Rengeteg írásomban említettem már a természeti népeket, akik az élet bölcsőjében lebegnek az ősboldogságban.
Hogyan tudnak olyan felhőtlenül élni, amikor csak egyfajta ételt esznek, és nincs semmijük? – kérdezné a ma embere, miközben irigyelné tőlük a boldogságot.
Mert nem érzik magukat elkülönülten a világtól, ösztönösen tudják, hogy beletartoznak a csodába.
Gondoljunk csak arra, hogy mondjuk egy nyolcvanéves két bottal tántorgó kopasz bácsi merné-e azt mondani önmagáról, hogy ugyanolyan csodálatos, mint egy virágról virágra szálló színes pillangó? (És ugyanez nőben, akinek még nyolcvanévesnek sem kell lennie ehhez) – és mi mernénk róla azt mondani? Pedig így van! A nyolcvanéves két bottal tántorgó kopasz bácsi, és néni csodálatos! Fantasztikus, maga a csoda! Ilyen az élet…
Kezdjük azzal, hogy az ember ősidők óta tudásra szomjazik. Amikor elhagyta az élet bölcsőjét, a tudni akarás vezérelte. Bár ott még működött a telepátia, a megérzések, az ösztönökre hallgatás, de az ember ettől többet akart! Jobb akart lenni, csúcs akart lenni!
Megkapta! De milyen áron?
A titok, a létezés nagy titka azon kevesek kezében volt, akik irányították a világot. Ők tartották sakkban az embereket, nehogy megtudják magukról, hogy semmivel sem különbek tőlük a királyok, és az uralkodók. Az irányításhoz szükségük volt valamilyen ceremóniára, varázslatra, amivel markukban tarthatták a népet, és munkára kényszeríthették őket. A tudósok (kezdetben mágusok, varázslók) ehhez felhasználták a természeti jelenségeket, például a napfogyatkozást, hogy azzal fenyegessék meg a tömegeket. Amikor már ez sem volt elég, az ősi vallásokat használták fel a saját céljaik elérésére, és úgy variálták a téziseket, ahogy a hatalomnak szüksége volt rá.
A ma emberének ez már nem elég, kezdenek felébredni, érzik, hogy több van bennük, mint azt valaha mondták nekik. Talán mindennek így kellett lennie, hogy az ember megtapasztalja, milyen az, ha kizárólag az anyagnak hisz, az anyagért él, ám ma ismét előtérbe került a szellem, a lélek.
Egyre több a tanító, egyre több ezoterikus könyv jelenik meg a piacon, és falják az emberek, mert keresnek, kutatnak, valami mást, valami jobbat, valami újat…
Eljött egy új generáció, akiket már nem lehet etetni, mert rengeteg ősi tudással érkeztek, ők mindent felülbírálnak! Ha nem segítünk, nem mutatunk újat, szebb jövőt, értelmeset, lelkieket, szeretetet, akkor veszélybe sodorjuk őket. Már más hit kell, mint régen, szeretnénk visszajutni ahhoz az ősi boldogsághoz, amit a természeti népek még alapból tudtak! Már nem elég a beszéd, az érzés kell, de konkrétan, kézzel foghatóan! Sokan ezért menekülnek a kábítószer csalóka álomvilágába, mert nem látják értelmét ilyen elidegenedett világban élni. Csak a bűnt, a koszt, a mocsarat, a szenvedést látják, a kilátástalanságot, az elsekélyesedett kapcsolatokat, az érzelmek és a szeretet hiányát. Nem érzik, hogy figyelne rájuk valaki, hogy törődnénk egymással. Ahol nem a szív a fontos, hanem az ész, az anyagiak, a versengés. Ekkor bizony jól jön, ha sikerül visszatalálni önmagunkhoz.
A ma emberét kergeti a vágy, hogy az anyagon túli világot megtapasztalhassa itt és most!
