2011. február 13., vasárnap

Szeresd Felebarátod, igen szeresd akkor is


Szeresd Felebarátod, igen szeresd akkor is,
ha merő közönyből, félelmei kagylóhéjai közül
rád csapja a telefont, s a vonal végi csöndet markolja
csak kezed, s a műanyag készülék érzéketlenné lesz,
miközben szíved zakatolását felfogja agyad,
de némaságba bámulnak szemeid, s torkodban
kaparnak a benned maradt szavak
- fénytelen glóriák -,
melyek ezüstösen hullnak alá,
talán holt tengerek vizéből bukkanna fel
így egy vízesés, s nem érhetné el soha az
Ararát hegyét, de nem is lenne rá szükség,
hadd higgyék csak farizeusok, nem ácsolsz
bárkát, hisz eljövendett már egy Noé,
szivárványt írt az égre az akkori szövetség,
melyben egyetlen mondat ismétlődik tisztán,
mint az egyszeregy, mi soha sem kettő:
Szeresd Felebarátod, igen szeresd akkor is,
ha hirtelen minden rád dől ebben a hétköznapi
zajban, s nem érted Te magad sem, ha jót
akarván megszólalsz halkan, vállalsz feladatokat,
talán nem is keveset, de igen sokat,
hová tűnt a bizalom, a hit, a remény,
miért maradsz egyedül a szeretet mezején,
hiszen nem bántottad és nem törtél orvul ellene,
csak felajánlottad segítséged, mi másnak is
lehetne gyógyszere, de kishitű voltál,
mert azt gondoltad hajódba beleszállt
Ő is, mely a közös célok felé visz,
s nem hitted, hogy meg lehet torpanni félúton,
mikor nem kenyérre kell a bizalom, s az olajág
sem a béke jelképe, csak valami szent célnak
évezredek mélyén is meglévő ősképe,
melyre annyi, de annyi név vagyon írva,
hogy csak Egy van, aki kibogozza,
de tudod, hogy arra van az Út, az Igazság,
s az Élet, amerről a szelek emléke is vissza-
visszaréved, s most ott szundít kezedben ordítva
vesztes jelként már foglalt hangot adva,
egy készülék, mi még mindig azt dúdolja,
írtál egy verset, ne siránkozz már, hagyd
dühöd, mint terhes batyut, dobd már hátra,
ki tudja, az a másik most éppen, mit gondol
magában, mert végül nem bűnös ő, csak hirtelen,
valójában nem is ismered, ezért csak hagyd és
szeresd!


1 Hozzászólás:

Nagyon szépen kimunkált vers.
Huh, a barátok az egy külön téma.
Lehetne róla naphosszat beszélni.
Bár, igazából nem sokat.
Részemről legalábbis.:D
Igazából az ellenségeimre mindig jobban számíthattam, tisztelet a kivételnek.

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló