Áttörvén teste sátrát
a selyemhernyó lepkeként száll
égi szívvel szabadon és boldogan.
Lao-ce, ha arra járna,
belső fényeitől elámulva
derűs komédiát énekelne,
színházat is így teremtve…
Buddha pedig sajnálkozna:
„Mily nagy lehetett a szenvedés,
míg a gubóból előtört egy remegés.”
Konfuciusz legyintene szigorúan, megrovón:
„Ne játsszatok Gyerekek!”
Tao az Út, min én-mentesen
ím e pille átlebeg.
2 Hozzászólás:
Nagyon jó ez a kis egybevetés. Szórakoztató és tartalmas. Tényleg a Lao ce ideje körüli nyelvi környezetet idézi vissza. Az álláspontok ily módon történő ütköztetése. Bár abban nem vagyok biztos, hogy Buddha ilyen érzékenyen reagált volna az adott szituációban. A mellett, hogy ő együttérző lehetett, egykedvű, kicsit flegmatikus is. Konfóciusz reakciója nagyon jó megkoronázza az esetet.:)
Nem tudom, de képzeld, azt mondta tegnap Zsófi, akit soha nem érdekeltek a keleti filozófiák, hogy fel akarja venni ezt a tárgyat!
Talán, mert túlságosan sok negatív hatás éri ebben az állandó rohanásban.
Igazad van!
Buddha valószínűleg csak szemlélődött volna, s később öntötte volna valamilyen hasonlatszerűbe véleményét.
Megjegyzés küldése