Forog a Föld, és más idők jönnek! Változunk, és velünk együtt változik a világ! Felelősek vagyunk a jövőért, mert az a jelenbeli tetteinktől függ. Lehet, hogy az eddigiek miatt egyszer minden összeomlik, ez törvényszerű, és szükségszerű is, de jön az új, a szép világ, ahol újra érezhetjük, mi a fontos! Nem az anyagiak, és az, hogy elkülönüljünk, hanem a lélek, a szeretet, az összetartozás, az egység érzése. Ha tudjuk, hogy a másik élő is mi vagyunk, a mi egyik kiterjesztésünk, akkor nem teszünk vele olyat, hogy becsapjuk, átverjük, bántalmazzuk, elvesszük, ami az övé. Mindig volt, és mindig lesz! Csak a régi romjain épülhet fel az új világ, de minden síron nő virág…
5 Hozzászólás:
Mit jelent e szövegkörnyezetben az élet bölcsője?
"A titok, a létezés nagy titka azon kevesek kezében volt, akik irányították a világot. Ők tartották sakkban az embereket, nehogy megtudják magukról, hogy semmivel sem különbek tőlük a királyok, és az uralkodók."
Ez csak egy idő után alakult így, nem így kezdődött. A hieararchizálásra szükség volt anno, mivel a mágiára valóban nem volt mindenki képes, egy emelkedett tudatszint elérése volt a feltétele. Ma sem képes mindenre mindenki. Viszont eszközt adni azok kezébe, akik nem tudják használni azt, káoszt szül.
Szóval a titkok őrzői okkal őrizték a titkot.
Ma más a helyzet, más az emberiség tudatállapota és más a kor is. Ez egy nagyon lényeges dolog. Mivel ma a kiemenekítés folyik és a felkészítés az új világra, a kapuk mindenki számára nyitottak, mivel mostmár lényegtelen volna különbségeket tenni. Noé bárkájára most még felkapaszkodhat mindenki, aki akar, ez most egy ilyen bárka. A legmélyebb megbocsátás bárkája, ami a történelem folyamán eljött. Ma mindenki bocsánatot nyerhet, akinek erre szándéka van. Azonban erre csak a káosz világában van szükség és lehetőség.
A rendben mindig hierarchizáltság van, éppen ezért lehetséges a rend fennállása.
Azt elfelejtettem írni, hogy egyébként, összességében érdekes és jó írás!:)
Az élet bölcsőjét ebben a szövegkörnyezetben arra a korra értettem, amikor még az emberek öntudtalanul,ösztönösen éltek. Azután TUDNI akartak...
Igen, és akkor kezdődött a hierarchizálás... amit természetesen szükséges volt. És persze egyetértek azzal, hogy mindenkire rábízni nem lehet a titkot!
"Mivel ma a kiemenekítés folyik és a felkészítés az új világra, a kapuk mindenki számára nyitottak, mivel mostmár lényegtelen volna különbségeket tenni. Noé bárkájára most még felkapaszkodhat mindenki, aki akar, ez most egy ilyen bárka. A legmélyebb megbocsátás bárkája, ami a történelem folyamán eljött. Ma mindenki bocsánatot nyerhet, akinek erre szándéka van. Azonban erre csak a káosz világában van szükség és lehetőség.
A rendben mindig hierarchizáltság van, éppen ezért lehetséges a rend fennállása."
Ezt meg köszönöm! Egyetértek!
De, ha ösztönösen éltek, akkor természetükből adódóan helyesen éltek, mivel az ettől való eltérés, és a társadalmasiasodás, a birtoklási vágy viszi tévútra az embert. A kiindulópont mindig a csúcson kezdődik és a birtoklási vágy hajlamával fokozódik le korról-korra. Szóval az nem következetes történetmagyarázat, hogy az elején nem tudtak, aztán tudni akartak. Tudtak, aztán nem akartak tudni, csak birtokolni, ez más.
Hierarchiázáltság meg mindig a történelem elején van, mint a rend része, ez bomlik fel a történelem során. A társadalmi szerepek felbomlanak, eltűnnek, a társadalmi rétegek összemosódnak. Probléma mindig abból van, hogy az egyes társadalmi helyzetekben lévők, és ne felejtsük el, hogy tudattal rendelkezők elkezdenek igényt tartani a hatalomra. Így válik a hierarchia a hatalom birtoklásának fokmérőjévé és nem az eredeti tudatszintek beli felosztás megnyilvánulási formájáé.
AHA...
Köszi! :))))
Megjegyzés küldése