2010. december 19., vasárnap

A buddhista Satipatthána meditáció gyakorlata - 1. rész


Nekem, az önmagam megismerésében és ez által, a másokhoz való viszonyom­ban nagyon sokat segített a meditáció. Meditáció? Erre a szóra biztosan egy páran felkapják a fejüket. Lehet, hogy valaki kíváncsian, de az is előfordulhat, hogy valaki rosszallóan.
A meditációt sokan sokféleképpen értelmezik. Van, akinek valamilyen „elva­rázsolt” állapot: elképzel dolgokat, valakinek a segítségével vagy egyedül és ettől egész más, szinte lebegő állapotba kerül. Nekem a meditáció mást jelent, nekem jelenlétet a cselekvésben, a gyakorlatban, a járásban, a lélegzésben, a létezésben, teljesen éber állapotban. Mindenféle rózsaszín lebegés nélkül. Tisztán, élesen, mint a hideg téli reggeli levegő. Ezzel nem állítom, hogy más­fajta gyakorlat nem jó, lehet más is jó, csak én nem abban a másban találtam meg a nekem megfelelőt.


Különféle meditációs technikák léteznek, különféle meditációs technikákat végeznek emberek, amiknek lehet, hogy semmi köze sincs a meditáláshoz, és különböző tevékenységeket képesek nap mint nap csinálni, amiket nem emlí­tenek meditációról szóló könyvek, eredményük mégis felér egy meditálással. Én most nem kívánok belemenni különféle jóga-, tantrikus-, tibeti, esetleg egyéb gyakorlatok részletezésébe, maradnék a hozzám legkö­zelebb álló gyakorlat, a buddhista Satipatthána gyakorlatánál. Ezen belül is az első két, talán egyszerűbben megérthető, gyakorlatot említeném majd meg, amik, a mindennapi életben nagyon hasznosak lehetnek.
Még mielőtt belemélyednék, szeretném megemlíteni azt, hogy meglátásom szerint, nagyon ártalmas lehet a mostanában talán már lecsengőben lévő „ezoterikus rózsaszín köd” jellegű felfogás, amit kevernek némi koncentráci­ós, meditációs feladatokkal is. Gondolok itt olyan jellegű emberekre, akikkel, szerintem, már sokan találkoztak, és akikre jellemző lehet: a zavaros tekintet, a mindig mindenkire kedvesen mosolygás, kézrátétellel való kenyér választás a boltban és a következő napi teendő megbeszélése az éppen aktuális hang­gal. Nem állítom, hogy különböző meditációs technikákkal, jóga gyakorlatok­kal nem lehet elérni olyan képességeket, amelyekkel egy hétköznapi ember nem rendelkezik, vagy nem tud róluk, de azt gondolom, hogy a fent említett esetek többsége nem ilyen elsajátított, letisztult képességek birtokában éli az életét.
Ezek után, visszatérve a Satipatthána Sutta-hoz, ami a déli buddhizmus leg­elterjedtebb gyakorlatának leírását tartalmazza, bár mélyebb vallási történet­leírásba vagy nyelvi ismertetésbe nem szeretnék belefolyni, mégis úgy érzem, hogy néhány dolgot nem árt tisztázni, a tisztább érthetőség kedvéért. Az egyik a satipatthána szó jelentése. A satipatthána egy páli szóösszetétel, melynek az első része, a sati, eredetileg: emlékezés, visszaemlékezés, emlékezetbe idé­zés, emlékezet, gondolás, meggondolás, megfontolás jelentésekkel bírt. A páli nyelvű szent iratokban azonban, ennek a szónak a használata inkább az e „folyamat” mögött meghúzódó és az azt kísérő: figyelés, odafigyelés, fi­gyelmesség, figyelem értelmében szerepel, mely a buddhista tanítás szerint, a helyes irányba terelődik. A szóösszetétel második tagja, a patthána, erede­tileg: közelbe helyezés, közelébe kerülés, megközelítés, közeledés, jelenlevés, megbarátkozás, barátságba kerülés, gondozás, foglalkozás, törődés, fenntar­tás, megalapozás, lakozás, tartózkodás értelmezésekkel bírt. Így a kettő együt­tes értelmezését, talán a: figyelem fenntartása, megbarátkozás a figyelemmel, törődés az odafigyeléssel, a figyelemnél való tartózkodás, a figyelés jelentése, kifejezésekkel lehet leginkább tükrözni.
A Sutta gyakorlatot a figyelmet négy területre osztja, attól függően, hogy a figyelem mi­lyen területre irányul:
- a test szemlélésére;
- az érzések szemlélésére;
- a citta (a szövegkörnyezetbe ágyazott citta egyetlen szóval történő fordítá­sát, nehéz visszaadni. Használják rá az: elme, tudat, tudatosság, öntudat, megismerés, felfogás, ész­lelés, gondolkodás, gondolat, szív, szellem, szellemiség, lélek, értelem, elme, tudatállapot kifejezéseket.) szemlélésére;
- a dhammak (egyetlen szóval nehéz meghatározni ezt a kifejezést is. Főbb jelentései: megfog, megtart, tart, szül, hordoz, hord, visz, elbír, visel, kitart, folytatódik, eltart, támaszt, alátámaszt, terem, jövedelmez, megőriz, fenntart, fordul, viselkedik, birtokol, használ, alkalmaz, gyakorol.) szemlélésére.
E négy területen belül is vannak felosztások, de ezekre most nem térnék ki konkrétan, mert úgy gondolom, hogy a mondanivalóm megértésének szem­pontjából, jelenleg ezek nem fontosak.
A test szemlélésén belül az egyik legegyszerűbb dolog, a légzés megfigyelé­se, gondolhatnánk. Azonban, aki ezt már próbálta, rájöhetett, hogy ebben a világban, ahol mindent az idő határoz meg, az a cél, hogy ha lehet, még tegnap kész legyen a holnap kiadott feladat és ahol legalább kétféle dologra, de inkább többre, kell egyszerre odafigyelni, nem is olyan egyszerű. A légzés figyelése nem ennek a gyakorlatnak sajátossága, szinte minden elmélyülés­sel, koncentrálással kapcsolatos tevékenység kiindulópontja lehet, tudatosan vagy anélkül. Legyen szó akár harcművészetről, akár színpadi fellépésről, sak­kozásról, vagy akár, egy karó beveréséről a telken. Ha valaki mégis szeretné kipróbálni, eleinte célszerű egy nyugodt helyet keresnie, ahol nem zavarhatja senki, ott pedig kényelmes ülő testhelyzetet felvenni. Ez a testhelyzet, ha le­het, ülő helyzet legyen, fekve hajlamos az ember elaludni, ne legyen se me­lege, és ne is fázzon (se hidege).
Miután kényelmesen elhelyezkedett, félig lehunyt szemmel, kezdje el figyelni a saját légzését. Amint beszívja a levegőt, az orron keresztül, egészen le, az alhasba és amint, ugyanazon az úton visszafelé kifújja. Nagyon sok ember csak a mellkasba lélegzik, ennek oka lehet a helytelen testtartás, megszokás (a nők, az áldott állapot ideje alatt, a huzamosabb megterhelés és a testük, szerveik alakulása miatt hajlamosabbak a felszínesebb légvételhez hozzászokni). De a mellkasba való légzés, hosszú távon mindenféle problé­mát is okozhat. A legalapvetőbb talán az, hogy az ember nehezen tud nyugodt állapotba kerülni és a szervezet oxigénellátása is jóval kevesebb. Akkor a gya­korlat még egyszer, kényelmes testhelyzetben csak a légzés figyelése, meg­figyelése. Csak megfigyelés. Ez is milyen egyszerűen hangzik, de a gyakorló hamar megtapasztalhatja, hogy szinte azonnal, mindenféle gondolatok jutnak az eszébe: mi volt tegnap a vacsora, a Pisti miért is mondta azt, amit mondott, nem is kényelmes ez az ülés, jaj, már megint egy gondolat, a légzésre kell gon­dolnom és még sorolhatnám. Ezen nem kell kétségbeesni, teljesen természe­tes állapot. A feladat, a gyakorlat során felmerülő gondolatokkal kapcsolat­ban, annyi lenne, hogy ne tegyünk velük semmit. Nem kell velük foglalkozni, engedni kell őket jönni és utána elmenni, nem kell továbbfűzni a gondolatot. Ha megjelenik egy, ezt állapítsuk meg, de a figyelmünk továbbra is a légzés folyamatára irányuljon, ettől az a gondolat elillan. Majd jön egy másik, azzal is ugyanez a teendő. A rendszeres gyakorlás során észrevehetjük majd, hogy a két megjelenő gondolat közti idő egyre hosszabb lesz, később pedig már nem jelenik meg egy sem.
Ez a gyakorlat egy kicsit olyan, mint amikor azt mondják valakinek, aki ide­ges, hogy mielőtt megszólalna, számoljon el tízig.


2 Hozzászólás:

Jó kis gyakorlat, az biztos, nem is kell jobb.
Kiegészíteném azzal, hogy azért ez nemcsak buddhiszta, de taoista, hindu és más spirituális körökben a legismertebb, leggyakrabban alkalmazott gyakorlatok egyike. Kiindulási pontja valószínű India, és más a buddhizmust évezredekkel megelőző filozófiai és jógairányzatok is írtak róla.
Összességében jó, hogy ilyen gyakorlatias hozzállással írtál erről a gyakorlatról.

Ezt a részt valahogy nem teljesen értem:
"Gondolok itt olyan jellegű emberekre, akikkel, szerintem, már sokan találkoztak, és akikre jellemző lehet: a zavaros tekintet, a mindig mindenkire kedvesen mosolygás, kézrátétellel való kenyér választás a boltban és a következő napi teendő megbeszélése az éppen aktuális hang¬gal."

Igen, ez a gyakorlat nem buddhista sajátosság. Ugyanúgy használják más irányzatok, harcművészetek is.

Én sok olyan emberrel találkoztam, akik gyakorolnak valamit, de ez által nem tisztulnak kívülről nézve, hanem zavarosak lesznek.

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló