Miért is írok napi 3 blogot? Magam sem tudom... Hová sietek? Minek sietek? Kinek?...
Úgyis mindig egy a vége: Egyedül vagy. Magad vagy. Nem válaszol sem Isten, sem senki... Az igazi válaszok olyan ritkák, mint a világűr hidege. De nem is a válaszokért tesszük, amit teszünk. Csak úgy, magunknak. Mert nem lehet ki nem mondani. Ha magadba tartod, az maga a megsemmisülés.
Mindig csak magad... Szeretet és szerelem nélkül. Élet és valamiféle valóság nélkül. Csak: vagy. Nincs sem eleje, sem vége, a közepét meg teljesen utálom...
Mindig: csak magad... hiszen annyi szépséget és gyűlöletet láttál... ( magadat is?...)
Mindig csak magad... Nem mond senki, semmit. Ki kell találnod a gondolatot. Ha, nagyon fáj, le kell írnod!
Mindig csak magad... így rendelték: nincs segítséged. Magadnak kell a minden. Akkor is, ha egyedül vagy, végig.
Ha csak magam lennék, könnyű lenne mindez. De nem vagyok az. Mondani kell. (miért lesz ettől jobb?)
Semmi sem lesz jobb. Én sem. Csak végigviszem, amit rámbíztak. Ennyi. Meddig? Mikor? Hányszor? Nem tudom.
Mindig: Csak magam...
Éva 
