A párhuzamos világokról számos elmélet született és létezik, de sokkal egyszerűbb, ha a valóságból merítve mutatom be, mit is jelent ez. Alapvetően a párhuzamos világok léte azt jelenti, hogy nem csak egy univerzum létezik, hanem - buborék-szerűen- számtalan másik is. Ebből az következik, hogy a „többi” univerzumban is ugyanúgy létezhetünk – párhuzamosan – a jelenlegivel, legfeljebb apróbb eltérések lehetnek a lét itteni és ottani megnyilvánulásai között. Ez talán bonyolultnak néz ki első blikkre, de nem az, ha az ember a valóságban is megtapasztalja a létét.
Hogy mennyire léteznek ezek a miénkkel szinte teljesen egyező, mégis sokmindenben eltérő világok, azt saját magamon megtapasztaltam már sokszor. Egészen elképesztő az, amikor – és csakis akkor – felszínes alvás közben egy totálisan másik világban vagyok. A helyszínek ismerősek, a szereplők is, és mégsem stimmel minden. Pontosan tudom, hogy ott vagyok, abban a világban, és ugyanakkor azt is pontosan tudom, hogy mindez csak egyfajta emlék-kép, vagyis a jelenlegi élet-jelenségeim a stabilabbak. Akkor mégis, hogyan van az, hogy pl. aki most lányom, abban a másik világban is jelen van, de nem mint lányom, hanem ott testvérem?
Vagy pl. aki most az anyám, ott csak valamiféle rokon? Vagy pl. a legérzékletesebb volt, amikor az ez-életbeli munkahelyem „ottani” megfelelőjében jártam, és ott egy sokkal tágasabb műhelyben, de az itteni szereplőkkel voltam, de akikkel ott mégis másfajta viszonyban voltam? Vagy pl. egy „ottani” ismerős és mégis ismeretlen városban eltévedtem, de mégis tudtam az épületekről, mik azok, azt is tudtam, miért tévedtem el, és hogy merre van kiút, csak éppen keresgéltem „ott”, és minden ház, tér-épület tök-ismerős volt?
Tehát: kell, hogy létezzenek a párhuzamos világok, és ez dolog bele is illik jelenlegi elképzelésünkbe, miszerint az ember, mint élőlény a világegyetem szerves része, nem véges, viszont végtelenségét a párhuzamos világok léte adja, amelyekben végtelen számú, ám hasonló megnyilvánulásokban élünk, amelyekben – ha csak egy lélegzetvételnyit is – mégis eltérünk a másiktól, eképpen vagyunk örök és egyedi lények. Mintha Isten is ezt mondta volna, vagy sugallta vala?...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése