2011. február 6., vasárnap

A karma eltörlése



Azt gondolom, hogy sokakban nem tisztázott a „karma” kérdése, erről szeretnék most egy kicsit részletesebben szólni. Továbbá arról, hogy mit is hozott el nekünk a Holdfogyatkozás és mit a 2011. január 4-i Napfogyatkozás.
A karma körforgása, a tetteink következménye, az okok és okozatok törvénye igen egyszerű, és a legjobban valóban egy körrel szemléltethető, hogy meglássuk: mi hogyan ér hozzánk vissza, ahogyan útjára indítjuk életünkben.

Az élet valójában egy kör, ahol minden körbeér, ahol a jövő múlttá változik, ahol az előre valójában hátra lesz, és a felfelé végül lefelé válik.
Az egyszerű, beszűkült nézőpont az, ahol a kör kis szeletét kiragadva látjuk csak azt, hogy valami hozzánk képest előttünk vagy valami mögöttünk található – holott az egész csak értelmezés kérdése.
A karma pontosan így működik: elindítunk egy okot, és okozattá válik. Hatunk, és hatásokat kapunk – s valójában MINDEN minket érő hatás a körbeért hatóerőnk eredménye. Csakhogy a kis pontból nézve ez nem látszik, és az emberi elme azt gondolja, hogy rá tőle független hatások hatnak, hogy őt a külvilág határozza meg, és nem sok mindent tehet az őt ért hatások ellen.
A megvilágosodás előszobája az a pillanat, amikor felismerjük és MEGÉLJÜK azt az állapotot, amikor meglátjuk, hogy a minket érő összes hatás, az élet összes eleme, minden a külvilágból valójában BELŐLÜNK FAKAD! Ennek a megértése és megélése az, amely megadatott most december 21-én az emberiségnek, ez volt az az ébresztő csengő, amely mindenki szívében megszólalt.
A „Karma eltörlése” frázis valójában nem azt jelenti, hogy valamilyen tőlünk független hatalom egyszer csak suhint a varázspálcájával, és hipp-hopp minden problémánk megszűnik, hanem a 21-i Napforduló azt hozta el életünkben, hogy megélhetjük ezt az áldott állapotot, amikor rálátunk az egész körre, és meglátjuk azt, hogy mindent mi okoztunk magunknak! Mindent, a szomszédot, a kormányt, az összes régi sérülést, párkapcsolatot, az anyagi helyzetünket, a főnökünket, mindent. Nincs kivétel.
S ha ezt képesek vagyunk magunkévá tenni, akkor tényleg úgymond „eltörölhetjük az eddigi karmánkat”, azaz meglátjuk az OKOZAT mögött az OKOT, és azt, hogy az OK-ot mi indítottuk el! Azáltal, hogy ÉN VAGY-OK: én vagyok az ok!
Lezárhatunk minden öntudatlan körfolyamatot, minden minket érő hatás mögött megláthatjuk önmagunkat! S nincs ennél felemelőbb érzés, amikor a múltbéli „hibáinkat”, „szenvedéseinket” végigvesszük és rájövünk arra, hogy valójában mindent mi okoztunk magunkat! Na, ekkor léptél ki a karma folyójából, ekkor törölted el a karmádat.
Ekkor már nem hat rád semmi sem, hiszen hogyan hatna bármi is rád, ha te vagy az, aki hatsz! A kettő eggyé válik, az okozó és az okozat összeolvad, véget ér a körforgás.
Ekkor lehet egy új kört indítani, TELJESEN MÁS TUDATOSSÁGGAL, teljesen más hozzáállással: szeretetből, erőből és bölcsességből gyúrni minden lépést, ami visszaérve hozzánk nem azt a hatást kelti, hogy szenvedést hoz, hanem emeli nem csak az „Én”-t, hanem Mindenkit, a „Mi”-t is. Az így indított Okok valójában az új korszak első szárnycsapásai, ami ha hiszed, ha nem, már itt van a „nyakunkon”, már ebben vagyunk benne, már így tudsz élni, így tudsz létezni!
Ehhez érdemes végignézned az életedet, a mostani állapotodat, hogy mi az, ami szenvedést és problémákat okoz számodra, és most van lehetőséged meglátni a tükörben Önmagadat, minden mögött a Lényedet.
Minden, ami tavaly június óta elkezdődött, most visszatér hozzánk, lezáródik és újra indul a kör egy más szinten.
Amit nyár óta „begyakoroltunk”, kipróbáltunk, nézegettünk jobbról-balról, elölről-hátulról, azt most egy valódi módon kell létrehoznunk. Azok a kérdések, amelyek június környékén foglalkoztattak bennünket, most újra felbukkannak egy más köntösben, és most fogjuk igazán csak lezárni.
Jó utazást kívánok mindenkinek!


5 Hozzászólás:

Az, hogy felismerjük, a karmánkat mi okozzunk, önmagában még nem törli el a karmát.

Esküszöm, azt gondoltam, ez Balázs műve...
És nem!
Mindenesetre nagyon érdekes!
A kör, mint szimbólum, mindig is az egalitárius társadalmak jelképe volt, s nincs ez másképpen a karmánkban sem, noha én mindenképpen fejlődésről és koncentrikus körökről beszélnék...

Szeretettel: Ditta

Semmi gond, más írásról is hitték már itt, hogy az enyém.
Egyszer valaki csak odatalál azokhoz is.:)

Jó, akkor addig ide nem töltök fel semmit.:)

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló