2011. március 14., hétfő

Ez az én sorsom?


Ez az én sorsom. Ez van, ezt kell szeretni. Ezt dobta a gép. Ilyen az élet.
Ezeket és még sok más hasonló kifejezést hangoztatunk életünk során, de sokszor alaptalanul. Jellemzően, valamilyen nehéz helyzetben kerülnek elő ezek a mondatok. Számunkra nehéz helyzetben, de általában mi vagyunk a teremtői, az okozói ezeknek a helyzeteknek. Egy – egy ilyen helyzet, probléma előidézése, lehet hosszú folyamat, de lehet, látszólag más helyzetektől független, pillanatnyi állapot is. Elképzelhető, hogy már egy nagyon régóta torlódó eseménysorozat végkifejlete az egész, vagy egy berögzült, állandóan ismételt rossz döntés. A hangsúly azonban, a döntésen van. Döntés, a mi döntésünk. Mi határoztunk így vagy úgy. A mi szándékunk szerint tettük ezt vagy azt. De egyedül a mi döntésünk alapján alakult így a helyzet. 

Sokszor nehéz átlátni és sokszor még nehezebb belátni, hogy a dolgok alakulása a mi döntésünkön múlik. A sorunkat mi magunk alakíthatjuk. Persze, sokszor van valami kényszer, valami nagyobb erő, amivel a döntésünket magyarázzuk, miközben a sorsunkra panaszkodunk. Ez lehet a pénz, a főnök, a buszsofőr, és még sorolhatnánk. De akkor is, a legtöbb esetben mi vagyunk a meghatározó tényezők. Ez, azonban jellemzően nem tudatos számunkra. A döntésünket sűrűn befolyásolja a belőlünk fakadó félelem, lustaság, nemtörődömség. És lássuk be, az esetleges gyávaságunkat vagy a restségünket nem szívesen valljuk be még önmagunk számára se, nemhogy ezeket tudatosítva, ezzel foglalkozva, rajta dolgozva változtassunk a hozzáállásunkon és ezáltal, az életünkön. Mennyivel kényelmesebb dolog másra fogni, mást hibáztatni a velünk történtekért. Pedig, ha jól belegondolunk, mennyi fejfájást, rossz érzést, szenvedést megspórolhatnánk magunknak azzal, ha tudatosodnának bennünk döntéseink és a döntések által maga után vonzott következmények. Mindjárt kevesebbet panaszkodnánk, keseregnénk, szidnánk másokat, hiszen a dolgok alakulásának mi vagyunk az okozói.
Azt gondolom, hogy ha már annyit sikerül megértenünk és tudatosítanunk, hogy a saját döntéseink határozzák meg életünket, és ezek után a döntéseinkre tudatosan odafigyelünk, már egy jó kezdet lehet a továbblépésre egy kellemesebb, jobb élethez. Ez, hosszú távon, képes egy embert, akár teljesen átformálni is. A tudatosság, és amit a tudatosság maga után vonzhat: tartást, tisztaságot, egészséget is biztosíthat számára. Ez pedig, kihat a környezetére is.
A döntés a miénk.


0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése