Felfedezőút egy ezerarcú világban (Titokzatos India) - II. rész

BENÁRESZ

Benáresz a hinduk legszentebb városa a Gangesz síkság szívében, a szent folyó hosszú útjának csaknem a középpontjában fekszik. A hinduizmus fontos színtere, itt jöttek létre az ősi hősmondák a Mahábhárata és a Rámájána, amelyek a hinduság gondolatvilágának szellemi forrásai. A város más néven Varanasi, két kisebb folyó a Váráná és az Aszi nevének összefűződéséből ered. A szent város a Gangesz bal partján fekszik, autóval és vasúttal jól megközelíthető.

Varanasi új modern részében széles utcák és terek váltakoznak, de ahogy a régi városrészhez érünk egyszerre egész más világba jutunk. Keskeny sikátorok, zeg-zugos bazársorok, apró terekkel megszakított szűk utcácskák valóságos labirintusában találjuk magunkat. Ezeken a keskeny, szűk utcákon jönnek-mennek, lebzselnek a legkülönbözőbb néptípusok. Néhol egy-egy tehén, vagy szent bika állja utunkat, ezzel elzárva a sikátort. A zarándokok és vezeklők tarka sokasága hömpölyög az utcákon.

A spirituális központként emlegetett város jelentőségét elsősorban a Szent Gangának köszönheti. Kis bárkák állnak kikötve, és néhány rúpiáért kibérelhetünk egyet. A kiépített folyópartot lépcsősorok szegélyezik. A folyóparton egymást követik a paloták és zarándokházak. Egy bárkát bérelve végigcsorogtunk a vízen, miközben az evezős alkalmi idegenvezetőként lépett elő és folyamatosan mesélt a város történetéről és szokásairól.

Holtak városának is nevezik Varanasit. A folyópartra érkezve jellegzetes édeskés, enyhén bűzős fura szag terjeng a levegőben, ugyanis itt zajlik a halottégetés. A Dzsalszain gáton, közvetlenül a part mellett terül el a halottégető tér. Nemcsak a helyiek holttestei hamvadnak itt a máglyákon, hanem igen sok ájtatos hindu csak azért vándorol el öregkorában Benáreszbe, hogy itt érje a halál és a hamvait a szent folyóba szórják. A bárkákról viszonylag jól lehet látni a szertartást, ahol a gyászszín a fehér. A halotthamvasztás szünet nélkül folyik. A családtagok és a rokonok szótlanul ülik körül a máglyát és keleti türelemmel várják, míg elhamvad. Sírás, jajveszékelés szinte ismeretlen fogalmak.

Estefelé a bárkából néztük a halottégetést teljes hipnózisban

Nyugati ember számára egyszerre hátborzongató és érdekes látvány, hogy míg a folyó egyik részében hamvat szórnak, egy kicsit arrébb a hindu hívők százai fürdőznek, imádkoznak, ruhát mosnak, sőt még isznak is belőle, nem beszélve a szent bikák lubickolásáról. A férfiak ágyékkendőre vetkőzve merülnek a Gangeszbe, míg a nők teljesen felöltözve veszik ájtatos fürdőjüket. Szerencsémre egyik este részese lehettem egy vallási ünnepnek, amit Ráma, Vishnu isten egyik földi megtestesítőjének tiszteletére rendeztek a folyóparton. Ünneplő, táncoló tömeg, felszabadult hangulat követte a komoly rituális szertartást. Fura ellentmondást éreztem, ahogy a parton égtek sorra a gyász tüzek és alig száz méterre, boldog ünnepség, zeneszó szállt. Egyszerre materializálódott bennem az elmúlás és az újjászületés, az a fajta mentalitás, hogy a halál nem valaminek a vége, hanem egy új élet kezdete.

Címkék: Hortolányi Anikó, inda, india, Olvasói-Alkalmi szerzők cikkei, utazás