2011. január 16., vasárnap

Mindenki meditál




Napjainkban nagyon divatos kifejezés a meditáció. Ma már mindenki meditál. Bárhol, bármikor, bárkitől. Szinte bármilyen tevékenységre, lelki-, tudati-, testi gyakorlásra használják ezt a kifejezést és komolyan is gondolják. De mi is az a meditáció? Azt gondolom, hogy a meditáció egyfajta tudatállapotot takar, aminek elérése érdekében különböző emberek különböző meditációs gyakorlatokat végeznek.

Kiindulásként kezdhetnénk azzal, hogy a meditációs gyakorlatokkal az emberek többsége, valamilyen magasabb szint elérésére törekszik. Magasabb szintre? Hogyan? Hiszen csak akkor léphetnénk feljebb, ha lenne egy biztos alapunk. Ehhez képest, nincs múltunk, mert nem érdekel minket, mert nincs kitől megkérdeznünk, mert nem kérdezhetjük meg és még sorolhatnánk. És nincs jelenünk sem, mert állandóan hajszolunk valamit, a jövő képei után rohanunk, vagy a múlton rágódunk. Közben pedig nem élünk, nem vagyunk jelen saját életünkben. Ilyen alapokról hogyan lehet feljebb lépni?
Meditáció? Elmegyünk jógázni, tai chit gyakorolunk, különböző tanfolyamokon veszünk részt és jól érezzük magukat, kezdünk jól lenni. Miért is van ez? Megtanulunk helyesen ülni, állni, kiegyenesedni, helyesen lélegezni. Olyasmiket tanulunk, amik eleve szükségesek a természetes működésünkhöz. Akkor meg ne csodálkozzunk, hogy jobban érezzük magunkat! Azonban, ez nem meditáció. Ez egy jó kezdet egy jobb élethez, egy jobb állapothoz. A természetes állapot természetes működése.
Természetes állapot. Helyes tartás, helyes légzés, helyes táplálkozás. Ezek alapjai az EGÉSZséges testnek, de mindezek mellett, nem feledkezhetünk meg egy másik nagyon fontos dologról sem. Szükség lenne még EGÉSZséges lélekre is. Mi lehet alapja az EGÉSZséges léleknek? Az önismeret. Az, hogy tisztában legyünk félelmeinkkel, vágyainkkal, szerepeinkkel. Tisztában legyünk saját magunkkal. És, ha ez a két dolog, mik tulajdonképpen egymástól nem választhatóak szét, az EGÉSZséges test és az EGÉSZséges lélek megvan, akkor elindulhatunk a helyes meditációhoz vezető úton.
Persze, viszonylag kevés ember EGÉSZ. Valamilyen hibája, betegsége mindenkinek van. Azt gondolom, hogy bár az ideális kiinduló helyzet az EGÉSZségesség lenne, azért anélkül is lehet gyakorolni, csak talán így nehezebb. Nehezebb, mert ezek a hibák, betegségek megnehezítik a dolgunkat, eltéríthetnek a helyes irányból, de talán mégsem reménytelen a helyzet.
Azt gondolom, megfelelő önkontrollal bárki végezhet meditációs gyakorlatot. Azonban azt is gondolom, hogy nem kell feltétlenül valamilyen híres mesterhez, divatos tanfolyamra menni ezért. Elég lenne egyszerűen csak jelen lenni a cselekedeteinkben. Legyen akár szó, kapálásról, sétáról, könyvelésről, művészi tevékenységről vagy bármi másról. Jelen lenni. A kulcsszó az egészben. Jelen lenni. Nem elcsapongani, nem a holnapi ebéden, a tegnapi beszélgetésen, a jövő évi felvételin gondolkodni, hanem jelen lenni abban, amit csinálunk. Nem egyszerű, de talán nem is olyan bonyolult feladat. Gyakorlással egyre hosszabb ideig megvalósítható dolog és nem kell semmi varázslás hozzá.

Hogy mi a meditáció? Egy tudatállapot. Amikor teljesen jelen vagyunk cselekedeteinkben, tevékenységeinkben, életünkben. Most, itt.


28 Hozzászólás:

És milyen igaz!:) Tetszik az írás lényeglátása!:)
A legfontosabb gondolatok egyike manapság, amit írtál:
"Magasabb szintre? Hogyan? Hiszen csak akkor léphetnénk feljebb, ha lenne egy biztos alapunk."

Igaz, a biztos alaphoz legalább 2000 év történelmet kéne elfelejtenünk.:))

Köszönöm szépen!
Elfelejteni vagy teljesen tisztába lenni vele? :)

Elfelejteni, mert tudni felesleges. Ennek ismerete vezetett oda, ahol most tartunk.
Tudni azt érdemes, ami ez előtt volt.

Nem tudom, hogy ugyanarról beszélünk-e most. Szerintem, fontos lenne a dolgok megértése, hogy teljesen tisztában legyünk vele, a tudása. Valaminek az ismerete nem feltétlen jelenti annak tudását is. Talán, akkor tudunk valamin változtatni, ha tisztában vagyunk vele. Ha valamelyik láncszem kiesik a lánc elszakad.

No, én valami olyasmiről beszélek, hogy a jelenlegi kultúránk kb. az elmúlt 2000 év történelmére épül. Ezt nagyon jól ismerjük, ezt tanítják az iskolában is, ez az az etalon.
Mindazonáltal ennek köszönhetjük azt is, ahol most tartunk.
Az ebből nyert információmennyiséggel gyakorlatilag nem mentünk semmire, csupán az ember eltávolodott eredeti természetétől.
Így az egészet legjobb elfelejteni, és az ezt megelőző kor történetében kutatni.
Az időszámításunk előtti időkben minél régebbre haladva, egyre tisztább tudáshoz érkezünk. Az időszámításunk utáni időben a jelen felé haladva egyre tisztátalanabba...

Engem az az elvesztett 300 év érdekelne bővebben!(vagy hozzáhazudott)

Hát, ha hozzáhazudott, akkor miért érdekel?:)))
A gond az, inkább, hogy nemcsak az a 300 év elhazudott, hanem a hazugság át-átszövi a történelmet és oktatását. Nagyon utána kell járni annak, ha az ember igaz történettel akart találkozni.
Egyébként az említett 300 éves időszakról itt van Pap Gábor előadássorozata, ha még nem láttad volna:
http://www.youtube.com/watch?v=klGrvYfTVq8

Köszi, meg fogom nézni,még nem láttam!

Azért érdekelne, mert nem tudom elképzelni, mikor toldották hozzá, h nemzetközileg elismert legyen? Mikor mondták azt, hogy pl. mától nem 200 at írunk, hanem 500 at, és mit szóltak hozzá az emberek? Mi lenne, ha azt mondanák, h mától 2311 van? Na csak amúgy kivitelezés szempontjából érdekel, h vitték véghez :)
Vagy elkezdték számolni az időt, mostantól 0, 1, 2, 3, és ami előtte volt, ahhoz tettek hozzá 300 at?

Az utóbbi. Egyszercsak odatoldottak az előző korszakból maradt történelemhez + 300-t, a következő generáció meg már úgy kapta meg az infót, hogy az volt.
A köznép erről semmit sem tudott, csak akik írták a történelemkönyveket, feljegyzéseket, krónikákat stb. Az akkori világ uralkodói között volt egy közmegegyezés, hogy mostantól ennyi és ennyi lesz a történelem múltja. A köznépek akkor még nem tanítottak történelmet meg ilyesmi. Örültek, ha megtanultak írni meg olvasni. A történetírók azt írtak le, amit akartak stb.

Húúúúúúúúúú, de jóóóóóóóóóó, h most vagyok köznép! :)

köszi, és így már érthető, kicsit elfelejtettem, h akkoriban nem úgy volt, m most! :)

Ja, de akkor is voltál, mint mindenki.

Egyébként meg ma ugyanúgy beadnak mindent, mint akkor. Hiába tud az ember olvasni, meg írni.
Bármikor bedobnak valami közleményt, amit jól körülbástyáznak, aki meg ellenkezőt mond, az ellehetetlenítik. Ezek több ezer éves rutinra alapuló stratégiák.
Szóval annyira nem örülhetünk.:)

És akkor még média sem volt...:DDD

:)
Igazad lehet, de én vhogy mindig úgy éreztem, ha kellett, titokban, hogy meg vagyok elégedve azzal, aki és ahol vagyok! pszt...

Balázs!
Igazad van abban, hogy ezt az elmúlt pár ezer évet tanítják csak, hogy ráadásul nem is biztos, hogy a valós dolgokat. Van valami olyasmi mondás, mely szerint a történelmet a győztesek írják. Írod, hogy nem mentünk vele semmire, csak eltávolodtunk, hát akkor mégis csak mentünk vele valamire. Persze, az megint más kérdés, hogy ez hogyan minősíthető, ha mindenképp minősíteni akarjuk. Szerintem ne töröljük, tanuljunk belőle. Mert ha töröljük, megint bekövetkezhet ugyanez. Inkább tanuljunk belőle és lépjünk tovább, lépjünk túl rajta. Ne visszafele tekintsünk. Tiszta és tisztátalan, az egyik létezhet a másik nélkül? Ki szerint egyik, ki szerint másik? Melyiknek van igaza? Igaza van valamelyiknek?

