2011. március 13., vasárnap

Mindig csak: magad

 

Miért is írok napi 3 blogot? Magam sem tudom... Hová sietek? Minek sietek? Kinek?...

Úgyis mindig egy a vége: Egyedül vagy. Magad vagy. Nem válaszol sem Isten, sem senki... Az igazi válaszok olyan ritkák, mint a világűr hidege. De nem is a válaszokért tesszük, amit teszünk. Csak úgy, magunknak. Mert nem lehet ki nem mondani. Ha magadba tartod, az maga a megsemmisülés. 

Mindig: csak magad... Ez a régi nóta. Nincs új köntös. (sajnos) Vagy. Teszed a dolgod, ennyi...

Mindig csak magad... Szeretet és szerelem nélkül. Élet és valamiféle valóság nélkül. Csak: vagy. Nincs sem eleje, sem vége, a közepét meg teljesen utálom...

Mindig: csak magad... hiszen annyi szépséget és gyűlöletet láttál... ( magadat is?...)

Mindig csak magad... Nem mond senki, semmit. Ki kell találnod a gondolatot. Ha, nagyon fáj, le kell írnod!

Mindig csak magad... így rendelték: nincs segítséged. Magadnak kell a minden. Akkor is, ha egyedül vagy, végig.

Ha csak magam lennék, könnyű lenne mindez. De nem vagyok az. Mondani kell. (miért lesz ettől jobb?)

Semmi sem lesz jobb. Én sem. Csak végigviszem, amit rámbíztak. Ennyi. Meddig? Mikor? Hányszor? Nem tudom.

Mindig: Csak magam...


11 Hozzászólás:

András! Ez is!
Egyszerűen nem lehetett otthagyni!:D
A neved meg ki lett javítva!:P

Hát igen, ez jó párszor végigfut az emberen :))
Nekem tetszett

Hát, tudtommal címet mindig szándékosan adnak.:)
De, egyébként én írtam el, javítottam, köszi!:D

Szerintem is ott van egyébként, de majd bővebben hamarosan...

Kedves Brátán Erzsébet!
Minden írás címe szándékos, ha ez a szándék teljesen belülről jön...
Sokfélék vagyunk... Én mindig a címet írom le először, és akkor még fogalmam sincs, mi jön utána?... Amit szeretnék írni, az már a címben ott van, de csak később válik "írássá".
Egy biztos: Az írás - maga a csoda... (egy másik állapot...)

Kedves András!

Köszi a választ!
Gondoltam, h nem véletlen! :) Nekem is mindig úgy jön... először a cím, és vele néhány gondolat.
Az ÍRÁS valóban maga a CSODA! :))))))))))

"Ha magadba tartod, az maga a megsemmisülés."

Nagyon igaz és tetszik. Köszönöm úgy ámblokk ezt a vasárnapi gondolatmenetet.

De azért mégis izgat, hogy honnan vannak a gondolataink, nem azok amelyekre sokáig emlékezünk, hanem amelyek képesek elszállni, de előtte még noszogatnak, hogy jegyezd meg, mondd ki, írd le! Ha ez elmarad, soha többé nem találkozunk ezzel a gondolattal, csak a hiányával.
Magadra vess! Mondom ezt magamnak! :)

"Amit meg akarsz tartani, engedd el. A Földön semmi sem lehet örök tulajdonod, még magad sem. Ami igazán a tiéd: az a pillanat és a pillanat emléke."

(Tatiosz)

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló