József Attila küldetése, élete, költészete az Attilaság szellemének szemszögéből

Az alábbi jegyzet Szántai Lajos művelődéstörténész előadásai alapján igyekszik József Attila jelenségéről és munkásságáról egy olyan összefoglalót adni, melyhez hasonlót idáig még sehol sem olvashattunk, és mely ténylegesen méltó rangjára emeli a költőt. A beszámoló különlegessége abban rejlik, hogy József Attilát nemcsak, mint egyszerű költőt, hanem mint megváltói szerepkörben, meghatározott küldetéssel leszületett és az ősi magyar szellemkincset ápolni, közvetíteni hivatott embert mutatja be. A lentebb olvasható tények tényleges befogadásához meg kell próbálnunk megérteni és elfogadni, hogy az, ami itt, a Földön megtörténik, egy magasabb szintű működés leképeződése, illetve minden itt történő jelentségnek nemcsak felszíni, hanem szimbolikus jelentéstartalma is van.

A József Attila születését megelőző és követő különleges események

A költő fogantatása után nem sokkal édesanyja, Pőcze Borbála álmot látott. Álmában egy ősz hajú öregember elmondja neki, hogy fiú gyermeke fog születni, akinek az Attila nevet kell adnia, mivel az kivételes, nagy ember lesz.

Az ősz hajú öregemberek megjelenése az álmokban a magyar mitológia szerint mindig egy rendkívül magasból érkező, isteni minőséget képviselő üzenetet jelent. Az Attila, mint név, szintén egyedülálló jelentéstartalommal bír, viselőjére pedig sajátos sorsot, életutat ró. Az Attila név hordozói mindig első királyunk, Attila szellemiségének minőségét hozzák le ebbe a világba – aki, ha maga személyesen nem is jelenik meg, küldöttein, képviselőin keresztül változatlanul irányítja a magyarság sorsát –, vagyis megjelenik bennük a képesség arra, hogy harcot vívjanak a nemzetért, egyesítsék a hazát, visszaállítsák a magyarság rangját a világban. Az ilyen minőségben megjelenő személyek képviselik a magyarság, mint nép életútját, tisztában vannak a nemzet küldetésével, létezésben betöltött szerepével, érzékelik a világegyetem törvényszerűségeit, rendjét. Megváltói szerepkörben érkeznek erre a világra.

Az álom és az előzetes sejtések, megérzések mellett a költő születése is arra mutatott, hogy spirituális szempontból is különleges személyről van szó. Öt és fél kilogrammos súllyal született. A magyar történelem során kivételes szellemi küldetéssel megjelenő személyek mindig vagy több foggal, több újjal, vagy szokatlanul nagy születési súllyal születettek. József Attila az átlagos újszülöttek méretéhez viszonyítva óriás volt. Ez az óriásság pedig, mint fogalom is magában hordozza a nagyságot, különlegességet.

József Attila vezetéknevéről

József Attila Szántai Lajos értelmezésében megváltói küldetéssel érkezett erre a világra. Ezt mutatja neve és életútja is. Az Atillaság vonatkozásáról volt szó. Vezetékneve, a József szintén a megváltó léthelyzetéhez köthető. A neveknek ugyanis mindig fontos jelentéstartalma van, és kiemelt jelentőséget hordoznak a történelemben korábban már előfordult, különleges eseményekhez, személyekhez kapcsolódó nevek. Itt sem állunk kevesebbel szemben, minthogy József Jézus Krisztus nevelőapja volt. Így a József Áron (a költő édesapja) és József Attila vezetéknevében megjelenő József szintén egy megváltói leszületésre utal. Mindez nem azt jelenti, hogy József Attila szent ember volt, egy küldetés felvételéhez ugyanis nem kell feltétlen spirituális tanítónak születni, küldetése mindenkinek van. Hétköznapi értelemben átlagos ember volt, sorsa és feladata mutat túl a hétköznapiságon.

A József nevet tovább boncolgatva, hangtani elemzés alapján e névhez egyéb jellemzők, konkrét személyes tulajdonságok köthetők. Mivel a szókapcsolatok elemzésénél a jelentéstartalom szempontjából a magánhangzók szabadon cserélhetőek, illetve a mássalhangzók váltópárokkal felválthatók, a József nevet egyes magánhangzóknál és mássalhangzóknál átváltva Jószívű-t kapunk, így:

JÓZSEF

A ZS-t váltópárjával, az SZ-l felváltjuk, a F-t, váltópárjával a V-vel felváltjuk.

JÓSZEV

Az E-t Í-re cseréljük, és a végére egy Ű betűt toldunk.

JÓSZÍVŰ

József Attila élettörténetét ismerve, nem kétséges, hogy ez a tulajdonság jellemző volt rá. Amennyire tehette, mindenét másoknak adta. Áldozatokat vállalt a közért, a népért.

József Attila küldetése

A költő pontos tudatában volt küldetésének, szerepét, jelentőségét egész életében hangsúlyozta.

Elég csak elővennünk Tanítások című ciklusát, melyet 18 éves korában írt, melyben így ír:

„Erre pedig csak azt mondhatom,

Az én akarásom nem bolondság,

Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek

Még csak csírázó búzaszemeknek.

Az én hitem a földnek melegsége

És miként a föld szétosztja melegét

Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,

Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.”

Később így ír:

„Isten országát hirdetem néktek,

Aki eljön hozzánk: a földre,

Aki nagyobb ünnep nálunk,

Mert mindnyájunk ünnepe.”

A Születésnapomra című vers zárása is félreérthetetlen:

„Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!”

Az Attilaság vonatkozására, az Attilai küldetésre kitért önéletrajzában, a Curriculum Vitae soraiban is: „…A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra… Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá…” – vagyis egy Attilai ihletésnek és életút vállalásnak lehetünk itt tanúi. Ugyanebben az önéletrajzban megjelenik az az életesemény is, mely szerint a költőt Öcsödi nevelőszülei Pistának szólították. Itt lép be az Attilai szerepkörbe második nagy királyunk, Szent István szellemi hatása, mint megerősítés, de itt ezt most nem részletezzük, csak megjegyeztük.

Az Attilai ihletettség mellett még Petőfi alakja gyakorolt rá nagy hatást. Költői nyelvezetében sok esetben ugyanazzal a népköltészeti szövegek tisztaságához hasonlítható egyszerűséggel szólalt meg, mint Petőfi. Hogy külsőre is hasonlított rá, nem kérdés. Környezete és ő maga is olykor Petőfi újbóli megjelenésének, ha úgy tetszik reinkarnációjának tartotta.

József Attila küldetése két dologban állt. Egyrészről kora munkásosztályának lett reménysége és ideológia vezéralakja, vagyis ahhoz a népréteghez szólt, és azokat akarta felemelni, akiket senki nem akart megszólítani akkoriban, illetve, akik elnyomásban éltek. Másrészről azonban költői üzenete túl is mutat ezen, és költészetében a ma emberéhez is szól.

Tanítómestere nem volt, útját magának kellett felismernie, életeseményei, sorsállomásai szolgáltak útján útmutatóul.  Idősebb s vele barátságban álló költőtársainak köszönhetett némi támogatást, ám zsenialitását nagyon kevesen ismerték fel.

Természetesen küldetése meghiúsításának érdekében működtek ellenerők is. Jól tudjuk, hogy a költőt mind életkörülményeiben, mind lehetőségeiben teljesen ellehetetlenítették. Baráti köre inkább hátráltatta, és bebetonozta egyfajta élettérbe, mintsem segítette. Költészetére és szellemiségére senki sem akart áldozni. A mentális betegségeiről és öngyilkossági kísérleteiről szóló híresztelések kétségesek, illetve, ha éppen valósak alapjuk van, azt mindig a lélekben a végletekig megkínzott ember segélykiáltásainak foghatjuk fel. Ismerhetünk ezzel kapcsolatban több olyan tudósítást is, miszerint a költő nagyon is tiszta tudatossággal rendelkezett, elméjét mesterségesen igyekeztek lehúzni a pszichoanalízis és a kényszerkezelések segítségével.

Mindenesetre életéből kiderül egyedülálló éleseszűsége, lényeglátása. Vitában nem lehetett legyőzni. A számára tetsző verseket első olvasásra vagy hallásra megjegyezte, több száz kortárs és korábbi szerző műveit képes volt felidézni fejből. Szűkebb környezete kiemelte különleges szavalási képességét, melyből egyesek szerint akár meg is tudott volna élni, akkor is, ha mást nem csinál. Egy levelezéséből kiderült, hogy a relativitás és kvantumelméletet évtizedekkel az előtt felvázolta, minthogy a tudomány ezeket hivatalosan felfedezte és elismerte. Kora egyik legműveltebb embere volt. Már iskolai eredményei is erről tanúskodnak (ha éppen volt kedve iskolai kötelezettségeinek eleget tenni).

József Attila költészete

Szántai Lajos szerint József Attilának betekintése volt a világegyetem működésébe (feljegyzések szerint révült állapotban is találták) és verseibe belekódolta az emberiség egyetemes bölcsességét, valami személyes életútja vonatkozásait. Ezek verseiben többnyire szimbolikusan jelennek meg. Szántai például az Eszmélet c. vers 12 strófáját, az állatöv 12-s rendszerével azonosítja. Más helyeken a magyarság szellemisége és saját személyes küldetése szempontjából fontos jelentéstartalmak bukkannak elő, mint például az Ősapám vagy a Nem, nem soha! című versben. Ugyanígy találkozunk a halálára vonatkozó jóslatokkal is. Összességében Szántai szerint József Attila mintegy médiumi szerepkörben – hol tudatos tevékenységnek köszönhetően, hol ösztönösen, sugallatra írva – egyetemes üzenetet közvetített, költészetének leglényegesebb pontjai pedig a magyarság sorsához és annak ősi szellemiségéhez visszavezethető munkák. Szántai négy olyan témát jelöl meg, amik meghatározzák József Attila költészetét, ezek: A mamáról, az apáról, a magyarságról és az Istenről szóló versek. Ehhez kiegészítésként megjegyzi, hogy József Attila „Mama” költészete például tulajdonképpen Szűz Mária költészet.

József Attila halála

József Attila 1937. december 3-n halt. Születésének évében, 1905-ben ugyanezen a napon, tehát december 3-n a máriapócsi Szűz Mária kép könnyezni kezdett. Ilyen egybecsengések csak rendkívüli személyiségek esetében fordulnak elő. Sok spirituális tanító, és több költő például ugyanazon a napon halt meg, mint amelyiken született.

A költő halálának helyszíne szintén egybecseng sorsával: Balatonszárszó, Szárszó: Zárszó! Ennek maga József Attila is tudatában volt. Életét végigkísérte a tudat, hogy majdan tragikus körülmények között hal meg, előre érezte sorsát, de a halála előtti éjszakán halálára vonatkozólag félreérthetetlen „jelet” kapott. Másodikáról harmadikára virradó éjszaka ugyanis nem tudott aludni, mivel egész éjjel harangok zúgását hallotta. Azonban nem kívül, hanem önmagában, belül. A harangok zúgása a közeli halál érkezésének jele.

Garamvölgyi László vizsgálatai bebizonyították, hogy halála nem öngyilkosság által következett be. Annyit tudunk, hogy egy, a Balatonszárszói állomásra beérkező és ott várakozó, menetrenden kívüli vonat két vagonja között akart áthaladni, mikor halálát lelte. A várakozó vonat ugyanis hirtelen elindult, majd megtorpant, mikor ő a láncok alatt átbújva át akart kelni két vagon között, s a visszahőkölő vagon hátulról fejen vágta, minek következtében teste megpördült. A később ismét meginduló vonat pedig levágta jobb karját (Szántai Lajos itt utal a Szent Jobb vonatkozására).

Tetemét az állomásfőnők aztán egy Nagy-Magyarország térképpel takarja le s ezzel evilági küldetése befejeződik.


Szántai Lajos egyik vonatkozó előadása meghallgatható innen letöltve:

http://www.dobogommt.hu/dobogo/letoltes.php?dlid=alldownloadshun20050000000037

Másik előadása pedig megtekinthető itt:

Címkék: Állandó szerzők cikkei, költészet, Szinay Balázs