Az, hogy mi következik be és mi nem, az ember természetétől függ, nem attól, hogy mire emlékszik vagy mire nem. Az ENSZ is létrejött, hogy a II. VH ne ismétlődhessen meg, meg bármifajta erőszakos cselekmény, stb. Aztán sokra mentek vele...
Ha én azt írom, hogy nem mentünk vele semmire, az azt jelenti, hogy eredeti léthelyzetünk szempontjából nincs jelentősége, nem hasznos, mert nem visz magunkhoz közelebb.
Tanulni abból, amiből az ember évezredek óta nem tanul? - tanulni abból lehet, ami túl van ezen.
Visszafelé tekinteni érdemes, mert, előrefelé csak az van, ami a jelen következménye, az meg nem túl cifra. A modern világ egyetlen esélye az eredet felfedezése. Gyökerek nélkül létezés sincs.
Hát, ha tiszta nem létezhet a tisztátalan nélkül, Isten sem létezne. És isteni minőség sem. A spirituális tanítások pedig egytől egyig azt erősítik meg, hogy az igazság ott van, ami túl van a kettősségeken, nem a kettősségekben. Tisztát és tisztátalant pedig ehhez lehet viszonyítani. Vagyis, hogy valami mennyire áll közel a kettősségeken túli léthez, vagy mennyire kapcsolódik azokhoz.

Ha az ember természetétől függ, akkor miből gondolod, hogy most másképp lenne, másképp történnének a dolgok?
Nem visz magunkhoz közelebb? De hosszú idők óta most van az, hogy ennyi ember ilyen belső irányba nézelődik.
Ebből nem tanul? Abból sem tanult, ami előtte volt, különben miért lenne ez most?
Akkor úgy mondom, hogy ne állandóan visszafele tekintsünk, a múltban nem lehet élni.
Az Egyből lett a Kettő, ha az Egynek nem lenne része a Kettő, akkor nem jöhetett volna létre.

"Ha az ember természetétől függ, akkor miből gondolod, hogy most másképp lenne, másképp történnének a dolgok?
Nem visz magunkhoz közelebb? De hosszú idők óta most van az, hogy ennyi ember ilyen belső irányba nézelődik.
Ebből nem tanul? Abból sem tanult, ami előtte volt, különben miért lenne ez most?
Akkor úgy mondom, hogy ne állandóan visszafele tekintsünk, a múltban nem lehet élni."

E kérdésekre, felvetésekre választ kapsz az oldalon is fellelhető alábbi írásaim alapján:

Korunk magyarázata: A világkatasztrófa már bekövetkezett/szellemben a történelem elején vagyunk (Hamvas Béla "A vízöntő" című esszéjének összegzése)
http://jelenletmagazin.blogspot.com/2010/12/korunk-magyarazata-vilagkatasztrofa-mar.html

A tudás hatalom, viszont a nem tudás bölcsesség!
http://jelenletmagazin.blogspot.com/2011/01/tudas-hatalom-viszont-nem-tudas.html

A kor szelleméről
http://jelenletmagazin.blogspot.com/2010/12/attol-fuggetlenul-hogy-feltetelezhetjuk.html

Illetve a személyes oldalamon található alábbi írásból

Kis evolúciós gondolatjáték és a kimenekítés kora
http://szinbablog.blogspot.com/2011/01/kis-evolucios-gondolatjatek-es.html

A végére vonatkozóan:
"Az Egyből lett a Kettő, ha az Egynek nem lenne része a Kettő, akkor nem jöhetett volna létre. "

Ehhez annyit, hogy nem is az volt a kérdés, hogy a kettő létrejöhetett-e az egyből, hanem az, hogy mi a Kettő és mi az Egy értelme, jelentősége, funkciója. A sok az mindig az egynek a csökkentett részét jelentette, nem a többet. A cél meg nem a kevesebbet ízlelgetni, hanem elmerülni a nagyobban.

Egy analógiával megvilágítva azt.

