2011. február 13., vasárnap

Rideg falaknak embere

 
Rideg falaknak embere visszhangos jajszóval kiált.
Aztán csak ül, dideregve némán.
Melegre vágyva, fényre, szabadságra…
Kőszívében halvány az élet,
Vére csak halkan csordogál.
Tűnődik a szépen, mi lehetne.
Mit tehetne.

De nem mozdul.
Jajong.
Szemében homály dereng.
Pedig csillagfény lehetne fátyola mögött.

Rideg falaknak embere!
Közönyöd, s enyészeted mögött halálod órája vár.
Hát kiálts!
Zúzza hangod porrá sivár világod!

S tiéd a szép, mit álmodsz.
Csak bízz!
Szikrát vet szemedben az újjászülető csillagfény.
Jajszavad áthevül, s reményed örök tüzével simítja testedet.

Kőszíved dermedt páncélja meghasad,
S lehull.
Pirosan bugyog a friss vér,
Forró árama feltöri ereid halottszín márványát.

Az Élet téged vár
Rideg falaknak embere!
Hallod?
Téged vár…


0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló