Annyi vitát, tézist, érvet és ellenérvet hallottam már arról: Létezik-e a lélek, hogy már nem is érdekel...
A valóság: érdekel. Néha úgy megyünk el a legnyilvánvalóbb dolgok mellett, mintha ott se lennének. (A mi bajunk...) A dolgok pedig: itt vannak. Csak ki kell(ene) nyitnod a szemed, az elméd, hogy észrevedd: Már rég beleverte valaki az orrodat a tejbe (mint egy kiscicának...:)), de akkor is még vak és süket vagy...
A lélek létezésének nyilvánvalósága legalább annyira napnál világosabb, mint ez a lap-top, amin éppen csépelem a billentyűket. De: Nem csépelhetném - illetve, minek csépelném? – ha nem lenne rajta semmi, ha nem lenne rátelepítve egy deka szoftver sem. Mondjuk: attól még számítógép lenne, egy szépen elkészített, legyártott mű, csak éppen hasznavehetetlen. A neve: hardver. (fiatalok körébe hívják „vasnak” is. Vagyis az alap-eszköz, ami önmagában sose fog működni szoftver nélkül.
Az emberi lény (mi több: a Világegyetem) pontosan erre a mintára működik. Ha nincs valamiféle működtető erő (Isten?...), akkor legfeljebb egy szép alkotás az ember, a bolygók, minden..., csak éppen nincs ÉLET bennük.
„Csak nézünk ki a fejünkből...” – szokták mondani, de senkinek eszébe nem jutna átgondolni: ezzel mit is mondott? Mi az, hogy nézel kifelé? Honnan? Ki néz kifelé? Te? Akkor, ki vagy te? A testedben laksz? Onnan nézel ki? Hogy is van ez?...
Hát, persze, hogy nézünk ki a fejünkből! – Honnan, máshonnan? A test csak eszköz (hardver). A szoftvert valakinek vagy valaminek bele kellett helyezni, hogy ez az - egyébként csodásan megalkotott biológiai halmaz – működni tudjon. (a számítógépre is egy sereg programot kell feltelepíteni, hogy a gép „életre keljen”...
Mi, magunk is eképp „működünk”. (másképp nem lehetséges). Valaki a fogamzásunk pillanatában – és ez nagyon lényeges! – ebbe a kézzel-lábbal-aggyal-egyebekkel felszerelt testbe bizony bevitte a programot is, enélkül holtak lennénk mindannyian.
Én úgy tudom elképzelni a dolgot, mint egy „matrjoska-babát”: A hasonló figurák egymásba csúsznak, bár, külön-külön is létező dolgok, de csak együttesen fejezik ki azt, amit EGÉSZNEK gondolunk.
Ezért van az, hogy az éppen távozó (meghaló) ember szeme egy pillanat alatt kifejezéstelenné válik, és ezért lehetséges az, hogy pl. valaki „magán kívül van az örömtől vagy a fájdalomtól”. Az emberbe „telepített” lélek (mozgatórugó, szoftver...) időről-időre képes kilépni a „vas”-ból, a testből, de véglegesen csakis a fizikai test halálakor teszi ezt meg.
A lélek távoztával a test véglegesen halott. Elrothad, felfalják más élőlények...stb. A programot pedig átteszik jótékony kezek egy majdani másik testbe.
Hogy működjön! Hogy működjünk: ÉLJÜNK!
2 Hozzászólás:
Egyet értek!
Nagyon jó mondatból indultál ki, s remekül kifejtetted!
Gratulálok! :-)
András kiválóan reprezentálja a Védák tanítását a lélekről.
Hibátlan okfejtés.:)
Nincs mit hozzáfűzni.
Megjegyzés küldése