Néhány évtizede a boltokban még mindössze egyetlen fajta, a minőségi és tápláló kenyeret lehetett kapni. Ahogy teltek-múltak az évek, és a piacgazdaság is mind jobban utat tört, egyre több kenyérfajtát lehetett kapni a boltokban. Ma egy hipermarketben van legalább harminc féle kenyér. Persze minőségileg hitványabbnál hitványabbak, az eredeti kenyér csökkentett minőségű változatai, melyek a kenyérnek csak utánzatai. Olyan kenyeret, amit húsz éve vettél egy boltban, már sehol sem kapsz. Az elállt egy hétig is hiba nélkül, ma egy átlag kenyér könnyen előfordulhat, hogy másnapra penészes lesz. Olyan dolgokkal etetik az embereket, amiket az állatnak szégyen lenne adni.
Pedig kenyérből van ez is.:)

Köszönöm szépen a válaszaidat! :)

Hi !
Irod:
"Elég lenne egyszerűen csak jelen lenni a cselekedeteinkben."
-Csak ? Egyből a legmagasabb szint ? Hmmm
Erni :-)

:)

Hát kinek magas, kinek nem.
Ha azt vesszük, hogy ez a természetes állapotunk, már nem is olyan távoli ez.:)

Minek mindig túlbonyolítani a dolgokat? :)

Ha engem kérdezel...

Írott formában azért érdemes "bonyolítani", hogy ne csak egy bizonyos kör értse és legyen képes befogadni a mondandódat, s így ne váljon egy ilyen mondat: "Elég lenne egyszerűen csak jelen lenni a cselekedeteinkben." sokak számára értelmezhetetlenné, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi az a jelenlét.
A valóság szerkezete rendkívül egyszerű, annak felfogásában nincs mit bonyolítani, vagy ködösíteni. Azt csak meg kell érteni.
A valóság megjelenési formája viszont rendkívül bonyolult és sokszínű. És a sokszínűségből adódóan az az emberi megértő képesség is.
Valamelyik itteni írásodban azt írtad, hogy fontosnak tartod, hogy mindenkivel a saját nyelvén beszélj.
Ez így is van rendjén.

Az írással kapcsolatban, lehet, hogy igazad van. De az jutott eszembe, hogy van olyan dolog, amit bárhogy magyarázunk, megfogalmazhatunk ezerféle képpen is, valaki számára akkor sem lesz érthető adott pillanatban. Míg, esetleg, valamivel később, egy szó is elég a megértéshez.
Mindenkivel a saját nyelvén, ami számára a legegyszerűbb is ezáltal. Erről meg az jutott eszembe, hogy egy írás, milyen hosszú kéne, hogy legyen, ahhoz, hogy mindenkihez szóljon? Vajon szólhat-e mindenkihez?

Hi !
Talán ezen sem kell túl sokat rágódni ! Leírni ami szívből jön, aztán úgyis mindenki annyit tud átszűrni magának,ahol éppen tart. A kérdésekből pedig úgyis kialakulhat egy névre szóló levelezés, tanítás persze csak ha ez cél. Magdi egyszer nagyon régen mondott pár szót, adott néhány könyvet,hálás köszönet érte, és tessék már ott tartunk, hogy néhány halvány fricskát is el merek engedni jelenlét ügyben....
Erni :-)

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

:) Köszönöm szépen, nagyon kedves Tőled! Leírtam és elengedtem, nem is foglalkoztam vele MOSTanáig. :) (Javítottam egy hibát. Mégsem vagyok itt?)

Hmm..., elengedés...
Amíg egy írást létrehozunk, addig célunk van vele, amivel pedig célunk van, azt nem engedjük el.:) Elengedésről akkor lehetne beszélni, ha nem írnánk le... - gondolom én.

Fentebb ezt írod:

"De az jutott eszembe, hogy van olyan dolog, amit bárhogy magyarázunk, megfogalmazhatunk ezerféle képpen is, valaki számára akkor sem lesz érthető adott pillanatban. Míg, esetleg, valamivel később, egy szó is elég a megértéshez."

Igen, sajnos ez a helyzet. Itt megint arról van, hogy akinek magyarázol nem ismeri azt értelmezési rendet, amiben az adott tartalom mozog.
Néhány ezer éve elég volt egy szútrát írni, vagy egy képet felrajzolni a piramis falára. Tisztában voltak vele, hogy mit jelent.
A tudás mégtisztább volt az írásbeliség előtt. Mivel akkor még leírni sem kellett semmit.
Aztán, ahogy az ember szép lassan megfeledkezett a dharmáról, az örök tudásról, úgy lettek hosszabbak és bonyolultabbak a szövegek, az emberek pedig egyre értetlenebbek.

Mindazonáltal ezt az ősi, ösztönösen az emberben lévő, egyetemes tudást meg lehet szólítani. És ez lehet egy írás célja.
Működnek azért olyan szerzők, aki nagyon fontos tartalmakra rendkívül egyszerűen úgy világítanak rá, hogy azt tömegek megértik, elfogadják.

Az írásban igazad van, azt hiszem. Én a párbeszédszerűségre gondoltam, gondolatokra amik eszembe jutottak, leírtam és nem gondolkodtam rajta tovább, de lehet, hogy ez így döcög egy kicsit. :)

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló