2011. március 6., vasárnap

Spirituális messianizmus és a magunk Cethala


A spirituális messainizmus a jelen korban kijelölhet olyan személyeket (vagy inkább magukat jelölik ki?), akik vállalják, hogy bűneinket kimondva, azoktól megszabadítanak minket. Hiszik, cselekszik. Hiszen „lehozzák az információt”, az csakis helyes lehet, és a jót szolgálja. Aki pedig szabadulni vágyik, szinte feltétel nélkül elfogadással él. Túl nagy lett már a belső feszültség, a bizonytalanság. A feloldozás igénye megjelenik. De kérdem én, hozhat-e más igaz feloldást varázsgömbökből, lehozott információk, ingák, kártyák által, ha nem magunk járjuk végig eme ránk szabott göröngyös utat, annak minden mozzanatával, mely hitünk által, vagy tévelygésünkből adódó belső feszültségünkből, s az igazság kereséséből belőlünk fakad. Vagy oly nagy lett hitetlenségünk, hogy már minden kapaszkodóval élünk, mi elénk sodródik? Elmondják, vétkeztünk, bűnben élünk, elfordulásunk miatt nem látjuk Istenünk. Visszafordulásukhoz más, közbeiktatott személyre és közvetítésére van szükségünk. Ők kimondják, mit tegyünk, mi pedig megcselekedjük.

Megjelenik bennünk a friss és tiszta vágy, hogy így legyen, hiszen lehetőséget kaptunk rá, itt és most, de ugyanakkor a félelem is felüti a fejét, hogy képesek vagyunk-e ezt megtenni, nem túl nagy-e a kimondott bűnünk. A vágy és a félelem új szakadásokat hozhat. A megváltás oltárán minden megjelenik: az új, igyekvő és hittel élő, e feladatra kijelölődött, útmutató „papok”, a bűneink, erényeink, a szívünk vágya és kívánalma, hitünk, reményünk, függőségi rendszerünk.
De megmérjük-e igazán magunkat szembesüléseink által, s vállaljuk-e a Forrásból fakadó valódi megmérettetésünket és elszámoltatásunkat mások közbeiktatása nélkül. Elhisszük-e, hogy szívünk kérése alapján, tiszta szándékból ez amúgy is megtörténik. Vagy hisszük, hogy bűneink végképp felemésztenek, ha nem a más által kijelölt úton forgolódunk.
Megjelenik- e bennünk az igaz elszánás, hogy magunk is képesek vagyunk a Kapcsolatra a fönnebbvalóval, hisszük- e, hogy minket is meghallgatnak a „felsőbb fórumokon”, s nem csak azokat akik a földről értünk lépnek kinevezett lélekmentő hivatalaikból a jó érdekében?
Vállaljuk-e a ránk szabott megmérettetést és próbatételeket magunkért, önként, melyek hétköznapjainkban szinte észrevétlen is ránk köszönnek. Észrevesszük-e, megcselekedjük-e, vagy függőségünk egy másik megváltó rendszeren alapul, olyanon, amit készen kapunk kívülről.
A szív kapuja nem bennünk nyílik-e?
Nem vitatom, hogy a segítség létező, de vajon a ránk szabott helyes utat mutatja-e meg mindig nekünk, csak mert ezt mondják Jézus nevében? Bolyongásunk, s a kimondott tévelygésünk nem mégis értünk van –e, hogy a belső feszültség meghozza a magunk valós feloldását?
Ha már kértünk és kaptunk külső segítséget, mert van, hogy elakadásunk végeláthatatlanra nyúlik, akkor hallgassuk meg, mérlegeljünk. Döntésünket pedig jól fontoljuk meg. Mit és miért fogadunk el, valóban minket szolgál-e? Valóban hitelesnek mondható a közölt forrás, s a felelősség ilyen formában átruházható-e, terheink lekerülhetnek-e így rólunk? Vagy magunkért mozdulunk. Minden kimondott szóban ott lehet az igazság, de lehet, csak a színfalak mögött. A jót szolgáló hamisságok mögött elrejtve ott él az igaz, csak figyelni érdemes. S van, hogy a sokaságban egyetlen szó a számunkra elrejtett kincs, mely továbbmozdulásunkat szolgálja. Hát hallgassuk, vagy vessük el, mit kapunk, de a figyelmünk ne lankadjon, mert minden takarhat, vagy fedhet mást, mi számunkra a kulcs.
Valamint hiszem azt, hogy a Cethal mindnyájunkat vár, hogy annak gyomrában vállalva kényszerű és képletes halálunkat, a magunk elszánása, s a Gondviselés által egy új ember szülessék belőlünk. Feltámadás a halálból magunkért.
Vállalással, elszánással.

2011. március 6.
18.41.

A Cethal

Öreg halászként elmélyülve figyelem a Tengert
Ezer mélységét tárta föl már nekem
A Cethal rám is vár
Elkerülnöm nem lehet
Hagyom, hogy belsejébe kerüljek
Hogy Új Embert szüljön gyomrából Végzetem
Cethal! Nyílj meg hát!
Beváltott halálom lesz életem
Életem hajóját vidd most Istenem!
S hajózom Új Emberként tovább a Tengeren


0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése