennmaradó oksági rendszer.
És itt össze kell vonnunk a nyugati és a keleti filozófia alapvető ideáit. A Nyugat mindig csak egyetlen életre, a jelenlegire helyezi a hangsúlyt, ezért magyarázza a személyiséget genetikai és környezeti hatásokkal, ennél tovább nem megy. A keleti filozófia szerint a lélek a halál után nem szűnik meg, hanem újabb testet ölt magára egy következő születés alkalmával. Az újraszületések sorozatosak, céljuk, pedig a lélek fejlődése. A lélek számára a test eszköz, mely által megtapasztalni képes az univerzum jelenségeit ezen a létsíkon. Amikor már a mindent megtapaszt léleknek nincs szüksége több testet öltésre, nem születik meg többet ebben a világban. Amíg viszont megszületik, életei során elkövetett tetteinek köszönhetően következmények sorozatát vonja magára. Tetteinek köszönhetően a következmények sora lehet annyira hosszú, hogy azok megtapasztaláshoz nem elegendő egyetlen élet. Vannak olyan következmények, melyek megélésre már csak egy következő élet ad lehetőséget.
Amikor a lélek újraszületik a Földre, testet öltésekor az előző életeiben történteket elfelejti. Így korábbi életeinek tettei és azok következménye ismeretlenné válnak számára. Ha pedig valamely következménnyel jelen életében szembetalálkozik, semmilyen mostani élet beli hatással nem tudja azt magyarázni. Amikor ő már mindent megtett, mint egyén, hogy egy adott helyzetet elkerüljön, és ennek látszólag a környezeti hatások is kedveznek, értetlenül áll a fölött, hogy mégis miért nem az történt, amire számított. Gyakran előfordul ilyenkor, hogy ha az ember az ok-okozati összefüggések rendszerét felgöngyölíteni igyekszik, eljut egészen jelen élete kezdeti szakaszáig, ám azt tapasztalja, hogy a kutatás ott nem fejeződik be. Vagyis lehetne még tovább és visszább menni.
Az oki tényezők kutatásának jelentős tényezője kell, hogy legyen az előző életek tapasztalatainak kutatása, ebből fakadóan pedig az un. ön-örökítés, ön-genetika is, vagyis azok a hatások, melyeket az egyén saját, korábbi tetteinek hatására hoz ebbe az életbe. E nélkül egyes, a világban lezajló események már semmiképpen sem magyarázhatóak (és akkor még az isteni közbeavatkozás aspektusáról nem is beszéltünk, amit egy esetleges negyedik ható okként lehetne tárgyalni). Illetve magyarázhatóak, mivel magyarázat mindig mindenre van, csak ebben az esetben nem feltétlen teljesül a valóságosság, a realitás kritériuma. Az emberi továbbfejlődés kívánatos iránya mindenképpen a nyugati és a keleti tudás összevonása, szintézisre emelése. E szintézis megalkotása nélkül, az ember csak sötétben, vagy legjobb esetben homályos lámpafényben tapogatózik. Ám az eredmény ugyanaz: nem érti önmagát és életrendszerét.


12 Hozzászólás:

Hát igen...
Valóban sokszor állunk tétován egy- egy helyzet előtt, és nem értjük, mégis miért? Most a vonzás történye miatt csupán, vagy eleve karmikus oka volt... :)
Ezek után évek óta kutatok.

Pl:
Megismertem egy másfél éves kislányt, aki rákosan született, és végig kellett csinálnia 12 lemoterápiát, utána még sugárkezelés is várt rá, a szülei totál kikészültek, és nem mertek nem belemenni a "hagyományos" kezelésekbe.
Láttam a szemét, és az egész kicsi lényét körülvevő sötét aurát... Biztos voltam benne, hogy ez csak előző életből hozott megoldatlan feladat lehetett neki... - nem tudom, mi van vele azóta! (az orvosok azt mondták, ha a terápiát túléli, akkor másfél, két év múlva mondhatják róla, h megggyógyult) Nagyon sajnáltam a cseppet - és a szüleit...

Szia Erzsi!

Köszi, hogy kommenteltél.

Persze, a gyerekbetegségeket, gyerekhalálokat másként magyarázni nem is lehet, hisz kialakulásukhoz nincs is annyi idő sokszor, amennyi kéne.
Ez a reinkarnációs szempont egy nagyon alapvető gondolat és nyilvánvaló is, mivel másként egyes dolgokat magyarázni nem lehet. Nem muszáj elfogadni, de jobb megközelítés még nem született, szóval addig ki kéne használni ennek a teóriának a lehetőségét, ami, ha valaki kicsit utána megy, már nem is csak teória.

Én már megcsináltam egy regressziós hipnózist, nagyon érdekes volt!
Ez a téma mindig is érdekelt! És sokaknál fel is fedeztem az előző "életbeli beütést", mint pl ennél a kicsi lánynál. Másoknál ezt is könnyebb észrevenni.
Azért egy "utazáson" is szívesen részt vennék. Más kérdés, hogy az agy játéka csupán, vagy tényleg úgy van!
A szabad akarat kérdése is megérne egy misét :)

A regressziós hipnózisos élményedről lehet bővebbet hallani?:))

Utazás alatt pontosan mit értesz?

A szabad akarat miséje alatt pontosan mit értesz?
Mert szabad akarat nyilvánvalóan van és él. Más kérdés, hogy mennyi haszna van.

A regressziós hipnózist során egy olyan előző életbe csöppentem, amikor testileg kicsit magasabb voltam, hosszú, barna göndör hajjal, hosszú, bő gyolcsruhában éltem valahol a mai Olaszország területén, még a hideg várfalak hűsét is éreztem. Aztán egy napon harcoltunk, és én az élen rohantam... :) No, ezért kezdtem kételkedni benne, h ez igaz volt e vagy sem? :)

Az tutazáson pedig egy igazi reinkarnációs utazást értek!

A szabad akaratról pedig komolyan szeretnék többet tudni! Mennyi múlik rajtunk, és mi az, ami már karmikus? Hol a határ? Mennyiben vagyunk tényleg a sorsunk kovácsai? Mert ha nem így döntünk, hanem úgy, akkor már más lesz az eredmény, de mivelk minden megtörténhet, és meg is történik, akkor hol? Egy párhuzamos univerzumban?

Köszi, hogy megosztottad az élményt!:)

Szerintem előző életekben bármi megtörténhet, úgyhogy ne csodálkozz. Amit leírtál, nem most volt, azóta sokat alakulhatott a szellemed összességében.

Szabad akarat...
Ha engem kérdezel, mielőtt testet öltünk, le van zsírozva, hogy miből fog állni mostani életünk. Tudjuk, mit vállalunk. A sors egész életünk során a felé irányít, hogy azt éljük meg, amit kell. A szabad akarat úgy jön a képbe, hogy egyfajta élményt többféle módon megélhetünk, illetve dolgokat késleltethetünk, másként dönthetünk, kerülőutakat választhatunk, máshogy járunk be egy utat stb. De lényegi változást nem idézünk elő, a vezérfonal változatlan marad.

A párhuzamos univerzumokról annyit, hogy a Védák szerint akárhányszor létrejön, fennáll, majd elpusztul a föld, mindig ugyanaz a forgatókönyv ismétlődik. Ez a ciklicitás történik meg újra és újra, mindig kicsit változva. Tehát, ha nem is pont így, de ezt már megéltük.:)

Na, látod, ettől tartottam én is! Biztos vagyok benne, hogy le van zsírozva, mert ami rám kiszabott volt, azt el sem kerülhettem volna, bármennyire akartam, az események felé vezettek! :)
Itt lett "gyanús" az a bizonyos szabad akarat, hiszen ki akarna olyat magának, ami nem esik jól? :) Az egész csupán szélmalomharc, mármint az ellene küzdés. Amikor elfogadjuk azt, ami van, az akkora megynugvás, hogy a kő, ami leesek a szívünkről hatalmasat koppan a talajon!
Igen, a párhuzamos univerzumok, és az a bizonyos forgatókönyv! Ez jó, valaki egyszer azt mondta, minden tovább folytatódik, de egy picivel mindig magasabb szinten, mert az elért tudás nem vész el.
A buborékuniverzumokról hallottál már? Azok szerint számtalan, megszámlálhatatalan buborákuniverzum létezik egymás mellett, csak nem tudnak érintkezni egymással, és nem tudnak egymás létezéséről. (De néha egy kis "malőr" következtében átszivároghatnak az információk egyikből a másikba...)

Jaja, a ránk kiszabott büntetés...:DDD

Azért a szabadakaratot ne odázzuk el. A fenti összefoglalás, csak az alapeset. A sorsunkat tudjuk alakítani, vagyis teljesen új írányt adni neki, itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ez csak felfelé válik be. Vagyis, ha felfelé fejlődünk, akkor a sorsunk átalakulhat gyökeresen is, ugyanakkor, ha lefelé akkor legrosszabb esetben az alap marad, ugyanazt a feladatot kapjuk újra és újra. Ha ebben tartósan és folyamatosan elbukunk, egyre több randaságot kell megélnünk.
De nem véletlen találták ki az un. karmát és a karmatisztítást. Az mindig szabad akarat kérdése, hogy a sorsból mit hozunk ki...

A buborékuniverzumokkal kapcsolatban ismét csak a Védákkal kell előhozakodnom. Azok ezt már 5000 éve leírták. Azzal a különbséggel, hogy az átjárás nem ennyire nehézkes. Más kérdés, hogy mai korunkban egyáltalán nem működik, mivel annyira elvesztettük kapcsolatunkat a szellemiséggel. Az archaikus korban oda-vissza furikáztak a különféle bolygókon élő civilizációk.

:)
Hát ne tudd meg, én már karmatisztításon, karmaoldáson is voltam! :))))))))))))
Ja, csak nem voltam benne biztos, h ember képes azt feloldani! :)
Tudod, 91 ben voltam agykontrollon, ahol a laborban kellett elképzelni vmi olyan vezetőt, akinek feltétel nélkül mindent elhiszek. Talán én voltam az egyedüli, akinek nem volt segítőtársa, mert senki sem volt, akinek feltétel nélkül mindent elhittem volna!
Barátnőm álla lesett - most - miért?
Nem tudom...
- Lehetett volna Jézus is... mondta ő.
- Na, persze, lehetett volna, de akkor még azt hittem, nem vagyok rá méltó, hogy én vagyok a legeslegutolsó senki, és semmi porszem a földön, aki olyannyira jelentéktelen, hogy a létezését észre sem veszik! :)(hát még Isten, vagy Jézus!)

Na, de a viccet félretéve ezek a Védák egyre jobban kezdenek érdekelni, hiszen pontosan olyasmikről beszélnek, amik engem mindig furdaltak!

Szóval a párhuzamos univerzumokkal csak most ilyen nehézkes a kapcsolat... húúúúúú, de szeretnék velük könnyebb kapcsolatot teremteni!

a szabad akaratról van egy kis videóm:

http://ongyogyitolap.shp.hu/hpc/web.php?a=ongyogyitolap&o=kedvenc_filmek_Llo4

Én a laboromban még 2003-ban jártam, fogalmam sincs, hogy ki volt a segítőm, de, ha jól emlékszem nem apróztam el.:) Igaz, egy idő után elküldtem pihenni, mert megvoltam magam is.:DD

A Védák jelentése nem véletlen az, hogy "Tudás".
Pontosan az a lényegük, hogy az emberi létezés kapcsán felmerülő kérdésekre válaszoljanak, és teszik is ezt egyedülálló módon. Én nem találtam olyan témát, amire ne lenne bennük válasz. Nem véletlen nyúl minden spirituális hagyomány hozzájuk. Na, de ez nem a reklám helye.:) A lényeg az, hogy aki keres bennük, az talál. Érdemes utánanézni.

Az univerzumokkal a kapcsolat hamarosan újra helyreáll, ahogy az új kor is hamarosan beköszönt. Ehhez azonban az emberiség tudatszintjének emelkedése szükséges. Más bolygók más rezgésszámon működnek, rájuk kell tudni hangolódni. Bár ez lehetséges egyénileg is, de úgy sokkal lassabb és nehézkesebb. Nem lehetetlen, de nincs sok garancia.

A videókra reagálok, ha lesz időm csöndesen végignézni őket.

Szabad akarat:
úgy vélem ha az ember belső indíttatása összekapcsoldik az Egy-el és a vezettetés és a gondviselés él, a szabad akarat, maga lesz az út
nem lesz kérdés, akarom e vagy sem, jelentősége így elveszik
azonban döntéshelyzetben, ha az mégis adodik, bekapcsolodik
kiszállási lehetőséget, irányváltoztatási lehetőséget, új meghatározásokat, összegzéseket, megállokat adhat....és szabadon változtathatunk

Ti hogy gondoljátok

Sokszor eljutottam már a végletekig, amikor pl. hittem, h végtelen szabad akaratom van, meg ahhoz is, amikor azt hittem, minden lépésem, lélegzetvételem irányított. Most úgy gondolom, ez is az is. De a teljes fatalizmust is el tudom fogadni! :)
Csak konkrétan ismerek két olyan embert, aki már járt "odaát", azaz meghalt, és visszajött... Nos, ők azt állítják egymástól függetleneül, gogy csak a kezdet és a vég időpontja fix, idelenn akkora és olyan végtelen szabad akaratunk van, hogy azt el sem hinnénk!
Nos, az ajánlott videó is erről szól...

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló