Anyaságomat tehát nagyon feketének láttam. Sietve el is adtam minden kisbaba kelléket, ahogy nőtt a fiam, mert számomra a gyermekfogadás borzalmas nehézségszámba ment, az akkori magatartásommal, tudásommal, életismeretemmel, mentalitásommal. Nem kívántam újabb gyermeket. Féltem.Inkább szorongtam, mert félelmemnek nem volt számomra belátható oka.
Közben teltek az évek és bennem hol a lelkiismeretfurdalás került felszínre , amiatt , hogy ellenállok a gyermekfogadásnak, hol az a kényszerképzetem, hogy nem vagyok jó anya úgyse.Emiatt nagyon sokat szenvedtem lelkileg. Hogy ne érezzem , ne halljam belső hangomat, és ne keseredjek el azon, hogy nem tudom mi is történik velem és miért ilyen a sorsom, hol a munkába temetkeztem és őrülten robotoltam reggeltől esig, mert elhitettem magammal , hogy ezt kell tenni, hol a szórakozásba menekültem. Valójában azonban sosem voltam sem nyugodt, se boldog. Belül nem múlt el a feszültség, csak nőtt.
Anyám, mivel velünk lakott, erre az egész belső feszültségre csak hab volt, mivel nem hagyott fel az anyáskodásával és így , mi ketten a férjemmel , saját házunkban holmi gyerekességi érzetekkel kűzdőttünk. Ez is egy plusz szorongás volt, mivel a rendhagyó, hagyományos mézes-mázas ájtatos neveltetés következtében nem mertünk anyámnak vonalat húzni, nehogy megsértődjőn „szegény”. Anyámnak meg abszolut semmi tapintata vagy felelősségérzete nem volt soha. Ilyen körülmények között nem voltam képes újra anyává válni. Sokszor az volt a benyomásom, hogy a házban mind gyerekek laknak, csak külőnbőző korúak.
Ennek a belső vívódásnak a vége az lett, hogy idegileg annyira összeomlottam, hogy már képtelen voltam egy órát sírás nélkül eltőlteni. Mindenhol és bármilyen apró impulzusra rámtőrt a lelki kín, nem számított, hogy utcán, vagy munkahelyemen , vagy otthon vagyok. Hányingerrel mentem haza a munkából és hányingerrel kezdtem a napot, amikor munkába mentem. Férjemet is önkéntelenül „elüldőztem” otthonról külfőldi munkára, mert azt képzeltem/képzeltük, csak az hiányzik a nyugalmunkhoz, ha annyi pénzhez jutunk, hogy anyámat valahogy elkőltőztessük a házunkból és adósságainkat megadjuk.
Pszihológushoz kerültem. Nem segített. Nyugtatók nem segítettek. Teljesen értelmetlennek tűnt minden és mindegynek. Könyvek nem segítettek. Láttam , hogy baj van velem, de hogy miből ered és honnan fakad a baj , senki se tudta.
Asztrológushoz fordultam. Kétségbeesésemben az interneten bukkantam rá a kauzális asztrológiára. Elkészült a horoszkópom és akkor derült ki számomra , hogy honnan erednek a bajaim. Hogy pontosan annak álltam ellent az életben, amiből erőt és egészséges életet meríthettem volna: az anyaságból, az egészségesen megélt nőiességből és a helyesen felfogott párkapcsolatból. Kiderült, hogy mi miből származik és mi minek a következménye az ember életében , az ember lényében.
Ismerőseim , rokonaim csodálkozva vették észre, mennyire helyrejöttem, megerősődtem, helyre állt a testsúlyom és tele lettem életenergiával. Már tudtam mi az élet célja és mi a rendeltetés értelme.
Hozzáfogtam önmagam és párkapcsolatom – a férfihez/férjemhez való viszonyom - helyreállításához. Anyámnak vonalat húztam és befogadóvá tettem magam az anyaságra újra.
Nem érdekelt, hogy eltelt 20 év , örömmel néztem elébe a gyermekfogadásnak. Átértékeltem a munkához és a pénzhez való viszonyulásomat és csodák csodája minden gördülékenyen ment.
Megfogantam, munkámat örömmel és nem robotolva végeztem, új és tartalmas barátságokra leltem, magabiztossá váltam, anyámmal és minden más nőnemű személlyel, aki akadályt akart volna gőrdíteni az utamba nyíltan vagy rejtetten bátran szembeszálltam. Nem hagytam magam többé gyermekként kezelni.
Annak dacára, hogy 20 év után szültem újra, össze se lehetett hasonlítani a megélését a várandóságnak és a szülésnek azzal, ahogyan azt 20 éves koromban , akkori felfogásommal végeztem és megéltem.
Testem alkalmazkodott belső utasításaimnak és ami hiba volt, azt csakis annak köszönhettem, hogy elvesztettem önmagam felett a kontrollt. Mégis, Réka baba, könnyen született meg, sokkal könnyebben mint Tamás fiam , 20 évvel ezelőtt. Injekcióra, orvosra nem volt szükség. Otthon maradtam végig a vajúdás alatt és férjem is mellettem volt. Nem lehet azt szavakkal leírni, mennyire sokat nyomott a latban a jelenléte és az, hogy hogy maszírozta a derekamat a fájdalmak tetőpontján. Utolsó percben mentem kórházba, mert elmúlasztottam idejében bábát szerezni az alkalomra.
Mindenesetre ez alkalommal már tudtam, hogy teljesen én vagyok a felelős azért, ami velem és bennem történik. Egész másként élem meg tehát mindennapjaim, magamat és tudom mi a cél.
Az igazság felszabadít – mondják. Tanusíthatom, hogy így van. Amikor az ember tudomására jut, hogy mit jelent a felelősségtudat és hogy miként kell számolni az élet dolgaival, már nem fél és nem szorong. Képes életét rendbe szedni .
Csak a sorsfeltáró asztrológia segítségével lehet azokhoz az információkhoz jutni, amik segítségével kiderül, hogy minden embernek mi az életfeladata. Rendszerint , amíg az ember nem vesz róla tudomást, hogy ez miben áll, pontosan ezt kerülgeti. Mint én az anyaságot.
Ezt örököltem tehát negatív mintaként lenyomva a tudattalan síkjára és ezért nem tudtam , nem voltam képes sem a férfiakhoz helyesen viszonyulni, sem az anyaság megéléséhez és betőltéséhez.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése